Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A gyűrű hazatért – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2021. január 18. 8:44

2020 júliusában a szakemberek második világháborús hadisírt tártak fel Sülysáp határában. A munkálatok során egy arany karikagyűrű is előkerült, melynek belsejébe az „Esztike 1942” felirat volt vésve. Az apró ékszer jelentette nyomon elindulva aztán néhány hónappal később sikerült pontot tenni a milliók életét követelő világégés egyik szomorú epizódjának végére.

MH_2021_január_borító

A második világháború végjátékához közeledve, 1944. november elején a Vörös Hadsereg elérte a Budapestet védeni hivatott Attila-vonalat, amit három, félkörívet leíró – a Dunától induló és oda visszatérő – állásrendszer alkotott. Az Attila-I néven ismert külső védőöv Dunaharasztinál vált el a folyótól, majd Gyál–Vecsés–Ecser–Maglód–Isaszeg–Valkó–Gödöllő–Szada–Veresegyház–Csomád érintésével Alsógödnél érte el ismét azt. Ehhez a vonalhoz érkeztek meg dél felől a szovjet csapatok november 2-án. A harcokhoz november 12-én csatlakozott – Tassonyi Edömér százados vezetésével – a magyar királyi honvédség 1/I. ejtőernyős-zászlóalja, melynek állásait az elkövetkező napokban többször is komoly támadás érte.

– A parancsnok írásából, illetve néhány szovjet adatból lehet következtetni arra, hogy milyen körülmények között esett el 1944. november 17-én Tápiósáp (a mai Sülysáp része) nyugati határában Nagy Endre tizedes, az 1/I. ejtőernyős-zászlóalj páncélromboló szakaszának tagja. A név szerinti veszteségi jelentés szerint halálát egy harckocsilövedék okozta – mondja dr. Számvéber Norbert alezredes, hadtörténész-levéltáros, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) részeként működő Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár igazgatója, aki a dokumentumokat tanulmányozva megállapította: a budapesti csata idején a szovjet 109. gárda-lövészhadosztály 309. gárda-lövészezrede támadott abban a sávban, ahol Nagy Endre tizedes bajtársaival együtt védelembe húzódott. Az előrenyomulást SzU–76M típusú önjáró lövegekkel támogatta az 1897. önjáró tüzérezred; a tizedes halálának okaként megjelölt „harckocsilövedéket” minden bizonnyal ezen alakulat egyik SzU–76M-je lőtte ki, vagyis Nagy Endre vesztét egy 76 milliméteres repeszromboló gránát okozhatta.

További részletek a Magyar Honvéd magazin január 15-én megjelent számában!