A kis Öböl-válság és a gázai háború
Szöveg: Kecskeméti József | 2009. január 30. 10:45A december-januári gázai háború okai között – egyebek mellett – az is szerepet játszhatott, hogy az izraeli vezetés össze akarta keverni az Obama-adminisztráció kártyáit.
2008 novemberében az Amerikai Egyesült Államok rakétaelhárító-rendszert telepített Izraelbe. A rendszer amellett, hogy elősegítette a Hamász rakétaállásainak felderítését, azonnali válaszcsapást tett lehetővé. Washington pedig – a történelem során először – naprakész információkhoz jutott Izrael katonai tevékenységéről.
Obamát gyengíteni
A 2008. december 27-én kitört gázai háborút izraeli részről több esemény is indokolta – hangsúlyozta a Külügyi Intézetben rendezett kerekasztal-beszélgetésen Gazdik Gyula. A Közel-Kelet-szakértő ezek közül elsőként a biztonságpolitikai vonalat emelte ki. A Hamász által használt rakéták hatótávolsága 13 kilométerről 40 kilométerre nőtt, a csempészalagutak pedig folyamatos utánpótlást biztosítottak a szervezet számára. A közeledő izraeli választások is szerepet játszottak a csapás időzítésében, mellyel a zsidó állam a térségben erősödő iráni befolyást is gyengíteni akarta. A leköszönőfélben lévő Bush-adminisztráció kedvező hátteret biztosított egy katonai akció megindításához. Nem utolsósorban az is célja volt az izraeli vezetésnek, hogy a január 20-án hivatalba lépő új amerikai adminisztráció kártyáit megkeverje, Barack Obama elképzelései ugyanis nem feltétlenül vágtak egybe az izraeli elképzelésekkel.
Négy perc alatt eldőlt
December 19-én a Hamász felmondta a tűzszünetet. Ebben a lépésben Irán nem tartotta vissza a gázai vezetést. Gazdik Gyula szerint ugyanis Teherán elképzelései között szerepelt egy térségbeli korlátozott konfliktus, amit képesek lettek volna kezelni. Azzal, ha egy ilyen háborút megfékezett volna Irán, a térség legerősebb államai közé emelkedett volna. Gáza pacifikálásával pedig megkerülhetetlen politikai tényezővé avanzsált volna Irán. hasonló politikai manőverekre már volt példa korábban. A Szaddám Huszein által szintén december 27-én kirobbantott kis Öböl-válsággal annak idején Clinton-adminisztrációt akarták nehéz helyzetbe hozni. A 2008. december 27-én megkezdett izraeli akció hevessége azonban megkeverte a lapokat. Kiderült, hogy Egyiptom nem érdekelt Irán megerősödésében, Szaúd-Arábiában is ellenérzésekkel viseltettek.
Az arab világ megosztott volt. Nem lehetett például tudni, hogy az afrikai muzulmán országoknak mi lesz a reakciója. Mindazonáltal – Gazdik Gyula szavai szerint – a háború négy perc alatt eldőlt. Az első időszakban ugyanis létfontosságú raktárakat és intézményeket értek találatok. Az izraeli vezetés január 3-án döntött a szárazföldi csapás mellett, s egy hadosztálynyi erővel vonult be Gázába. A hadművelettel gyakorlatilag kettévágták Gázát. A manőver célja kettős volt, egyrészt a csempészalagutakat akarták megsemmisíteni, másrészt pedig a Hamászt akarták a menekülttáborokban gyengíteni. Ugyanakkor az izraeli vezetés bizonytalan volt abban, hogy milyen mélyen nyomuljanak be. Tartottak a nagyszámú izraeli áldozattól, illetve abban sem voltak biztosak, hogy a nemzetközi visszhangja milyen lenne ennek a lépésnek. Mindazonáltal – egyes vélemények szerint – a háborúban éppen a Hamász legütőképesebb erejét nem tudták felszámolni.
Pár órás tiltakozás
Január 17-én hajnali két órakor jelentette be Ehud Olmert izraeli miniszterelnök, hogy beszüntetik a hadműveleteket. E bejelentésben még nem volt szó arról, hogy az izraeli csapatok kivonulnának Gázából, sőt a Hamászt kizárták a rendezési folyamatból. Válaszként a zsidó állam döntésére január 18-án a Hamász is bejelentette, hogy felfüggeszti a harci cselekményeket, s kezdetét vette a kivonulás, melynek Izrael nem jelentette be a végső időpontját, ellenben újabb politikai játszmába kezdett.
Gazdik Gyula kiemelte: informálisan azt közölték, hogy január 20-án, az amerikai elnöki beiktatási ceremóniára kivonják a csapatokat Gázából. Ennek ellenére órákkal az aktus után fejeződött be a csapatkivonás. Elemzők szerint Izrael ezzel is jelezni kívánta, hogy nem ért egyet Barack Obama politikájával, ami jelentősen eltért a Bush-kabinet irányvonalától.
Beláthatatlan következmények
Obama külügyminiszter-jelöltje és későbbi külügyére például szenátusi meghallgatásán úgy fogalmazott, hogy a Közel-Keleten olyan helyzetet kell teremteni, amely biztonságot nyújt Izraelnek, s a palesztinoknak a boldogulás lehetőségét kínálja. Hillary Clinton ráadásul nem volt hajlandó egyértelműen elítélni a Hamászt, és csak a sokadik kérdésre jelentette ki, hogy egyetért a kvartett célkitűzéseivel. Izrael ellenérzéseit jelezte, hogy merőben szokatlan módon Cipi Livni izraeli külügyminiszter és amerikai kollégája, Condoleeza Rice még pár nappal George Bush leköszönése előtt, január 16-án kötött egy megállapodást, mely szerint az iráni fegyverek Gázába juttatását közösen derítik fel, s akadályozzák meg.
A csempészetből számos szereplő húz hasznot. A fegyvereket szomáliai kalózok csempészik, s azok a Sineai-félszigetről beduinok közvetítésével jutnak el az alagutakhoz, melyek Egyiptomból vezetnek Gázába. A béke most is törékeny. Gazdik Gyula hangsúlyozta: jelenleg is küzdenek a radikális erők a mérsékeltekkel. Előbbiek körébe tartozik az iráni Hezbollah, valamint a Hamász. Az is kérdés, hogy az izraeli csapás arányos volt-e. A szakértő kiemelte: palesztin részről 1300-an haltak meg, köztük nagyszámú polgári áldozat volt, az izraeliek pedig csupán tizennégy embert veszítettek el. Arról vita van, hogy közülük mennyi volt a civil áldozat: egyes vélemények szerint három, míg mások szerint öt. Izraeli vélemények szerint a palesztin civilek halála elkerülhetetlen volt, mert „fedezékként" használták őket a terroristák. A háborúban támadás érte az ENSZ helyi központját is. Mindezek tekintetében ma még beláthatatlan politikai változások indulhatnak el a térségben és a nemzetközi színtéren egyaránt.
