Amikről eddig máshol még nem írtak

A délkelet-európai erődítmények között a
belgrádi vár sajátos helyet foglal el. Története
az elmúlt két évezredben egybefonódott az európai
országok és népek sorsával, időnként komoly
hatást gyakorolva e népek történetére.
A vár rendkívül kedvező stratégiai helyen épült
fel: a kelet felé irányuló utak metszéspontján.
Évszázadokon keresztül védőbástyaként szolgált,
de olykor hódító hadjáratok kiinduló
pontja volt. Előnyös földrajzi fekvése mellett
domborzati viszonyai is kedvezően hatottak
település és erődítmény létesítésére.

A Dunába
ömlő Száva folyó torkolata fölött húzódó
domb a rajta lévő fennsíkkal ideális természetes
feltételeket biztosított a védelemhez. Három
oldalról is folyók vették körül, ezekhez
meredek lejtőkön és sziklákon lehetett leereszkedni.
Egyedül a délkeleti oldalról lehetett
könnyebben megközelíteni a várat. Az ötven
méterrel a folyó szintje fölött, a domb tetején
húzódó fennsík volt a környék legdominánsabb
pontja. A löszréteggel borított, sziklás talaj
kedvezett a stabil várfalak kiépítéséhez.
A belgrádi erődítmények több évszázadon
keresztül tartó fejlődését a történeti és a régészeti
kutatás jóvoltából ismerjük. A legrégebbi
erődítmény, a római kori castrum szerény maradványait
a mai Tvrđava (vár) és a Kalemegdan
park területén tárták fel. Ezt a kőerődítményt
a 2. és 3. század fordulóján építették. Többször
elpusztult, de újjáépítve a 7. század elejéig
fennmaradt. Ekkor az avar–szláv támadások
véglegesen lerombolták.

A középkori erődítmények első falait a Dunába
ömlő Száva folyó torkolata fölött húzódó
dombon emelték, és bizánci erődítményként
(castellum) működtették a Magyarországgal határos területen folyó harcok idején. A viszonylag
kisméretű vár köré a későbbi idők folyamán
újabb létesítményeket építettek. A 14. század
negyvenes éveiben, amikor Belgrád ideiglenesen
Stefan Dušan szerb király uralma alá tartozott,
a Száva part menti szakaszának egy részét
várfal vette körül, s ezt kötötték össze a
fennsíkon lévő várral. A védekezés ily módon
még eredményesebbé vált a folyó felől indított
támadások esetén. Ez azonban az ország északi
határán kialakított új erődítmény kiépítésének
egyik sikertelen kísérlete maradt, mivel a
magyarok nemsokára visszafoglalták az elveszített
várost.
A török invázió következményeként megváltozott
délkelet-európai geostratégiai helyzet
jelentős mértékben hatott Belgrád erődítményeinek
és magának a városnak a sorsára. (…)

A nándorfehérvári győzelmet harangszóval és
imádsággal előkészítő, majd a Színeváltozás
ünnepének elrendelésével megörökítő II . Callixtus
pápáról (1455–1458) a magyar történelem
iránt érdeklődők keveset tudnak. Idősen
választották meg, a spanyol, bizonyára tekintélyes
Borja/Borgia család sarjaként, rokonságát
Rómába csődítette, ő emelte bíborosi rangra
unokaöccsét, a már életében rossz hírű későbbi
VI . Sándor pápát (1492–1503), s reneszánsz
pápaként pártolta rokonait. Az oszmán terjeszkedés
ellen fellépett, de igazi eredményeket
már csak rövid uralma miatt sem tudott elérni.
Mindez pedig nem válaszol arra a kérdésre, miért
tekintette szívügyének a kelet felől fenyegető
veszedelem elleni védekezést. A válasz hosszú életének részleteiben rejlik.

