Ahol a talpak alatt lapul a halál

Ha a 85-ös számú főúton Győr felől Sopron irányába tart az ember, Kapuvár után át kell mennie egy kis településen, Vitnyéden is. Az alig 1300 lelket számláló Győr-Moson-Sopron megyei községet elhagyva, közvetlenül az út mellett, csodaszép erdő terül el. Hosszan húzódik, egészen az Agyagosszergény felé vezető bekötőútig, tölgy, fenyő és akácfái megragadják és egy hatalmas sétára késztetik az erdő szerelmeseit. Néhány évvel ezelőtt – Sopronba tartva – én is megálltam itt egy fél órára, hogy magamba szívjam a tavaszi rothadó avar, és a fenyőgyanta semmi mással össze nem téveszthető, bódítóan kellemes illatát. Akkor még nem sejtettem, hogy a halál lapul a talpam alatt. Mégpedig a szó szoros értelmében…

Lőszerraktár a fák között

Persze a rohammunka már akkoriban sem hozhatta meg a kívánt eredményt, így azon sem lehet csodálkozni, hogy a robbantógödrök többsége „nem működött el", vagy csak egy része semmisült meg a betemetett hadianyagnak. Amely aztán évekig pihent a föld alatt.

Vitnyéd polgármestere szerint, a világháborút követően többször is átvizsgálták a területet a néphadsereg katonái, s ha robbanószerkezetet találtak, azt megsemmisítették. A legutóbb az 1960-as években jártak erre a katonaság tűzszerészei.

– Egy egész sátortábort építettek ki a terület mentesítésével foglalkozó katonák, hetekig itt laktak – a mondja Tóth Kálmán, aki akkoriban, egészen pontosan 1963 és 2002 között erdész volt, s éppen ezen a területen dolgozott. Még az akkori robbantógödrök helyére is jól emlékszik.

A falu széli erdő idén télen került ismét a figyelem középpontjába, amikor az arra járó turisták újabb robbanószerkezetet találtak. Törvénytisztelő állampolgárokhoz híven a szerkezetet megjelölték, majd értesítették a helyi rendőrséget is, akik viszont a Magyar Honvédség tűzszerészeinek szóltak.

Tűzszerészek Vitnyéden

Ahhoz pontosan értsük a fenti kategóriákat meg kell néznünk a tűzszerészeti mentesítési feladatok ellátásáról szóló 142/1999. számú kormányrendeletet. Ez a jogszabály egyértelműen leírja, hogy „a hatástalanítás végrehajtására a szükséges katonai tűzszerész erőt soron kívül kell kirendelni, ha a robbanótestet lakóépületben; oktatási, nevelési, szociális, egészségügyi, vagy más közintézmény területén; vízi, vagy szárazföldi útvonalon, közforgalmú repülőtéren; közterületen; vízi létesítmény belső védőterületén lelték fel és a vízszolgáltatást akadályozza." Ellenkező esetben a kirendelést harminc napon belül kell végrehajtani.

Nos, a tűzszerész és hadihajós zászlóalj zsargonjában a soron kívüli kirendelést „A" kategóriás, a 30 napon belüli kirendelést pedig „B" kategóriás esetekként emlegetik. „D" kategóriás az a helyszín, ahol néhány tíz négyzetméteres terület mentesítését kell elvégezni, a „E" kategória pedig több száz, vagy éppen több ezer négyzetméternyi terület mentesítését jelzi.

Nem véletlen tehát, hogy a tűzszerészek a vitnyédi helyszínt szeretnék ismét átminősíteni, hiszen a háromszáz hektáros területen szinte bárhol lehet világháborús robbanószerkezet a föld alatt. Néhol mindössze öt-tíz centi mélyen találhatók veszélyes eszközök, egy arra sétáló erdőjáró akár bele is botolhat egy aknagránátba…

– Ameddig a szem ellát, itt egykori robbantógödrök vannak. Egy részük mély, ami azt jelenti, hogy a bennük elhelyezett hadianyagot sikerült megsemmisíteni, a legtöbben azonban jól látszik, hogy nem végeztek jó munkát az akkori katonák. Nos, ezekből elképzelhetetlen mennyiségű anyagot szedtünk ki már eddig is – mondja a helyszínen Hajdu ezredes, aki azért ruccant ki a fővárosból Vitnyédre, hogy személyesen is meggyőződjön róla, milyen munkát végeznek a „fiai".

