Amikor kötél lógott Sztálin nyakán

Az egyébként hatalmas fegyelem jellemezte Rákóczi Katonai Iskolában,ahol meg se lehetett más napokon nyikkanni 1956. októberében nagy nyüzsgés volt a folyosón, a diákok zajongtak és beszélgettek egymással – emlékezett vissza 23-ra Komár József. A gyermekek a viharban című könyv szerzője a honvédelem.hu-nak elmondta: Kenesei főhadnagy a negyedik évfolyamot felsorakoztatta, köpenyt és sapkát parancsolt rájuk, majd elindultak a mátyásföldi hév-megálló felé. Délután négy órára értek a megállóba. A fejetlenséget jellemezte, hogy a később a KISZ-be belépő katonatiszt nem kért nekik jegyet.

A monumentális szobor azonban ellenállt, furcsán bólogatott – mesélte tovább Komár József. Az emlékmű annyira hatalmas volt, hogy egy ember sétálgatott a tenyerén. A helyzetet végül is úgy mentették meg, hogy kivágták a csizmáját. Így már lehetővé vált az október 22-én a Műegyetemen meghozott határozat végrehajtása, vagyis hogy minél hamarabb döntsék le a Sztálin szobrot. Akik tevékenyen részt vettek az akcióban viszonylag kevesen voltak, a téren főként nézelődők biztatták őket – mondta Komár József. Valakik elkezdtek kiabálni a téren: lövik a testvéreket. Az emberek hadipuska-lőszereket mutogattak egymásnak. A Rákóczi Iskola diákjai megindultak a Rádió épülete felé, közülük néhányan el is jutottak oda.

Miközben mindenkin vastag, kapucnis esőköpeny volt, a fiatalember felfigyelt egy meglehetősen szellősen öltözött lányra. Boldog voltam, hogy megcsókolhattam. Õ volt az első lány az életben – mondta Komár József, aki hozzátette: ha nem találkozik a sashalmi lánnyal, akkor talán egészen másként alakult volna a sorsa. Így azonban elkísérte egy darabon, majd hazament. Gyalog indult Sashalomtól Mátyásföldig. Amikor megérkezett, beszökött a kerítésen, levetette a csizmát, a köpenyt. Körül se nézett, csak fáradtan és boldogan befeküdt az ágyába.