1916. február 22.

Mindennap azzal a gondolattal fogunk a Famae szerkesztéséhez, vajon nem csap-e le ránk a muszka? Úgy állapodunk meg, hogy ha valami gyanúsat veszünk észre, az írásokat gyorsan összeadjuk, és a küszöb alá rejtjük, mielőtt valaki ránk nyithatná az ajtót. (Ember tervez…) Erős szél dudál, és olyan komisz hideg van, hogy a muszka ma aligha piszkál.

Bennünket is belevonnak az önmegtartóztatás áldásaiba, minden szerdán és pénteken halleves van. Bizonyára úgy gondolkodnak a derék muszkák, hogy ezeknek a bűnös plenniknek is jól fog esni a mennyország Szibéria után, hadd érdemeljék hát ki, vezekeljenek. Egy kicsit siettetik is az utunkat a túlvilág felé. Ebből a szempontból szintén vannak a hallevesnek előnyei. Hát biz’ nem nagyon kapkodunk utána. A legtöbben teljes böjtöt fogadnak, mihelyt a halszagot megérzik.

Szerdán és pénteken különösen érezzük, hogy a muszka tilalma, mellyel a faluba való járást elrendelte, mennyire elevenünkbe vág. Hiszen az, hogy tilos a faluba menni, még nem lenne baj, mennénk mi azért, de az már csakugyan baj, hogy nem is lehet oda eljutni, az orosz annyira komolyan veszi a tiltó rendeletet. Kénytelenek vagyunk a táborbeli lavkákhoz folyamodni, de szalonnán, kolbászon és rossz sonkán kívül itt mást nemigen kapunk, ezt pedig meg lehet unni − kivált, ha olyan ízetlenül készítik, hogy a mi hazai hentesáruink meg sem közelítik. (Már a hús sem az.) Még jó, hogy a konyhánkon egy-egy vacsorát elő tudunk állítani. A jobb sorba került medikus pajtások ebédjei és vacsorái oázisok a pusztában.

Ma este átnézünk Bauerékhoz. Szobatársunk, Dr. Lippe zászlós szeptemberi fogoly, aki valami fatális véletlen folytán maradt kint a legénység között, mert tiszti minőségét nem tudta igazolni (most próbálkozik vele). Orelben volt kórházban hosszabb ideig. Sokat mesél az újabb harcmodorról, az állóharcról, mikor a két ellenséges lövészárok végtelen vonala csak annyira van egymástól, hogy átkiabálhatnak és a kézibombákat is átdobhatják néhol. Csupa újság nekünk, akik bizony fedezékben alig pár órát töltöttünk, az sem volt fedezék csak egy futtában ásott gödör. Meséli, hogy félévekig is állnak egy helyen mozdulatlanul, és egész rókalyukakat ásnak a földbe, melyek az ágyútűz ellen is jó védelmet adnak. Tőle tudjuk meg, hogy mi az a kézibomba, aknavető, drótakadály, rohamzászlóalj és más ilyen, előttünk új fogalmak…

Zsaki földije, szegény Tolvaly góbé a kórházban van tuberkulózissal. Bérces Erdélyt aligha látja még egyszer, igen rosszul néz ki.