1915. november 29-30.

Két levelezőlapot kapok Karl Editkétől és Ferkó bátyámtól szeptember 1-jei és 16-ai dátummal. Érdekes, hogy a legrosszabb levélírótól, Ferkó bátyámtól kapom a legtöbb lapot. Bizonyára azért, mert két-három soros lapjai a cenzúra előtt a legszívesebben látottak. Híre kél, hogy a napokban az összes germánokat Vladivosztok felé fogják továbbítani. Természetesen erre a hírre újból feltámadnak a már-már elcsituló békehíresztelések, mert az itteniek nem tudják elképzelni, hogy plenni másként is útnak indulhatna, mint hazafelé…

A muszka az élelmezésen megkezdett takarékoskodást a ruházkodáson folytatja. A teljesen lerongyolódott bakancsok helyett háncsból fonott papucsokat oszt ki néhány emberünknek, mintha csak rossz tréfára volna kedve, Berezovkai Almanach címen litografált füzetecskét árulnak 18 kopekért, az itteni plenniéletből vett meglehetős rajzokkal. Mi mindent ki nem talál a plenni, ha elfogy a pénze!

Nagy elégtétellel olvassuk, hogy a szerbek Montenegró és Albánia járatlan hegyszorosaiba tudtak csak hátrálni, s a szövetségesek segítsége mit sem használt, elnyerték méltó büntetésüket.