„A teljes béke szinte lehetetlen”

A Hamász és Izrael között tavaly júniusban aláírt fegyvernyugvás – mint ahogy azt akkor a honvedelem.hu megkeresésére Gazdik Gyula egyetemi docens, biztonságpolitikai szakértő elmondta – egy olyan időszak, amely rendkívül bizonytalan és bármikor véget érhet.

Az „előrejelzés" helytálló volt, hiszen a tűzszünetet sem az izraeliek, sem pedig a Hamász nem tartotta be. A radikális palesztin szervezet szinte végig rakétákat lőtt Izraelre, a zsidó állam pedig nem volt hajlandó teljesíteni a tűzszüneti vállalását, vagyis, hogy feloldja a gázai blokádot – mondta el érdeklődésünkre Nógrádi György.

A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: a háromszázötven négyzetkilométeres területű gázai övezetben másfélmillió ember lakik, ez a Föld egyik legsűrűbben lakott körzete. Csak összehasonlításként, Budapest területe megközelítőleg 540 négyzetkilométer… Ráadásul Gáza nagy része sivatagi terület, s nagyon sok a menekülttábor, ahol elképesztő szegénységben élnek az emberek.

A „civil" és a „profi"

A libanoni háború tapasztalatait a szárazföldi hadművelet megindulása előtt is felhasználták, hiszen még a légitámadások megkezdése előtt Izrael a gázai biztonsági sávot egyről két kilométerre szélesítette ki, és mindent végigbombázott, hogy a harckocsikat ne érje aknatámadás – mint történt az a libanoni hadművelet során.

Konfliktus több színtéren

A biztonságpolitikai szakértő úgy látja, hogy a regionális konfliktus több színtéren zajlik. Egyszer létezik egy arab-izraeli ellentét, emellett pedig egy arab-arab, valamint egy szír-izraeli ellentét is. Ráadásul – teljesen új tényezőként – elkezdődött a lakosság rendkívül kemény lázadása négy hatalom ellen. Egészen pontosan Mubarak ellen Egyiptomban, a jordán királyi család ellen Jordániában, a palesztin hatóság ellen Ciszjordániában, és a szaudi uralkodó ellen Szaud-Arábiában. Mindezt az is bizonyítja, hogy a Hamász vezetői a harmadik intifádát már nemcsak Izrael, hanem a Nyugat és Izrael ellen hirdették meg. Fő ellenségként pedig Mahmúd Abbászt, a Fatah vezetőjét és Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt jelölték meg.

Abbász ugyanis mindössze arra hajlandó, hogy közös demonstrációt tartson a Hamásszal, ám katonailag nem szándékozik fellépni Izrael ellen. Ez a Ciszjordániában élők közel sem tetszik mindenkinek, egyre többen tüntetnek a Fatah ellen, a Hamász mellett, s mindenhol a radikális szervezet térnyerése figyelhető meg. Ráadásul Abbász mandátuma január 9-én lejár. Vélhetően rendeletileg hosszabbítják meg hatalmát, hiszen, ha választások lennének, azt biztosan elveszítené.

Nógrádi György szerint izraeli szempontból az jelentené a győzelmet, ha a Hamász vállalná: nem lő ki több rakétát a zsidó államra. Ez azonban elképzelhetetlen, hiszen a légicsapások megindulása óta is mindennaposak a palesztin rakétatámadások. Ezek a támadások komoly kárt okoznak még akkor is, ha a kilőtt rakéták nagy része házi készítésű és rendkívül pontatlan szerkezet.

További cél a Hamász katonai potenciáljának gyengítése, mégpedig a szervezet megtartása mellett, hiszen más politikai erő a térségben nem létezik. Éppen ezért cél egy hosszú távú fegyverszünet létrehozása. A teljes béke azonban szinte lehetetlen.

Palesztin tévedések, zsidó bombázások

A radikális palesztin szervezet második stratégiai tévedése az volt – húzta alá Nógrádi György –, hogy alábecsülték Izrael erejét, s ez már a háború első napján megmutatkozott. Ráadásul meghirdették a kollektív öngyilkosságot, azaz a lakosságot nem engedik menekülni, túszként tartják fogja.

