Ahol hagyománya van a puccsoknak

A február 18-i, nigeri katonai hatalomátvétellel, a puccsisták saját elmondása szerint egy belpolitikai válságot szándékoztak lezárni – mondta el a honvedelem.hu érdeklődésére Dr. Csizmadia Sándor Nyugat-Afrika szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetem tanára hozzátette: e válság tavaly augusztus óta állt fenn, amikor is az ország köztársasági elnöke, Mamadou Tandja úgy döntött, hogy egy referendummal megváltoztatja az alkotmányt. Addig ugyanis az elnök maximum két cikluson, vagyis tíz éven keresztül maradhatott az ország élén. Az elnök azonban – akinek a mandátuma 2009. decemberében járt volna le – egészen 2012-ig szeretett volna a funkciójában maradni. Mégpedig azzal az indokkal, hogy jelentős befektetési projekteket kell befejeznie az ország érdekében.

Bár az alkotmánymódosítást a most 71 esztendős elnöknek az ország parlamentjének felfüggesztésével sikerült keresztül vinnie, az Afrikai Unió és Franciaország, valamint a nigeri ellenzéki pártok is figyelmeztették Tandját, hogy kockázatos lépést tett, amelynek a későbbiekben komoly következményei lehetnek.

A Nyugat-Afrika szakértő kiemelte: a katonai junta tagjaival jelenleg szimpatizál nigeri lakosság többsége. Bizonyítja ezt az is, hogy két nappal a hatalomátvétel után az ország fővárosában, Niameyben több ezer ember vonult fel a puccsistákat éljenezve.

Egyébként már a puccs másnapján normalizálódott a helyzet a fővárosban. Megszüntették a kijárási tilalmat, kinyitottak a boltok, s ismét megnyitották a korábban lezárt határokat is – mondta Csizmadia Sándor. Sőt, a puccsisták kijelentették azt is, hogy minél hamarabb szeretnék visszaadni a hatalmat és a kormányzást a polgároknak, csak előbb egy kicsit meg kívánják tisztítani a nigeri politikai életet.

Csizmadia professzor kitért arra is, hogy Nigerben nagy hagyománya van a katonai hatalomátvételeknek. Az ország a franciáktól kivívott függetlensége, vagyis 1960 óta több puccsot élt meg. Először 1993-ban volt szabad demokratikus választás, addig az ország elnöki köztársaságként működött, de az egypártrendszer keretei között. A most eltávolított elnök is államcsínnyel került a hatalomra 1999-ben. Igaz 2004-ben szabályos körülmények között választották újra.

– Tavaly ősszel, amikor megváltoztatták a nigeri alkotmányt, az Elefántcsontparton élő mintegy hétszázezer nigeri többsége tüntetett az elnök ellen. Ezen a tüntetésen szót kapott egy nyugalmazott ezredes, aki korábban részt vett egy puccskísérletben is. Elmondta: „úgy tűnik, hogy Nyugat-Afrikában nem elegendőek a demokratikus eljárások ahhoz, hogy az ellenzék hatalomra tudjon kerülni. Ehhez mindig államcsínyre van szükség!" – idézte Csizmadia professzor.

Az egyetemi tanár hozzátette: az Afrikai Unió (AU) már a puccs másnapján bejelentette, hogy felfüggeszti Niger tagságát, mivel az országban katonai hatalomátvétel történt. Emiatt szünetel egyébként jelenleg Mauritánia és Madagaszkár tagsága is. Az AU, az Európai Unió, valamint a korábbi gyarmatosító Franciaország egyaránt azt kérte a katonai junta vezetőitől, hogy minél gyorsabban állítsák helyre az alkotmányos rendet. „Persze, a kérdés az, hogy milyen alkotmányos rendet, hiszen a társadalom nagy része nem fogadja el a tavaly életbe lépett alkotmányt!" – fogalmazott a professzor.

A szakértőtől megtudtuk: a nemzetközi szervezetek már a katonai hatalomátvételt követő hétvégén delegációt küldtek Nigerbe, és e küldöttség feladata a tényfeltárás. Ugyancsak ekkor érkezett meg az ország fővárosába egy líbiai küldöttség is, amelynek célja, hogy garanciát kapjon az eltávolított elnök biztonságával kapcsolatban. A junta vezetője szerint az eltávolított elnököt nem állítják bíróság elé, mert tevékenységét nemcsak negatívumok jellemezték.

– Éppen emiatt felmerül Líbia esetleges szerepe a puccsban – mondta Csizmadia Sándor, hozzátéve: a nigeri fővárosban már az elmúlt hetekben jelentek meg olyan újságcikkek, amelyekből kiderül, hogy Kadhafi elnök mintegy harmincezer négyzetkilométeres területre tartana igényt Nigerből. Márpedig pontosan azokról a területekről van szó, amelyek uránban és kőolajban gazdagok. Kadhafi egyébként még 2007 tavaszán azon tuareg törzsek szultánjainak vezetőivé is kikiáltotta magát, akik Niger északi részén élnek, s több évtizedes, folyamatos konfliktusban állnak a kormányerőkkel.

A történteket elemezve arról sem szabad elfelejtkezni, hogy Niger a világ harmadik legnagyobb urántermelő országa – mondta a Nyugat-Afrika szakértő, hozzátéve: két éve, kemény viták után ismét a francia Areva cég szerzett koncessziót az uránbányák kiaknázására, s ez az urán Franciaországba kerül. Ugyanakkor, egy közelmúltban megjelent rövid hír szerint, az elnök fia azt szeretné, ha a franciák helyett a kínaiak bányászhatnák ki a föld mélyéről az értékes ércet. A kínai befolyás egyébként nem új keletű a Fekete Kontinensen, Kína az elmúlt tíz évben minden korábbinál intenzívebben van jelen az afrikai országokban, így természetesen Nigerben is.

– Pillanatnyilag még nem látható tisztán, hogy melyik hatalom áll a puccsisták mögött. Ez lehet akár Kína, Líbia, vagy Franciaország, de Irán is aktív a térségben. Az azonban világosnak tűnik, hogy az uránnak nagy szerepe volt az elmúlt héten lezajlott eseményekben – szögezte le Csizmadia professzor, aki szerint az esetleges kínai támogatást kihasználva akár erősödhet is a katonai junta szerepe, így viszont az ország nem feltétlenül tér vissza a demokratikus kormányzáshoz.

A nigeri katonai hatalomátvétel nemzetközi hatásairól szólva Csizmadia Sándor elmondta: az események nagy befolyással voltak Elefántcsontpartra, ahol jelenleg nagyon bonyolult a politikai helyzet, hiszen a már 2005-ben esedékes választásokat hatszor halasztották el, emellett az elnök egy hete feloszlatta a kormányt és a választási bizottságot is. (Igaz, hogy a választási bizottság elnöke az ellenzék érdekében manipulálta a választói névjegyzéket). A hétvégén megjelenő elefántcsontparti lapok némelyike pedig már úgy hivatkozott a nigeri puccsra, mint követendő példára.

A világ biztonságpolitikájára azonban – tette hozzá a Nyugat-Afrika szakértő – csak akkor lehet hatással a nigeri államcsíny, ha a junta felbontaná a szerződést az urán kitermelését végző francia céggel, s a kínaiak kezébe adná a bányászati koncessziót. Ebben az esetben, nagy valószínűséggel, feszültté válna a helyzet Kína és a nyugati országok között. Mindebből, bizonyára, profitálna Irán is – vélte Csizmadia professzor.