A parancsnoktól megtudom: mióta kiderült, hogy az erdő talaja nagy mennyiségű robbanószerkezetet rejt, összesen 46 napot dolgoztak itt a Magyar Honvédség tűzszerészei. Mivel Vitnyéd elég messze van Budapesttől, általában heti váltással végezte a munkáját egy megerősített tűzszerész járőr. S mivel még a legközelebbi honvédségi laktanya, a győri légvédelmi rakétaezred kaszárnyája is messze van a napi kiszálláshoz, a tűzszerészek a soproni rendőrség által biztosított szálláson tudnak éjszakázni. Sajnos azonban ez a szállás a nyári hónapokban „teltházas", a tűzszerészeknek közel egy hónapot ki kellett hagyniuk, így csak szeptember elején folytathatták a terület mentesítését.

A másik problémát az étkeztetés megszervezése jelentette, szerencsére azonban a vitnyédi önkormányzat segített: a katonák minden nap meleg ebédet kapnak a településen. Tóth Kálmán polgármester szerint „ennyi a minimum", amit megtehetnek a srácokért, akik életüket kockáztatva dolgoznak az erdő mentesítésén.

Több mint ezer robbanószerkezet

A megtalált eszközök többsége nagyon rossz állapotban, széttörve, félig felrobbantva került elő, így minden szerkezetet az önkormányzat által a közelben kijelölt robbantási területen megsemmisítenek. Ami pedig még addig sem szállítható el, azt az erdőben robbantják fel. Természetesen az erdészet tudtával és engedélyével.

Ezen a héten az Érsek János törzsőrmester vezette megerősített tűzszerész járőr dolgozik éppen a területen – tudom meg a helyszínen. Hajdu ezredes megérkezésekor a járőrparancsnok szabályosan jelent, elmondja: már ezen a napon is több darab 76 milliméteres és 40 milliméteres tüzérségi eszköz került elő. Pedig még csak néhány órája kezdték a napi munkát.

Aztán az ezredes és a törzsőrmester körbejárják a területet. A járőrparancsnok mutatja: azon gödör mellett, ahol éppen most dolgoznak, még két újabb területet jelöltek ki. Itt szeretnék majd folytatni a munkát. Ezeket a területeket piros színű, robbanásveszély feliratú szalaggal kerítették körbe. A figyelmeztetés nem véletlen, még a magam fajta laikus szemlélő is hamar észrevesz egy-egy a földből kikandikáló rozsdás vasdarabot a bekerített területen. Ez lehet akár ártalmatlan repeszdarab, de akár életveszélyes robbanószerkezet is…

A tűzszerészek egyébként úgy vélik, hogy nemcsak az egykori lőszerraktárban található robbanószerkezeteket próbálták meg itt megsemmisíteni a világháború végén, hiszen a német gyártmányú eszközök mellett, magyar, cseh, szovjet és román szerkezetek is előkerültek már a földből. Illetve nem egy gránátot kilőtt állapotban találtak meg, ami azt jelenti, hogy a területet tűz alatt tartották.

Nem lankadhat a figyelem

A kiszedett robbanószerkezetek egy ideiglenes gyűjtőhelyre kerülnek, innen viszik megsemmisíteni őket.

– Érdekes munka egy-egy ilyen mentesítés, hiszen az ember ilyenkor nemcsak egy fajta robbanószerkezettel, hanem akár tucatnyi különféle eszközzel is találkozhat egy nap, egy helyszínen. Azaz nagyon jó a tanulásra és az ismeretek felelevenítésére a mostani helyszín – mondja Érsek János törzsőrmester, akitől megtudom, a mentesítést végző teljes csapathoz egy gépjárművezető és a Komatchu földmunkagép kezelője is hozzátartozik. Utóbbi katona akkor segít be a kanalas kisgéppel, ha nagyobb mennyiségű, fémdetektorral már átvizsgált földet kell kiemelni a munkaterületről.

Hajdu ezredestől megtudom azt is, hogy feltehetően ebben az évben már nem végeznek a vitnyédi mentesítéssel. Akkora a terület, hogy ez egész egyszerűen képtelenség. Ráadásul a talaj itt rendkívül agyagos, azaz csak az ősi nagy esők beálltáig tudnak dolgozni, hiszen utána minden „szappanszerű, folyékony masszává" válik, ahol lehetetlen tűzszerész munkát végezni. Utána már csak jövő tavasszal folytathatják a tevékenységet.

