„Anya, én ültem a lánctalpasban is”
Szöveg: Szűcs László | 2008. április 25. 23:07Már megközelíteni is nehéz a szentesi Damjanich János laktanyát. A Tiszán átívelő közúti hídtól szinte csak araszol a kocsisor – pedig innen még csaknem másfél kilométer a kaszárnya. A főkapu előtt különösen nagy a torlódás, annyian szeretnének bejutni a laktanyába. Pedig még csak reggel kilenc óra van, s a kapuban álló, fekete ruhás biztonsági őrök csak néhány perccel ezelőtt kapták meg az utasítást: „a kaput nyisd ki!” Kezdődik a laktanyai nyílt nap, amelyen a honvedelem.hu is részt vesz.
Még a szervezők is meglepődnek, hiszen már a nyitásra „nem várt tömeg" érkezit. A főkapu előtt kialakított parkoló szinte percek alatt megtelik, a később érkezők már csak a főút mellett, a padkán találnak maguknak helyet – már, ha találnak…
Közben a laktanya alakulóterén felsorakoznak a katonák, felcsendül a himnusz, majd Benkő Tibor vezérőrnagy, az MH Összahaderőnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese köszönti az állományt. Az alaki szabályzat szerint zajló ünnepséget több száz kíváncsi szempár figyeli. Ritkán látni ilyet.
Az ünnepi sorakozót záró díszmenet után szinte azonnal megkezdődik a programkavalkád. A városi Deák Ferenc Általános Iskola mazsorett csoportjának bemutatóját, a Bolero tánccsoport műsora követi. Mindez azonban csak bemelegítés az MH Támogató Dandár 32. díszzászlóaljának produkciójára. A több nemzetközi versenyen is eredményesen szerepelt díszelgő katonák szinte a fizika törvényeit is meghazudtolják látványos alaki bemutatójuk során. Pörögnek-repülnek a karabélyok csattannak a lépések, dörrennek a lövések – melyektől megijednek a közelben lévő látogatók…
Peregnek az események, az embernek nincsen ideje unatkozni. Néptánccsoport, akrobatikus táncegyüttes váltja egymást az alakulótér közepén felállított ideiglenes színpadon. Majd a szolnoki MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj katonáinak bemutatóján ámulhat a közönség. Repkednek a kettétört tetőléc-darabok, törnek a tetőcserepek – a műsort pedig óriási vastapssal jutalmazza a közönség. Hasonló sikere van az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj kutyás bemutatójának is. A különleges tűzszerész alegység robbanószerkezet felkutatására kiképzett négylábúinak a legjobban a kisiskolások örülnek. És ezen a napon belőlük több száz van a laktanyában, hiszen a szervezők minden helyi iskolást és óvodást meghívtak a nyílt napra, akárcsak a város, és a környékbeli települések lakóit, valamint más alakulatok műszaki alegységeinek katonáit is.
Természetesen akad itt bőven néznivaló annak is, aki nem szereti a táncosokat, a kutyákat, vagy éppen a katonai közelharc-bemutatókat. Az alakulótér körül ugyanis az összes, a Magyar Honvédségben rendszerben lévő műszaki technikai eszközt kiállítottak. És néhány más fegyvernem is bemutatja saját harcjárműveit, gépjárműveit. Így például vannak itt BTR típusú, páncélozott gyalogsági szállítójárművek, és egy Mi–24-es harci helikopter is, amely Szolnokról repült át Szentesre.
– Anya, én ültem a lánctalpasban is! – lelkendezik a PTSZ kétéltű mellett egy kisfiú, majd azt is elmeséli, hogy az egyik katona bácsi segített neki beszállni a hatalmas „hídszállító" teherautó kormánykereke mögé. A legnagyobb sikere azonban kétségkívül az ormótlan BAT-2, tolólapátos földmunkagépnek van. Kezelője ma már sokadszor meséli: milyen szörnyű érzés volt a 2001-es tiszai árvízben tönkrement vályogházakat ezzel a géppel lebontani.
A Kelet-Magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság szegedi toborzóirodájának sátra előtt egy gombostűt sem lehet leejteni, annyian szeretnék a kezükbe fogni a hatalmas géppuskát, vagy éppen a gépkarabélyt. Közben pedig csattognak a fényképezőgépek, illetve a mobiltelefonok kameráival is igyekeznek megörökíteni egymást „Rambo-felszerelésben" a srácok.
Hasonló a helyzet kicsit távolabb, a „katonai táborban". Itt a lakóhelynek berendezett sátrakat ugyanúgy megtekinthetik az érdeklődők, mint a Bercsényi László különleges műveleti zászlóalj katonáinak kiállított felszereléseit, vagyis fegyvereit, éjjellátó készülékeit és ejtőernyőit. Ugyancsak a Bercsényisek sátra előtt várakoznak azok, akik a paintball fegyvereket szeretnék kipróbálni. Az egyik, tízéves-forma kislány panaszkodik is barátnőjének, hogy legalább fél órája vár már arra, hogy lövöldözhessen, ám a fiúk folyton megelőzik őt a sorban.
