A brazil kapcsolat

De mit is kell tudni erről a többfeladatú típusról? Először is azt, hogy a brazil Embraer katonai és polgári piacra szánta ezt a gépet, a közepes teherszállítók piacát megcélozva. A legnagyobb vetélytárs egyértelműen a Lockheed Martin C-130J Super Hercules, mely a nyugati világ legelterjedtebb típusának számít kategóriájában.

A brazil vállalat azonban mert nagyot álmodni. Fogták a már jól bevált E190-es utasszállító repülőgépének szárnyait, a világ egyik legmegbízhatóbbnak számító General Electric GECF34-es sugárhajtóműből kettőt és készítettek hozzá egy új, immár rámpás törzset. Ugyanakkor elindult egy másik fejlesztési vonal is: itt már egyértelműen egy Super Hercules-kategóriájú, katonai teherszállító gép kialakítása volt a cél, melyet 2007 áprilisában, a Rio de Janeiroban megrendezett Latin America Aero & Defense védelmiipari szakkiállításon már C-390-esként mutattak be – egyelőre csak makett formájában.

A programot végül a 2009-es kiállításon indították el hivatalosan is, természetesen Luiz Ináció Lula da Silva, Brazília akkori elnöke jelenlétében és személyes áldásával. A szép lassan elkészülő prototípus hasznos terhelését 23 tonnára „lőtték be” a mérnökök. A Super Hercules 19 tonnát tud és négy turboprop hajtóművel repül. A KC-390-es azonban gyorsabb és magasabbra képes kapaszkodni, köszönhetően a két, egyenként 139,4 kN-os tolóerejű, nagy kétáramúságú IAE V2500-E5 sugárhajtóműnek. 870 km/h-s utazósebesség, 11 ezer méteres csúcsmagasság, teljes terheléssel is 2820 kilométeres hatótávolság: a KC-390-es már egy kategóriával „feljebb” dolgozik, mint a Super Herky.

A végleges tervek 2013 márciusára készültek el, majd az első, PT-ZNF lajstromjelű prototípus 2015. február 3-án szállt fel először. 2016. április 28-én követte őt társa, a PT-ZNJ lajstromjelet kapott protogép is.

A gép „lelke” a 18,5 méter hosszú, 3,45 méter széles és 2,95 méter magas tehertér, mely egy rámpában végződik, így a járművek, konténerek, paletták könnyen elhelyezhetőek a géptörzsben. A kis nyomású, erős futóművek miatt a gép képes le- és felszállni a kevéssé előkészített, köves vagy füves területen lévő előretolt pályákon is. A pilótafülke a XXI. századnak megfelelően a számítógép vezérelte kormányokon (fly-by-wire) kívül digitális, HUD-dal (szemmagasságú kijelzővel) felszerelt, s a világítása miatt alkalmas éjellátó szemüveggel végzett repülésekre is.

A repülőgép önvédelméről a vevő kívánságának megfelelően beépített elektronikai hadviselési rendszer (Portugália az izraeli Elbit Systems integrált megoldását választotta gépeihez) , infra- és radarcsapda-szórók, radar- és lézerbesugárzásjelző gondoskodhat. A sokoldalú teherhordás mellett az ejtőernyősök ugratásánál vagy a speciális, ernyőkkel felszerelt teherpaletták ledobásánál is hasznos a hátsó rámpa.

A gép egyik fontos képessége a légiutántöltés lehetősége. Nem csak maga a KC-390-es képes merev töltőcsonkján keresztül kerozint felvenni repülés közben, hanem a szárnyai alá felszerelhető egy-egy Cobham 912E hajlékonycsöves utántöltő konténer, így egyszerre két, merev töltőcsonkkal felszerelt repülőgépet képes üzemanyaggal ellátni –akár a magyar JAS-39EBS HU Gripeneket.

A megrendelések eddig három országból érkeztek. A brazil légierő a 2014-ben megrendelt 28-ból már három gépet vett át, melyeket a COVID-19 elleni küzdelemben is aktívan használtak. 2019 júliusában a NATO-tagország Portugália rendelt öt KC-390est és egy szimulátort.

Érdemes megjegyezni, hogy mindkét légierőnél a korábbi generációs C-130 Hercules-ek váltótípusaként érkeznek a sugárhajtású KC-390-esek. S végül hazánk lett a harmadik felhasználó, egyben második NATO-tag vásárló, a most bejelentett, két repülőgépes megrendeléssel.