1915. május 15.

A Novaja Vremja szerint Párizs állítólag elesett. Ezzel a hírrel bolondítják egymást az emberek. Senki sem akad ugyanis, aki a saját szemeivel látta volna ezt a hírt, vagy olyan, aki forrását biztosan tudná. Persze van, aki szívesen elhiszi, kinek milyen a természete. Én sajnos nem a hívők táborába tartozom. A kínai lapunk szerint pedig Vilmos császár Varsó alá tette át főhadiszállását.

Találkozom véletlenül egy 69-es gefreiterrel, Mészáros Lajossal, akit novemberben fogtak el a muszkák. Nagy érdeklődéssel tudakolom tőle, mit hallottak ők a mi fogságba jutásunk felől, s a fiú azt állítja, hogy a parancsnokló alezredes jól tudta, hogy századunk még a kis völgyben áll, amikor a többiek visszavonultak. Szerinte általános visszavonulást rendeltek el azon a frontszakaszon, és vagy 40 kilométerrel húzódtak beljebb a mieink. Valóban furcsa ez az eset, s azt kell már hinnem, készakarva hagytak ott bennünket a muszka torkában a többiek visszavonulásának fedezésére. Kenessey viselkedését így még valahogyan megérteném, bár szerintem akkor is korábban kellett volna neki megkísérelni a menekülést velünk. Nagyon szigorúan ragaszkodott a parancshoz, mely bizonyára csak az esetre szólott, ha az orosz hamarosan a visszavonulók után akart volna nyomulni, de nem minden esetre.

Ki tudja, mi itt az igazság? Kenessey nagyon szívesen vállalta, úgy látszik, az önfeláldozást, kivált, hogy minden csepp vér nélkül ment.