– Gyere, menjünk inkább mászni, a srácok pedig pukkadjanak meg – kel ki magából a másik, s a két cserfes leányzó elindul az alakulótér mögötti focipálya közepén kialakított mászófal felé. A zöld gyep egyébként sokakat hívogat, többen fekszenek, napfürdőznek a verőfényben, mások csak pihenni ülnek le egy kicsit két program között.
A szervezők közben figyelmeztetik a „Vörös Bika" műszaki erőpróbákra jelentkezett csapatokat, hogy hamarosan kezdődik a verseny. Katonák, rendőrök és tűzoltók – összesen tizenöt csapat – mérik össze tudásukat a laktanyában kialakított versenypályákon. Mégpedig hídépítésében, tűzoltásban, fegyverhasználatban és sebesültmentésben. És hogy a gyerekek se érezzék kirekesztettnek magukat a helyi Honvéd Rákóczi Sportegyesület játékos, katonai akadálypálya jellegű vetélkedőket szervez számukra. A több száz méter hosszú pályát a lányok is szép számmal teljesítik, komoly verseny alakul ki a két nem tagjai között. És persze komoly vita is, hogy kiből lesz majd jobb katona néhány év múlva…
– Nehezebb hozzánk bejutni, mint a Titanic kiállításra – mosolyog a laktanya búvár kiképző bázisának ajtajában egy tiszthelyettes. Valóban, a sor csaknem száz méter hosszú. Mindenki arra kíváncsi, hogy mit is csinálnak a katonabúvárok. S mivel az épület elég kicsit egyszerre csak húsz-harminc látogató nézheti meg, hogyan emelik ki a békaemberek a víz mélyén megtalált, veszélyes világháborús robbanószerkezeteket. De persze mindenkire sor kerül, senki nem mehet haza úgy, hogy ne látta volna a búvárokat munka közben.
Időközben megérkezik a laktanyába Havril András vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke, akit katonai tiszteletadással fogadnak. A négycsillagos tábornokot Nyers József mérnök ezredes, a szentesi zászlóalj parancsnoka kalauzolja körbe a laktanyában. Persze nem is olyan egyszerű egyik helyről a másikra eljutni, hiszen több lelkes fiatal is szeretne kezet fogni a „főkatonával".
A vezérkari főnök programja a városban, a helyőrségi klubban folytatódik, ahol megnyitja a Magyar Honvédség 160 éve című vándorkiállítást. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakemberei által összeállított tárlaton megelevenedik az elmúlt másfélszáz esztendő katonatörténelme.
– Civilek és katonák számára egyaránt izgalmas ez a kiállítás, hiszen a tablókon jól látszik, hogy milyen utat tett meg a Magyar Honvédség százhatvan év alatt – mondja megnyitójában a vezérkari főnök, majd arról beszél, hogy nagyon sok áldozattal járt ez a százhatvan év, ám minden időszaknak megvolt a maga szépsége és megvoltak a maga hősei. A kiállítás egyébként hamarosan más helyőrségekben is látható lesz.
Sárga mentőmellényt ölt a műszaki zászlóalj Tisza parton található vízi gyakorlóterén Havril András vezérezredes is, hiszen ez itt kötelező biztonsági előírás. Főleg most, hogy a Szőke Folyó árad, szinte mindenhol a part tetejét nyaldossa. De szerencsére, az előrejelzések szerint, komolya áradástól nem kell tartani, s néhány napon belül már apadni kezd a víz. Miközben a tábornok és kísérete egy PTSZ kétéltű járműre száll, a partról sokak nézik a folyóba csobbanó lánctalpast . Hiszen a szentesi nyílt nap Tisza-parti programjai legalább annyira népszerűek mint a laktanyai események. Itt, a vízi gyakorlótéren minden bátor jelentkező kipróbálhatja milyen érzés pontonon utazni, vagy éppen a PTSZ teherterében „csónakázni" a Tiszán.
Visszatérve a kaszárnyába már messziről érezni a konyha felől érkező kellemes illatokat. Odabenn már nagy a munka, hiszen háromszázötven ember vacsoráját kell elkészítenie az alakulat szakácsainak. Havril András vezérezredes ugyanis a műszakiak napja alkalmából minden szentesi műszaki katonát meghívott vacsorára. Szerencsére a szakácsok komoly erősítést kapnak, a televízióból jól ismert séf, Kovács Lázár segít nekik a munkában. A menü egyébként három fogásból áll. A sárgarépa hablevest csibemájjal töltött, baconbe tekert, párolt rizzsel és vegyes zöldségkörettel tálalt sertésszelet, valamint gesztenyés-meggyes palacsinta követi. Vacsora közben pedig egy egykori szépségkirálynő, Kapócs Zsóka énekel, akit a veszprémi Légierő Zenekar kísér.
További képek:
Fotó: Galovtsik Gábor