Akik gyerekkoruk óta repülni szeretnének

Az NFTC (NATO Flying Training in Canada), vagyis a Magyar Honvédség kanadai repülőgép-vezető képző programja egyre népszerűbb a fiatalok körében. A projektbe bekerülni hihetetlenül nehéz, mivel száz jelentkezőből átlagosan csak tízen kapják meg az orvosilag alkalmas minősítést, hiszen vadászpilóta csak makkegészséges emberből lehet.

A Magyar Honvédségnél minden évben hét-nyolc fiatal kezdi meg vadászpilóta kiképzését. Az NFTC-program magyarországi és kanadai szakaszból áll. A felkészítés természetesen katonai alapkiképzéssel kezdődik, majd még a kiutazás előtt a pilóta jelöltek idehaza repülnek 45 órát a Jak–52-es típusú kiképző repülőgéppel. A repülés aztán a felkészítés az észak-amerikai országban folytatódik, ahonnan már, mint vadászpilótaként térnek vissza a fiatalok.

A 2008-as „évfolyam" néhány héttel ezelőtt kezdte meg felkészülést. A héttagú osztály jelenleg Szentendrén, az MH Központi Bázison, a számukra előírt három hetes alapkiképzésen vesz részt. Itt találkoztunk két pilóta-jelölttel.

Kollár Barna 25 éves és Győrből jelentkezett az NFTC-programra. Mint mondja, a repülés régi vágya volt, ha jól emlékszik még az óvodás évek alatt kezdődött a szerelem, amikor állandóan az eget nézte, gyönyörködve a csíkot húzó „hatalmas" utasszállító repülőgépekben.

– Már a gimnáziumban elhatároztam, hogy jelentkezem a repülőtiszti főiskolára, ám mire leérettségiztem, már megszűnt

– Már a diploma megszerzése előtt beadtam a jelentkezésemet a repülőgép-vezető képző programra. Lehet, hogy ez lett a vesztem, ugyanis a felvételi eljárás pontosan egybe esett az államvizsgám időpontjával. S bár az orvosi alkalmassági vizsgálaton megfeleltem, az angol nyelvi felmérőn elhasaltam – emlékezik Barna, aki a kudarc után döntött az angliai kiutazásról.

Hazatérése után ismét jelentkezett a képzésre.

Másodszorra – ahogy mondani szokás, csont nélkül – sikerült, felvették. Július közepén érkezett a telefonhívás a Győr-Moson-Sopron megyei Toborzó Irodából, hogy aláírhatja a szerződést, majd július 28-án megkezdheti a három hetes alapkiképzést Szentendrén.

– Hogy milyen az alapkiképzés? Hát katonás, és nekem egy kicsit szokatlan is, hiszen nem voltam sorkatona. Bár annak idején részt vettem sorozáson, főiskolai tanulmányaim miatt nem kellett bevonulnom. Amire pedig diplomás lettem, már nem létezett a sorozott haderő. Így mindeddig a katonaságról csak annyit tudtam, hogy a laktanya kerítésén belül parancsokat kell teljesíteni – meséli Kollár honvéd, aki szerint a mostani három hét kibírható, bár néha egy kicsit fárasztó a kora reggeltől késő délutánig, sőt néha estig tartó kiképzés. Mindössze két problémája van. Az egyik, hogy a bakancs feltörte a lábát, illetve, az, hogy minden reggel borotválkozni kell.

– Ezt szívesen kihagynám, soha nem szerettem borotválkozni. Kegyetlen, amikor az ember éppen csak kinyitja reggel a szemét, és már mehet is kaszabolni az arcát – mondja. Kollár Barna egyébként már nagyon várja a folytatást, vagyis azt, amikor „átköltöznek" Szolnokra, hogy részt vegyenek a repülést megelőző elméleti felkészítéseken. Természetesen nem a tantermi foglalkozások, hanem az ejtőernyős képzés miatt ül tűkön Kollár honvéd. Mint meséli: élete másik nagy vágya volt, hogy ejtőernyőzhessen. Korábban szerette volna kipróbálni a tandemugrást, ám kicsit drágállotta az árát. Most pedig ingyen lesz lehetősége ugrani – ráadásul nem tandemet, hanem szólóban –, mégpedig tizenhármat, hiszen a pilóta-jelölteknek, még a gépre szállás előtt ennyi ugrást kell teljesíteniük.

A 23 éves Oláh András Budapestről érkezett az NFTC-programba. Mint társa, ő is már egészen kicsi gyermek kora óta a repülés szerelmese, így az sem véletlen, hogy évek óta siklóernyőzik. Bár hobbiját pillanatnyilag nem űzi, hiszen nem szeretné, ha a pilóta-képzés során bármiféle baleset érné. Most mindennél fontosabb a cél, hogy vadászpilóta legyen.

– Egy kicsit féltem az orvosi vizsgálattól, főleg a gerincröntgen miatt. Sokan azt mondták, hogy ezen a vizsgálaton szinte mindenki elbukik. Mivel nem tudtam, hogy milyen állapotban van a gerincem, az orvosi alkalmassági előtt néhány hónapon keresztül hetente többször is eljártam úszni, mivel ez a sport jó mindenféle kisebb-nagyobb gerincbajra. Az úszás segített, így minden gond nélkül megkaptam az 1/a minősítést, ami a legjobb. Vagyis alkalmassá váltam vadászpilótának – emlékszik vissza a tavaly ősszel történtekre András.

A fiatalember egyébként Szentendrén nagyon jól érzi magát, bár úgy véli nagyon kemény, és ráadásul eléggé kötött a program, amely „napkeltétől napnyugtáig" tart.

– A szolnoki kiképzés kapcsán ugyancsak arra számítok, hogy szintén nagyon kemény lesz. De megcsinálom, hiszen mindenképpen vadászgépen szeretnék repülni – mondja Oláh András, akinek a nagy kedvence a MiG–29-es. Persze tisztában van vele, hogy a külsőleg is tiszteletet parancsoló hatalmas géppel már nem repülhet – mivel amire végez a kiképzésével, a MiG-eket kivonják a hadrendből –, de azt sem bánja, ha három-négy év múlva Gripen pilóta lenne belőle. Mint mondja: mindegy, hogy mivel, csak hasíthassa az eget…