Akik a színfalak mögött szorgoskodnak…

A hírközpont állománya a tábor híradásáért felel, hogy meglegyen az összeköttetés a táboron belül, a hátországgal és a nemzetközi elöljárókkal. Nemcsak a vezetékes, hanem a mobil kommunikáció is a munkájuk szerves része, hiszen a konvojok híradása rádiókon keresztül történik. A kapcsolattartás további eszköze a helyi mobiltelefon használata, ahol az afgán szolgáltató mindennapos küzdelmet vív a porviharokkal, a magas hegyekkel és az adótornyok gyakori meghibásodásával. Az informatika pedig az internet és az intranet hálózatokat felügyeli, üzemelteti, illetve javítja.
A szakemberek legnagyobb ellensége a por.

Az egészségügyi központ a „leghajtósabb" munkahely a táborban. A segélyhely orvosai és felcserei a betegellátáson kívül a katonai menetoszlopokat is biztosítják. Õk járnak ki a legtöbbet a táborból, kis létszámuk miatt az egy főre eső kimenetelek száma a legmagasabb a táborban. Ezt konkrét számok is igazolják: az elmúlt hónapban százhat alkalommal hagyták el a tábort, és kettőszáznegyvenhétszer láttak el beteget.

A raktárosok az anyagok meglétéért és az anyagmozgásokért felelnek, az elhelyezési anyagoktól kezdve a fegyverzeti anyagokig mindenért, ami csak a táborban található. A raktárak rendezése, a készletek ellenőrzése is több napig tartó feladat, mindemellett, hogy több százmilliós anyagi felelősség van a vállukon. Általában ők a logisztika „joker" emberei, akiket napközben mindenféle feladattal ellátnak, például a helyi munkások őrzésével, és a tábor biztonságával vagy rendezésével kapcsolatos, illetve előre nem látható feladatokkal.

Nem könnyű a műhelyben dolgozók helyzete sem, hiszen sokszor éjszakába nyúlóan dolgoznak az eszközök karbantartásán, javításán. Meg kell említeni, hogy nemcsak a saját, hanem más NATO országok technikáit is javítják, hiszen a szomszédos tartományokban szolgálatot teljesítő nemzetek feladataik során néhány napot rendszerint a magyar PRT-ban töltenek. Hibátlan technika pedig sehol a világon nincs.

„A külföldiekkel nagyon jó a kapcsolatunk. Sokszor segítettünk már nekik, még akkor is, ha későn érkeztek be a táborba. Volt, amikor este nyolckor álltunk neki javítani, hogy másnap korán el tudjanak indulni a feladatukra. Hálásak azért, hogy mindent megteszünk és megadunk, ami csak tőlünk telik. Az, hogy szeretnek minket, és megbecsülik a munkánkat, onnan is látszik, hogyha a magyar PRT táborában járnak, és nincs is baja a gépjárműveiknek, akkor is bejönnek a műhelybe köszönni" – mondta Hegedűs Nándor törzsőrmester, a gépjármű javító raj parancsnoka.

A gépjárművezetők rengeteget járnak ki a táborból, szinte nincs olyan nap, amikor ne mennének. Hetente körülbelül 40 órát vezetnek nehéz terepen, míg a gépjárművek átlagosan öt-hatezer kilométert tesznek meg havonta.

„Gépjárművezetőként bejártam majdnem az egész tartományt. A poros, köves, alig járható utak nagy kihívást jelentenek még a gyakorlott vezetőknek is. Az eddigi legemlékezetesebb utam a négy napos feladat során volt, amikor egy nap 12 órát vezettem a kedvenc URAL típusú teherautómmal, folyómedrekben, szűk szerpentinen szakadék mellett, még olyan helyeken is, ahol nem is volt út. Mindezt természetesen nappal, szürkületben és sötétben. Fent a hegyekben 2833 méter magasan annyira lehűlt a levegő, hogy havas volt a hegytető, és a 38 fok hőség után dideregtünk az 1-2 fokban. Este a járműveink mellett aludtunk, másnap már korán indultunk is tovább" – emlékezett vissza Kaposi Csaba szakaszvezető.

„Rugalmas munkaidőben dolgozunk, ami azt jelenti, hogy a kora reggeli óráktól késő estig bármikor is érkeznek a gépjárművek, mindig el kell végeznünk a feltöltést, hogy időben el tudjanak indulni a feladatukra. Ez meglehetősen monoton munka, különösen akkor, ha egyszerre sok autó jön. Azért kihívások mégis akadnak: eddig még sosem tankoltam helikoptert, itt Afganisztánban viszont ebből is tapasztalatot szereztem".

A logisztikai szakasz és a híradók közösen készenléti szolgálatot is adnak: a tűzoltórajt. Ennek a szolgálatnak a feladata a tábor területén keletkezett tűz eloltása, a helikopter fel- és leszállások biztosítása, valamint azok üzemanyag feltöltésének biztosítása.

„Mindösszesen egyszer riasztottak bennünket tűzesethez, amikor egy ködgyertya a nap melegétől működésbe lépett a telephelyen, és el kellett oltanunk. A másik emlékezetes eset volt, amikor árvízkor nekünk kellett kiszivattyúznunk a vizet a kapu elől" – emlékezett vissza Szőke Tamás főtörzsőrmester.