Mindennek azonban van egy nagy veszélye – teszi hozzá a zászlóaljparancsnok – hiszen már eddig is több jel utal arra, hogy a területet amatőr gyűjtők látogatják. Olyan emberek, akik fémdetektorral járják az erdőt, s ahol a műszer jelez, ott ásni kezdenek. Aztán, ha az előkerült eszköz számukra értékes, akkor azt elviszik.

Amatőr gyűjtők és fémtolvajok

Ugyancsak komoly problémát jelentenek a fémtolvajok is, akik az anyagi haszonszerzés miatt viszik el az előkerült, s a tűzszerészek megérkezéséig – a szabályokban előírtaknak megfelelően – jól láthatóan körbekerített robbanószerkezeteket. Hajdu ezredes szerint havonta legalább egy-két ilyen esettel találkoznak a járőrök. Ezekben az esetekben a rendőrség mindig ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést, sajnos azonban csak ritkán kerülnek elő az ellopott robbanószerkezetek és az elkövetők is általában ismeretlenek maradnak.

– Pedig mindenkinek tisztában kellene lennie azzal, hogy az életével játszik. A több évtizedig a föld alatt heverő szerkezetek általában annyira rossz állapotban vannak, hogy a tűzszerészek is csak abban az esetben vállalkoznak a szétszerelésükre, ha az feltétlenül szükséges. Szinte minden alkalommal a megsemmisítés mellett döntenek. Vagyis aki felelőtlenül nekiáll szétszedni egy-egy ilyen eszközt, az könnyen felrobbanhat, s a detonáció nemcsak az ő, hanem a közelében tartózkodó emberek életét is veszélyezteti – mondja Hajdu Gábor ezredes, majd felelevenít egy régi, várpalotai történetet. Néhány évvel ezelőtt egy felelőtlen nagypapa hazavitt egy erdőben talált robbanószerkezetet. Házának udvarán elkezdte szétszedni, mégpedig azzal a céllal, hogy a vasat eladja a MÉH-nek. A gránát azonban a kezei között robbant fel, s nemcsak őt ölte meg, hanem az udvaron tartózkodó hároméves unokáját is…

A tűzszerész és hadihajós zászlóalj parancsnoka szerint, éppen ezért tartanak rendszeres felkészítéseket a MÉH-telepen dolgozóknak, hogy felismerjék a veszélyes szerkezeteket. Márpedig, ha vashulladékként nem veszik át a világháborús eszközöket, akkor előbb-utóbb nem lesz érdemes a fémtolvajoknak összeszedni őket.

Persze a felvilágosító jellegű előadásokra nemcsak a vaskereskedőknek, hanem az általános iskolásoknak is szükségük van. Hiszen a gyerekek azok, akik szívesen viszik haza, vagy éppen az iskolába az erdőben talált „vasdarabokat". Tettükkel pedig még dicsekednek is. A legutóbb például a nyár végén, a Fejér megyei Csákváron történt olyan eset, hogy hat erdőben bóklászó gyerkőc tíz lőszerhüvelyt, három éles lőszert és egy aknagránátot vitt haza ölben. Mindezzel kisebb pánikot okoztak, hiszen amíg a tűzszerészek elszállították a veszélyes eszközöket, a falu egyik utcájában lakókat ki kellett költöztetni. Természetesen a gyerekek ellen a rendőrség is eljárást indított.

Az eset után a zászlóalj egyik tiszthelyettese – a tanév első napján – előadást tartott a gyerekeknek a világháborús robbanószerkezetek veszélyeiről. Hajdu ezredes bízik benne, hogy a csákvári iskolába járó lányok és a fiúk egy életre megtanulták a leckét…

Időközben újabb 76 milliméteres gránát kerül elő a föld alól, így Érsek törzsőrmester kéri parancsnokát, hogy „kicsit húzódjon hátrébb", legyen biztonságos távolságban. Hajdu ezredes azonban már nem is akarja tovább zavarni a munkát. Mint mondja: eleget látott, a mentesítés gond nélkül zajlik. Így hát elbúcsúzik, további balesetmentes munkát kíván a fiúknak! Õk udvariasan megköszönik, ám már jól látszik rajtuk, hogy a feladatra koncentrálnak, vagyis arra, hogy hogyan ássák ki a gránátot a föld alól. Hiszen itt egy másodpercig sem lankadhat a figyelem.

Fotó: Szűcs László