8372 azonosított áldozat

Az elmúlt hétvégén a srebrenicai mészárlás tizenötödik évfordulójára emlékezett a világ. Az évfordulós megemlékezésen, amelyet a Srebrenicától néhány kilométerre északra, Potocari falunál felavatott központi emlékhelynél tartottak, több tízezer ember vett részt, köztük Boris Tadic szerb államfő, aki immár másodszor helyezett el koszorút a szerb öldöklés áldozatainak emelt emlékhelyen.

Az elmúlt másfél évtized alatt még mindig nem lebbent fel teljesen a fátyol arról, hogy mi is történt 1995-ben a kelet-boszniai városban. Azt lehet csak biztosan tudni, hogy július 11-én boszniai szerb csapatok vonultak be az ENSZ által védett övezetnek nyilvánított, akkor még többségében muzulmánok lakta Srebrenicába. Különválasztották a férfiakat a nőktől és a gyerekektől. Ezt követőn minden tizenöt év feletti férfit elvittek, s város közelében lemészároltak.

Nógrádi szerint, bár 1995 decemberében lezárul a Jugoszláviát darabokra tépő polgárháborúk sorozata, olyan mély az ellenétét a Balkánon élő népek között, hogy máig nem lehet egyértelműen kijelenteni azt, hogy néhány frekventált helyen – például Koszovóban, Macedóniában és Bosznia-Hercegovinában – nem lesznek újabb, véres háborúk.

A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: a tizenöt éve történt mészárlás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a horvátok elfoglalták Bosznia-Hercegovina nagy részét. A muzulmán többség lakta országba – amelyben a horvát és a szerb nép jelentős kisebbségben élt – ekkor nyomult be a szerb hadsereg is. Az ENSZ ellenőrzése alatt álló területre vonultak be, ahol egy holland békefenntartó zászlóalj szolgált. A kéksapkások segítséget kértek a NATO-tól, amit azonban nem kaptak meg. Emellett bedőltek a szerbek hazug ígéreteinek is, akik azt mondták: nem esik senkinek sem bátorsága.

– Aztán, ami történt, azt sajnos mindannyian jól ismerjük – mondta Nógrádi György, aki úgy véli: ha a holland zászlóalj parancsnoka úgy dönt, hogy felveszi a harcot, akkor kétséges, hogy a szerbek megkockáztatták volna e azt, hogy ENSZ kéksapkásokat gyilkoljanak le. Valószínűleg még akkor sem, ha a bevonulók jóval többen voltak és felszerelésük is felülmúlta a békefenntartókét. Bár természetesen ezt ma már nem lehet megítélni teljes bizonyossággal.

A biztonságpolitikai szakértőtől megtudtuk, hogy a srebrenicai emlékműre a 8372-es szám van felírva, ami azt jelenti, hogy jelenleg ennyi beazonosított halottja van a népirtásnak. Valószínűleg ennél jóval többen haltak meg a tömegmészárlásban, hiszen még napjainkban is gyakran találnak kisebb-nagyobb tömegsírokat. Ki kell mondani azt is – emelte ki Nógrádi –, hogy a boszniai háborúban részt vevő mindhárom fél népirtást, hajtott végre. A legnagyobb népirtást azonban kétségtelen, hogy a szerbek követték el.

A srebrenicai tömeggyilkosság tanulságairól szólva Nógrádi György kiemelte: sajnos a felelős katonai vezető, Mladic tábornok még a mai napig szabadlábon van, s kétséges, hogy valaha is el tudják-e fogni. A mészárlást végrehajtó katonai és félkatonai egységek egyenruhásairól pedig a mai napig nagyon keveset lehet tudni, ők valószínűleg megússzák a felelősségre vonást.

„Sajnos az is komoly tanulsága a srebrenicai eseményeknek, hogy a nemzetközi közösség egyáltalán nem tudta megoldani a feladatát" – fogalmazott Nógrádi, aki úgy látja: bármilyen furcsa is kimondani, de a mészárlásnak volt egy rendkívül pozitív hatása, hiszen az eseményeket követően az amerikaiak és nyugati szövetségeseik kikényszeríttették a daytoni békét, illetve egyben tudták tartani Bosznia-Hercegovinát.

– Sajnos még ma is olyan időket élünk, amikor a balkáni népek gyűlölete egymás ellen továbbra is rendkívül erős. Az, hogy a szerb államfő volt olyan bölcs és elment Srebrenicába, a megemlékezésre, az valamelyest visszavett gyűlölködésből, de a felszín alatt még mindig izzik a parázs. Véleményem szerint rá kell jönniük a balkáni népeknek arra, hogy a néhány tízezer négyzetkilométeres és néhány millió lakosú államok egy integrált Európában életképtelenek. Õk így sem a NATO-val, sem pedig az Európai Unióval nem partnerek. De sajnos, amíg erre rájönnek, az még nagyon sok életbe fog kerülni. Attól tartok, hogy hosszú-hosszú éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy a gyűlölködés tompuljon – mondta Nógrádi György

Fotó: Archív