Minden szegmensében meg kell erősíteni a honvédelmet

A miniszteri biztos előadásában elmondta, hogy Magyarországon egy olyan innovációs rendszer kialakítása van folyamatban, amely elsősorban a nemzeti érdekeket (a Magyar Honvédség modernizációjának támogatását) szolgálja, de szoros együttműködésre törekszik a NATO innovációs ökoszisztémával (DIANA) és globális innovációs központokkal is. Dr. Porkoláb Imre dandártábornok tájékoztatta a konferencia résztvevőit a Honvédelmi Minisztériumban és a Magyar Honvédségnél 2022 második felében lezajlott változásokról és a létrehozott új innovációs szervezetek feladatrendszeréről. A legnagyobb érdeklődést a fókuszterületek bemutatása és a modernizáció (eszközbeszerzések), valamint az innováció (eszközök újszerű felhasználása a hadviselésben) keltette. Ehhez kapcsolódóan a védelmi innovációért felelős miniszteri biztos több kérdésre is válaszolt.

A konferencián elhangzott: Magyarország haderőfejlesztési programjának lényeges eleme, hogy olyan ütőképes, erős haderőt tudjon felállítani, ami megfelel a NATO elrettentési koncepciójának és képes szavatolni a békét és az állampolgárok biztonságát. Az orosz-ukrán háború kirobbanása óta hazánkban a biztonság az egyik legfőbb érték. Ehhez pedig minden szegmensében meg kell erősíteni a honvédelmet, ezt a célt szolgálja Közép-Európa egyik legjelentősebb haderőfejlesztési programja.

A 2010-es évek közepétől kezdve Lengyelország és Magyarország is haderejének nagyfokú modernizálásába, illetve bővítésébe kezdett. Az Ukrajna elleni közvetlen orosz fegyveres támadás hatására az elmúlt hónapokban ezek a haderőfejlesztési programok tovább bővültek és ütemük is felgyorsult, társadalmi szinten pedig napjaink egyik legaktuálisabb kérdésévé váltak. Szakmai szempontból fokozza a kérdés érdekességét az a tényező, hogy habár mind Lengyelország, mind pedig Magyarország NATO tagállam és modernizációs elképzeléseik bizonyos aspektusokban átfedést mutatnak, a lengyel és a magyar haderőfejlesztési tervek és programok mégis sok tekintetben eltérnek egymástól. Ezen párhuzamok és különbségek feltárására vállalkozott a konferencia.

Keresztes Gáspár, a két ország kapcsolatainak erősítésével foglalkozó Wacław Felczak Lengyel-Magyar EgyüttműködésiIntézet munkatársa, a rendezvény szervezője elmondta: az esemény fő célja az volt, hogy katonai vonalon tovább mélyítsék a lengyel-magyar kapcsolatokat és a két fél kölcsönösen képet kapjon a másik ország haderőfejlesztési programjáról.

Újhelyi János Ábel, a Felczak intézet ösztöndíjas kutatója (Mathias Corvinus Collegium), a másik főszervező kérdésünkre beszámolt arról, hogy a 2014-es esztendő mind Lengyelország, mind hazánk haderőfejlesztési programjában nagy szerepet játszott. Egyrészt akkor szállta meg Oroszország a Krím-félszigetet, a NATO pedig a walesi csúcson megerősítette azt az ajánlását, hogy 2024-ig minden tagország a GPD két százalékát fordítsa védelmi kiadásokra. A párhuzamok sorában említhető, hogy mindkét ország levonta az orosz-ukrán háború katonai tapasztalatait és ezek visszaköszönnek a haderő fejlesztésében is. Felértékelődött például a tüzérség és a drónok alkalmazásának szerepe és fontosabb iránnyá vált a páncélos erők növelése (modern harckocsik és gyalogsági harcjárművek formájában.) Mindkét ország kiemelten kezeli a hadseregek létszámának növelését; a korábbi keleti orientációt és meghatározottságot felváltva a nyugati technológia alkalmazását, valamint a képességek fejlesztését. Ugyancsak fontos szempont, hogy a két nemzet – amennyire ez lehetséges - a hazai hadiipart létesítse előnyben.

A fő különbségekről szólva Újhelyi János Ábel megjegyezte: a lengyel haderőfejlesztési program a magyar programnál három évvel korábban, 2014-ben kezdődött, ugyanakkor lassabban indult. Az orosz-ukrán háború tavalyi kirobbanása azonban jelentősen felgyorsította az eszközbeszerzést. Elég csak a nyáron, Dél-Koreával kötött egyezményükre gondolni: nagy számban rendeltek harckocsikat, önjáró lövegeket és könnyű vadászgépeket az ázsiai országból. Államuk és hadseregük méreteiből adódóan a lengyelek nyilván nagyobb számokban gondolkodnak. (A K2-es harckocsikból például 180 darabot rendeltek, és ez a szám a hazai platformon megkezdett gyártási folyamat végén a tervek szerint majd 980-ra duzzad.) Amíg hazánk főleg Németországgal, Törökországgal és Izraellel kötött megállapodásokat, addig a lengyelek fő partnerei az Amerikai Egyesült Államok és a már előbb említett Dél-Korea.

A konferencián elhangzott, hogy a két országnak a hadiipar és a közös lengyel-magyar történelmi hagyományok őrzése területén is fokoznia érdemes az együttműködést. Ezen túlmenően többen szorgalmazták a közös hadgyakorlatok, kiképzések lehetőségét, valamint a katonai-civil szakértők közötti tapasztalatcserét.

A teltházas konferencián előadást tartott – többek között – dr. Kovács Orsolya Zsuzsanna, Magyarország varsói nagykövete, dr. Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhely vezetője, Łukasz Kudlicki, a lengyel védelmi miniszter kabinetfőnöke, Michał Wiśniewski, a Lengyel Védelmi Minisztérium államtitkára, Marcin Siudziński ezredes, a lengyel 11. területvédelmi dandár parancsnoka, prof. Sławomir Augustyn ezredes, a varsói Katonai Műszaki Akadémia tanára, valamint Maciej Szymanowski, a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet igazgatója.

A nagy médiaérdeklődés övezte rendezvényen lengyel, magyar és nemzetközi hadiipari szakemberek mellett számos ország (többek közt az Egyesült Államok, Finnország, Csehország, Szlovákia Moldávia, Indonézia, Dél-Korea, Szerbia, Irán) diplomáciai képviselője katonai attaséja, valamint jelentős számú szakértő, elemző is részt vett.