A katalán eredetű Alfonso de Borja (Borgia)
1378. december 31-én született Valenciához
közel, egy Xàtiva nevű városkában; apja csekély
földbirtokkal rendelkezett. A közeli nagyvárosnak
ekkor még nem volt egyeteme, Alfonso
ezért Lerida egyetemének jogi karán
szerzett világi és egyházi jogból egyaránt fokozatot,
majd ugyanott tanított. Az avignoni ellenpápa,
XII . Benedek (1394–1417), eredeti
nevén Pedro de Luna jóvoltából kanonokságot
szerzett, majd Aragónia királya, V. Alfonz
(1416–1458) szolgálatába szegődött. Az 1417-
ben lemondatott XII . Benedek 1423-ban bekövetkezett
halála után VI . Kelemen személyében
új ellenpápa (1423–1429) támadt, akit
V. Alfonz a törvényes pápával, V. Mártonnal
(1417–1431) szemben támogatott.

Alfonso de
Borja ügyes diplomataként királyát megbékítette
a Rómában tartózkodó pápával, aki ezért
őt 1429-ben Valencia püspökévé tette. Borja
igyekezett közvetíteni Aragónia és Kasztília
között, a Nápolyi Királyság irányában tett lépéseit
pedig az uralkodó katonai győzelme
(1442) követte. Mindebből természetesen következik,
hogy V. Alfonz rábízta a Scarampo
bíborossal lefolytatott tárgyalásokat. (…)

Hunyadi János síremléke a gyulafehérvári székesegyházban

Már a 19. század végére kiderült, hogy a Hunyadi-
szarkofágok hármas csoportja utólagos
összeállítás, amelyek közül épp a két legfontosabb,
a kormányzóé és László fiáé valóságos
pasticcio, és csak egészen különös módon kapcsolódik
Hunyadi János személyéhez. A székesegyház
síremlékeit a török betörések során
többször kirabolták, összetörték.

A 17. század
végén építhették egybe Hunyadi János és László
tumbáit – melléjük állítva az ifjabb Jánosét
is –, amelyek mai helyükre, a déli mellékhajóba
még később, a 18. század közepén kerültek.

Mit látunk ma a három Hunyadi-tumbán?
A legkorábbi szarkofágot egyetlen kőtömbből
faragták, így alkotórészeinek összetartozásához
kétség nem fér. A körirat az elhunytat a
milesnek nevezett ifjabb Hunyadi Jánosnak
mondja. A kormányzónak valóban volt egy fiatalon,
1440-ben elhunyt, azonos keresztnevű
öccse.
A középső szarkofágot ma három dombormű
alkotja. A fedőlapon fekvő férfialak jobbjában
vezéri pálcát tart, balját szablyáján nyugtatja.
Feje alatt párna, ezen fut a később vésett felirat:
IOHANNES HV|NYADI CORVIN(us).
Ebből láthatta mindenki, hogy ez Hunyadi János
síremléke. Az oldallapok domborműveit
már Kazinczy is pontosan határozta meg: az
egyiken lovascsata látható, a másikon
a foglyok elvezetése.

A harmadik síremléknek – amely Hunyadi
László szarkofágjaként hagyományozódott ránk
– ma csak fedőlapja van. Ezen palástos, páncélos
vitéz figurája fekszik. A lába alatt fekvő
oroszlán hasára vésték a másodlagos feliratot:
LAD[IS]L: HVNYA | CORV[…]. A vitézt két
címertartó angyal veszi közre: a jobbjánál álló
Hunyadi-címert tartja, a baljánál álló egy hármas
halomból emelkedő farkast (a Szapolyaiak
címerállatát) ábrázoló pajzsot emel.(…)

További részletek és érdekességek a „A déli harangszó – Magyarországon és a nagyvilágban" című könyvben, amely megvásárolható a Zrínyi Médiánál (1087 Budapest, Kerepesi út 29/B.), illetve letölthető a Zrínyi Média Digitális Könyvtárából!