A fővárosi alakulatoktól búcsúzott a vezérkari főnök

– Nagy megtiszteltetés, hogy az utolsó alkalommal, amikor vezérkari főnökként látogatok el a Maléter Pál laktanyába, a teljes díszzászlóalj felsorakozik előttem. Szép emlékekkel fogok visszagondolni az önök munkájára. Hiszen az önök tevékenysége rendkívül nehéz. Kevesen tudják, milyen helytállást igényel, hogy a különféle időjárási körülmények között pontosan hajtsák végre az előírt alaki fogásokat – mondta meghatódva Havril András vezérezredes az előtte felsorakozott díszalegység katonáinak, akik az alaki előírásoknak megfelelően díszmenettel köszöntötték a tábornokokat.

A HM Honvéd Vezérkar leköszönő főnöke búcsúlátogatásra érkezett a Zách utcában található kaszárnyába, hogy elköszönjön az itt települő MH Támogató Dandár személyi állományától. A rendezvényre azonban meghívást kaptak a fővárosban található alakulatok és a vezérkari főnök közvetlen alárendeltségébe tartozó katonai szervezetek parancsnokai is.

– Közel negyven év szolgálati viszony után méltósággal fejezem be katonai pályafutásomat. Egy olyan katonai pályát, amelynek a koronája, hogy egy stabil, kiegyensúlyozott és működőképes Magyar Honvédséget tudok átadni utódomnak – mondta búcsúbeszédében Havril András vezérkari főnök, aki kiemelte: arra is büszke, hogy az elmúlt években növekedett a honvédség társadalmi és nemzetközi elismertsége.

Havril vezérezredes hangsúlyozta: vezérkari főnöki éveiből néhány dolog mélyen megmarad benne. Az egyik a párbeszéd folyamatnak a beindítása, amelynek során a Magyar Honvédség személyi állománya megértette, hogy fontos az egymással való beszéd, s ennek során több olyan kaput is sikerült megnyitni, amelyek a haderő jövője szempontjából fontosak. A leköszönő vezérkari főnök szerint ez a folyamat vezetett el odáig, hogy a magyar katona mára visszanyerte önbecsülését.

Havril András szólt azokról a feladatokról is, amelyeket szeretett volna, ám nem sikerült teljes egészében megoldania. Ezek közül is kiemelte a személyi állomány élet-, és munkakörülményeinek javítását, valamint azt illetmények kérdését. A másik megoldatlan feladatról elmondta: a párbeszéd folyamat ellenére nem sikerült áttörni azt a gátat, amely tökéletesebbé tette volna a parancsnok és a beosztott viszonyát. Így ezzel a feladattal utódjának még foglalkozni kell.

– Nyugodt lelkiismerettel távozom a beosztásomból. Elmegyek, s egy új vezetés jön. Tömböl László altábornagy lesz az új vezérkari főnök, akinek katonai múltját és felkészültségét csak jó szívvel tudom méltatni – zárta búcsúbeszédét Havril vezérezredes.

Felelevenítette egy személyes élményét, amikor 1971. augusztus 2-án bevonult katonának Egerbe, s első rajparancsnoka Havril András hallgató volt.

– Úgy emlékszem, már hallgatóként sem tűrte a középszerűséget és a lehető legjobb színvonal elérésére törekedett mindenben. S ezt következetesen végigvitte egész katonai pályáján – emlékezett Horváth tábornok, majd átnyújtotta a leköszönő vezérkari főnöknek a támogató dandár ajándékát.

Havril András vezérezredes Maléter Pál laktanyában tett búcsúlátogatása a Magyar Honvédség Központi Zenekarának rövid műsorával zárult.

További képek:

Fotó: Dévényi Vera