1915. július 25.

A háború kitörésének egyéves évfordulója. Egy esztendő, melyet hazulról távol töltöttem, elszakítva mindentől, ami kedves, szenvedve százszor jobban, mint egy kivert kutya. Meg kell néha tapogatnom magam, hogy lehetséges-e ez, tényleg létezem-e még és nem zűrzavaros álom volt-e mindaz, ami velem történt. Valami rémregényt olvashattam s azt álmodtam tovább, így lesz biztosan. Ma a közérzetem sem alkalmas arra, hogy valami nagy elragadtatással gondoljak vissza erre az elmúlt rettenetes évre. Délben semmit sem tudtam enni, s az ágyamon elnyúlva pihenek, várva, hogy elmúljon rólam ez az újabb nyavalya.

A táborbeli kolerás betegség szerencséltetett látogatásával, hogy az egyhangúságról panaszt ne tehessek. Egy pár fehérneműt oszt ki mindegyikünknek a muszka. Ettől Csizmás pajtásnak olyan jókedve támad, hogy beleköt Klinóba, s a támadt birkózásból nagy veszteséggel kerül ki, leesett szemüvegét összetiporják. Rövidlátó embernek pótolhatatlan veszteség, ki tudja, mikor juthat egy másikhoz.