Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Akik a legszívesebben mindig a fellegek közt járnak

Szöveg: Terenyi Krisztina <br /> |  2008. április 1. 11:48

Immáron évtizedes hagyománnyá vált, hogy az ejtőernyősök március végén köszöntik bajtársaikat, emlékezve az első sikeres ejtőernyős ugrás végrehajtására, melyet vitéz Baksay Antal hadnagy 1918. március 23-án hajtott végre a dél-tiroli Pergine repülőterén. Ebből az alkalomból az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj állománya, valamint a Magyar Ejtőernyős Bajtársi Szövetség tagjai minden évben együtt ünnepelnek.

Az aktív beosztásban lévő ejtőernyősök egy jelentős része az ünnep napján missziós feladataikat látták el, de természetesen megálltak egy pillanatra és a távolságot figyelmen kívül hagyva gondoltak egymásra.

Simon Attila ezredes a következő levelet küldte haza Afganisztánból ejtőernyős bajtársainknak:

„Köszöntjük ezen a napon mindazokat, akik tagjai ennek a zárt és méltán elit társadalomnak tartott közösségnek. Õk azok, akiknek alkalmuk van átélni, amikor a repülőtér zöld gyepén felzúgnak a gépek hajtóművei. Ismerik az érzést, amikor a gép már fent jár a felhők között, a motor zúgása kissé halkul, az ajtóban felszülten várják az ugrás pillanatát. Szemükben a bátorság tüze csillan. Még néhány pillanat, és fürgén egymás után tűnnek el a gép ajtajában tátongó űrben. Kezüket, lábukat szétterpesztve madarak módjára repülnek, sebességük egyre fokozódik, a föld kontúrjai egyre jobban és élesebben rajzolódnak ki…. Még egy pillantás a stopperórára: elérkezett a nyitás pillanata. Majd egy gyenge rántás a vállon és a selyemkupola szárnyán lebegve méltóságteljese

n ereszkednek a meghatározott cél felé. Hazaszeretet, szépség, modernség, sport: ez az ejtőernyőzés.
Bár az ejtőernyőzés csak nagyok kevesek élethivatása, ez a kis létszámú csoport azonban elhivatottságával, felkészültségével és emberi magatartásával nagymértékben hozzájárul a Magyar Honvédség alapfeladatainak ellátásához, jó hírnevének továbbviteléhez. Az ejtőernyős állomány felkészültsége, kiképzettsége, a haderőnemhez való erkölcsi és morális kötődése, a katonai függelmi viszonyokat meghaladó – bajtársiasságon alapuló – felelőssége nagyszerű alapot jelentett ahhoz, hogy a Magyar Honvédség maradéktalanul képes eleget tenni alaprendeltetéséből adódó feladatainak. A XX. század embere a technika gigászi alkotásai között él. Ami nemrég még álomnak tűnt, az ma már természetes valóság.
Hosszú út vezetett el az első ugrástól a mai modern felszereléssel ugró katonáig, de az érzés, a feladat ugyanaz marad mindmáig, miközben az ugrást végrehajtó állomány alapvető jelleme nem változott, amire minden körülmények között számíthatott elöljáró és bajtárs egyaránt."

Az Ejtőernyős Nap 2008. március 28-án, az Ittebei Kiss József Hadnagy Helikopter Bázis területén került megrendezésre, az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj – mint a legtöbb ejtőernyőssel rendelkező alakulat – fő szervezésében, mintegy 300 fő MEBSZ-tag, veterán ejtőernyős és hozzátartozóik részvételével.
Az egész napos program reggel 9 órakor kezdődött ünnepi állománygyűléssel, ahol Ruszin Romulusz alezredes, az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj mb. parancsnoka üdvözölte a meghívott vendégeket és az egybegyűlteket.

A csapat- és alakulatzászló bevonulása után a Honvéd Vezérkar főnök személyes hangvételű levelét olvasták fel, melyben köszöntötte az ejtőernyős társadalmat ezen a jeles napon. Az ünnepi állománygyűlés további eseményeként zászlószalag adományozásokra került sor: Dr. Boda József r. ezredes a MEBSZ országos elnöke zászlószalagot kötött az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj alakulatzászlajára, majd a MEBSZ zászlajára került újabb szalag, Rácz-Szabó Mihály, a MEBSZ Kiskunfélegyházi Tagszervezetének elnöke által.

A megemlékezés az Ejtőernyős Emlékfalnál folytatódott

, ahol Boda József r. ezredes, a MEBSZ elnöke, Takács Tamás őrnagy tábori lelkész és Fülöp Tibor, a MEBSZ tiszteletbeli tagja emlékezett a magyar ejtőernyőzésre és kihangsúlyozta, hogy a civil szervezetek és a honvédség együttműködésének kiemelkedő példája az aktív és már nem aktív ejtőernyősök együttműködésének és folyamatos kapcsolattartásának ez a formája. A beszéd után koszorúkat helyeztek el az ejtőernyős szervezetek, valamint az alakulatok meghívott parancsnokai, emlékezve egy-egy harangkongatással minden hősi halált halt ejtőernyős bajtársunkra.

A programok azonban ezzel még korántsem értek véget. A nap folytatásaként a látogatók bepillantást nyerhettek a bázis jelenlegi életébe, munkájába, megismerhették a napjainkban használt fegyvereket, felszereléseket, gépjárműveket kézbe vehették a jelenleg használt modern technikai eszközöket, és igen nagy érdeklődés kísérte az ejtőernyős ugrásokat is.

Végül a 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj állományának egy csoportja a harci ösvény elemeit küzdötte le harcászati keretek között, majd ízelítőt adtak lőkészségükből is.
Fo

ntos kihangsúlyozni, hogy mindez kiképzési keretek között zajlott, kihasználva minden alkalmat és lehetőséget, – figyelembe véve a csak szűkösen rendelkezésre álló repülőgép üzemidőket, illetve az MH 34. BL KMZ és az MH 25/88. KVZ előtt álló feladatokat, amely már hosszú idő óta fokozott leterheltséget jelent a személyi állomány részére -, annak érdekében, hogy elmélyítsék tudásukat és felkészültségüket, de hűen tükrözze azt a szintű képzettséget és elhivatottságot is, melyet ezek a katonák magukénak mondhatnak.

A program további részeként a közösen elfogyasztott ebéd után a látogatók megtekinthették az MH 34. BL KMZ csapatmúzeumát, valamin kitárta kapuit a szabadtéri Repülőmúzeum is, melyre szintén sokan voltak kíváncsiak, felidézve a régi emlékeket.
A nap megkoronázásaként a hagyományoknak megfelelően ejtőernyős bál zárta a rendezvényt, melyen mintegy 120 fő ropta hajnalig a táncot.
Sok-sok elfeledett emlék éledt újjá ezen a napon. Sok régi arc talált újra egymásra a tömegben. Sokaksajnos már nem lehettek ott. De ez a pár száz ember minden évben tesz róla, hogy a kalandok felidézésében minden évben újra és újra része legyen. Jó volt Õket látni. Amikor a „Régi Öregek" emlékei újjáéledtek, és csak meséltek és meséltek…….