A sportszervező zászlós

Erre katonaberkekben szerencsére számtalan alkalom nyílik, ha csak a napi szintű kötelező sportot, edzési lehetőségeket, avagy a honvéd szabadidősport programokat vesszük alapul. Példának említhetjük a Bocskai Portya elnevezésű katonai teljesítménytúrát, amelyen a zászlós már ,,veterán résztvevőnek számít”. Nem kispályás a témában: ő kovácsolja ugyanis össze azt a kemény magot a laktanyában, akikkel együtt utaznak a portya 40, illetve 70 kilométeres, szakasz szintű, debreceni túrabajnokságaira. Ezeken egyébként felesége is rendre részt vesz, segít a szervezésben, akinek könyvelői állása mellett szintén jó alkalomnak ígérkezik az aktív mozgás.

Az MH Nagysándor József 51. Híradó-és Vezetésbiztosító Dandárnál szolgáló zászlós sportélete és honvédséghez való kötődése igen korán kezdődött, édesapja is hivatásos katona volt, a felmenők nyomán alapjaiban honvédségi pályát képzelt el magának.

Sorkatonai szolgálatát követően, kisvártatva, 2000 szeptemberétől újra felöltötte magára a honvédruhát. Ráadásul, ugyanazon fehérvári szállító századnál, ahol korábban szolgált. Az ott töltött időszakban sok mindent kipróbált: gépkocsivezető volt, buszozott, teherautózott, anyagellátást végzett, szakaszaltiszti beosztásban is megfordult, közben munkavédelmi technikusi végzettséget szerzett. 2016-tól az alakulat hadműveleti főnökségén folytatta szolgálatát laktanya ügyeletes helyettesi beosztásban. Az elmúlt huszonhárom évben külföldi missziók is tarkították Csizmadia Zsolt tevékenységét: Irakban gépkocsivezetőként kilenc hónapot, Cipruson megfigyelő beosztásban kerek egy esztendőt szolgált.

Aktív sportélete is már a honvédséghez köti, noha korábban belekóstolt a karatéba, a futásba és a kerékpározást is aktívan űzte. A téli-nyári Bocskai portyák, vagy az 54-es kihívások szervezését tíz éve ő végzi alakulatánál a ,,kemény mag" részére. „Előbb említett portyán például kilenc óra alatt kell negyven kilométert teljesíteni: ezt volt, hogy 7 óra 35 perc alatt sikerült véghez vinnem feleségemmel” – meséli. A debreceni túrabajnokságon rendre együtt gyalogolnak dr. Ruszin Szendi Romulusz altábornaggyal, a Honvéd Vezérkar főnökével és Lippai Péter dandártábornokkal. Mivel a túra 70 kilométeres távján tíz kiló súllyal többet kell cipelnie, azt mondja, ott már mindegy, milyen jó minőségű bakancs van az emberen, így is, úgy is ,,érzi a lábát”. Mindenesetre ez utóbbit is gyakorta jó eredménnyel teljesíti Zsolt, legutóbb 16 és fél óra alatt. Ahogy a Szent László menetet is, 2022 júniusában, az emelkedőkkel szabdalt, keményebb terepviszonyokkal tűzdelt Tatán és környékén. „Idő alatt, 15 óra 40 perccel”. Azt mondja, rendkívül népszerűek ezek a túrák honvédségi szinten, olyannyira, hogy az ötszáz fős nevezési limit pillanatok alatt betelik.

Alakulatától egy tíz-tizenöt fős csoport rendszeresen jelentkezik a kihívásra. A Magyar Honvédség nagy segítségükre van, hiszen autóval szállítja a résztvevőket a helyszínre, míg a katonák számára a túrán való részvétel térítésmentes. Csizmadia Zsolt zászlósnak a honvédelemről elsődlegesen a haza védelme, a bajtársiasság jut eszébe. „A bajtársiasság ott kezdődik, hogy mindig segítünk egymásnak” – vallja a fehérvári zászlós, aki számára ez alapelvnek számít az életében.

Arra a kérdésre, miszerint, hogy telik egy napja a szolgálatban azt válaszolta: „eligazítás után központi ügyelet, bejelentkezés. Napközben kapu és telephely szolgálat, ellenőrzés. Minden, ami ilyenkor szükséges. Tisztességgel, alaposan, átgondoltan. Katonához illően.”

Családjával a portyákon kívül például Mátraházán túrázott, ahol harminc kilométert teljesített párjával. „Az Országos Kék Túrát is végig csináltuk, Írottkőtől Hollóházáig és legutóbb a Rockenbauer Pál-féle Dél-Dunántúli Kék Túrának is nekiveselkedtünk. Ezek is úgy, mint a napi szintű honvédségi sport, felkészítenek a portyákra, de a kötelező fizikai állapotfelmérésekre való készülésben is hasznomra válnak” – mondja Zsolt, akiről kiderül: a laktanyán belüli sporttevékenységek, az edzőterem és az otthoni felkészülések mellett trambulinozni és aerobikozni is jár. „Lehet, hogy a katonák kötöttebbek, megfontoltabbak a civilekhez képest, de pont a civil szférában dolgozó párom példa arra, hogyha katona lenne, példát mutatna ő is” – mondja.

„Mindenkinek ajánlom a honvédséget, mert itt rendet, fegyelmet, pedantériát tanulhatnak, egy közösség részévé válhatnak, egymásra támaszkodhatnak” – fűzi hozzá a zászlós. Alapigazság, hogy egy nagy család a honvédség. Ezt ő is megerősíti, akárcsak a kiváló szociális hálót, vagy a kedvezményes üdülési, képzési lehetőségeket.

Az ötvenegyes dandár honvédje a beszélgetés végén egy régóta dédelgetett tervét is megosztotta: egy-két éven belül szeretne eljutni a Mount Everestre. Ehhez támogatókat keres, hiszen legáhítottabb célja a csúcstámadás, annak meghódítása lenne. Úgy számol, eszközben és anyagiakban már rendelkezésre áll mindene, ami a nagy úthoz szükséges. Azt viszont nem tudja, magyar katona járt-e már a világ tetején. Egy biztos, ha ő feljutna valameddig, már az is nagy szó lenne honvéd berkeken belül és erősítené a magyar katonák presztízsét, hírnevét.