A háború kezdetéről szólva a biztonságpolitikai szakértő elmondta: Izrael hatvan darab F–16-os vadászrepülőgéppel, száz rakétával, előre kiválasztott célpontokra mért csapást, ahol az alapcél a rendőrök és a Hamasz-bázisok szétverése, valamint a rakétakilövő és vezetési pontok megsemmisítése volt. Ezt szinte maradéktalanul sikerült is végrehajtania, hiszen az izraeli hírszerzés Gázában mindig is kiválóan működött, az ott élő embereknek köszönhetően pontosan meg tudták jelölni a katonai célokat. Ennek is köszönhető, hogy az izraeli haderő a légi csapásokat olyan szakszerűen szervezte meg, hogy néhány nap után elfogytak a célpontok.

– A háború első napján az volt a legfontosabb, hogy elhallgattassák a Hamász rádióját. Ez sikerült is nekik, ám szinte azonnal működésbe lépett egy mobil rádió. Most ennek a kiiktatása az egyik legfontosabb feladat – mondta Nógrádi György, majd hozzátette: a helyszínre érkező hírekből az is kiderült, hogy az izraeli légierő többször is csapást a gázai egyetemre, valamint több gyógyszerraktárt is lebombáztak. Előbbi azért volt elkerülhetetlen, mert az egyetem több tanára is a Hamász meghatározó embere, a gyógyszerraktárakban pedig különféle robbanóanyagok előállításához szükséges alapanyagok voltak.

Belpolitikai változások jöhetnek

– A háború legfontosabb következménye az lesz Izrael számára, hogy milyen kormánya lesz a választások után, amelyet egyelőre elhalasztottak a már kiírt február 9-i időpontról. Ha a háború sikeres lesz, akkor Ehud Barak Munkapártja komoly esélyt kap arra, hogy kormányon maradhasson. Ha azonban nem sikerül a zsidó államnak győznie, akkor nagy valószínűséggel a jobb oldali Likud párt és annak vezetője Benjámin Netanjahu kerül hatalomra, aki a háború előtt biztos győztesnek tűnt – emelte ki Nógrádi György.

A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: bár a Hamász vezetői bujkálnak, a háború kitörése óta népszerűségük jelentősen növekedett. A gázai térségben egyébként pillanatnyilag húszezer fegyveres van, ebből tizenötezer a Hamász, ötezer pedig más palesztin szervezet tagja.

Ráadásul a radikális palesztin szervezet harcosai jól el vannak látva fegyverekkel, páncéltörő eszközeik is vannak, sőt egyes források szerint még légvédelmi rakétáik is. Ez utóbbit azonban hivatalosan még senki nem erősítette meg.

– Az ENSZ főtitkára nyilatkozatában érdekes módon mindkét szembenálló felet elítélte. Izraelt az erő túlzott alkalmazása miatt. Mindez természetesen nagy felháborodást váltott ki – mondta Nógrádi György, hozzátéve: az elmúlt napokban a világ számos országában tüntettek a katoni akció miatt, többek között az izraeli állampolgársággal rendelkező arabok is az utcára vonultak.

Stratégiai célok

A stratégiai célokról szólva a biztonságpolitikai szakértő kiemelte: Izrael a katonai akció időpontjával és intenzitásával

Izrael számára egyébként az is alapkérdés – tette hozzá a biztonságpolitikai szakértő –, hogy miként lehet a katonai akcióból kiszállni? Hiszen kezdetben rövid és nagy eredjű csapást próbáltak mérni Gázára, ma már azonban azt mondják, hogy a háború hosszú lesz és nem lehet tudni, hogy mekkora veszteségekkel jár majd.

Természetesen mindenkit foglalkoztat az a kérdés is, hogy meddig tarthat az újabb közel-keleti konfliktus? Nógrádi György szerint ezt korrektül nem lehet előre megmondani, hiszen Izraelnek az a célja, hogy kis területekre ossza szét Gázát, s megakadályozza, hogy onnan újab rakétákat indítsanak a zsidó állam irányába. Éppen emiatt hosszabb megszállásra készülnek fel. Ráadásul, ha a január 20-án hivatalba lépő új, amerikai adminisztráció új közel-keleti politikát hirdet, akkor Izrael is koncepciójának megváltoztatására kényszerül. Hiszen nyilvánvaló, hogy a zsidó állam az USA nélkül nem tud lépni.