„Az embernek a saját akadályait kell legyőznie”

Több fizikai, tájékozódási és elméleti feladatot kell megoldani az állomásokon: 3200 méter futás kötéllel egymáshoz kötve, felülés rönkkel a mellükön, gépjárműtolás, vagy lajhármászás patak felett. Az idei versenyt 9. alkalommal rendezte meg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, mely során 20 csapat, (80 fő) adta bejelentkezését, végül 18 csapat indult el. A feladatok évről-évre változnak, erről a csapatok csak közvetlenül az indulás előtt értesülhetnek. Az idei versenyen több nő részt vett, és jelentkezett orvos, szerződéses katona, és korábban végzett tisztek is. A célba érők jutalma egy felvarró, melyet az egyenruhájukon hordhatnak, a sikeres csapatok pedig értékes tárgyjutalmakat és kupákat is kapnak, melyeket a HM HVK, az egyetem és több másik szervezet ajánl fel. Az idei versenyen indult csapatok közül hét érkezett célba, így tett Antal Gábor főhadnagy is, aki élményeiről mesélt nekünk.

Antal Gábor: Akkor voltam elsőéves hallgatója a Zrínyi Miklós Egyetem hadtudományi karának, amikor túlélő versenyt másodszorra rendeztek. Utánanéztem, hogy pontosan miről is szól ez a verseny, milyen versenyszámok vannak és kíváncsi voltam, mennyit birok. Akkor a versenyt sikeresen teljesítettem, megkaptam a sikeres befejezésért járó felvarrót. Aztán elmentem a következő évben, és utána is… Majd befejeztem az iskolát, felavattak tisztnek, de úgy gondoltam, utána is érdemes elmenni egy ilyen táborba.

Mit tapasztalt a saját erőnlétéről? Gondolom, évről évre könnyebben vette az akadályokat.

Nem, változó volt a teljesítésem.

Változtak az évekkel a feladatok is?

A menet, vagy az előtte lévő fizikai megmérettetések bizonyultak nehezebbnek?

A menet nehezebb. Hetven kilométert kell megtenni, miközben fel kell mászni a Pilis-csúcsra, Dobogókőre. Nagy szintkülönbségek vannak, amiket valahogy meg kell mászni…

Hogyan végződött az idei verseny?

Összesen 18 csapat volt, csapatonként 4 fő. 72 ember vett részt a versenyen. A versenyt hét csapat fejezte be, – akkor tekinthető befejezettnek a verseny, ha a csapat mind a 4 tagja beér. Általában a csapatok 30-40 százaléka szokott beérni ezen a versenyen- vagy kifutnak az időből, vagy eltévednek. Gyakran jönnek lányok is versenyezni, idén azt hiszem csak négy lány volt.

Önállóan készültünk fel a csapattársaimmal, de persze, szükség van minimális fizikai erőnlétre, állóképességre….A fizikai felméréshez minél jobb fizikai kondíció szükséges, viszont a menet végrehajtásához mentálisan kell felkészültnek lenni.

Ez mit jelent?

Előfordul, hogy az ember a hosszú, 70 kilométeres menet alatt arra gondol, fel kellene adnia, nem éri meg… Ezek mind olyan holtpontok, amiken át kell lépni. Az embernek a saját maga által kreált akadályait kell legyőznie. Kell egy magas fokú motiváció.

A legtöbbet ezen a versenyen saját magáról tanul az ember. Megtanulja, hogy milyen küzdeni, milyen a siker íze, milyen ha feladja, és megtudja, mennyit bír. És mivel csapatversenyről van szó, ilyenkor nemcsak magáról tanulunk, hanem a csapattársainkról is. Ilyenkor derül ki igazán, ki milyen ember valójában.

Akkor jövőre is olvashatjuk a nevét a versenyzők listáján?

Ezen még gondolkodom. Úgy érdemes egy ilyen versenyen indulni, ha az ember megbízik három másik társában. Biztosnak kell lenni abban, hogy a többiek is legalább olyan kondícióban vannak, mint te.

Ezek szerint idén csalódott a csapatában?

Nem, nem csalódtam bennük egyáltalán, nem erről van szó. Bár volt egy kis malőrünk, hiszen másfél órát elcsúsztunk az időben technikai okok miatt. Aztán az egyik srácnak szétment a lába, persze erről ő nem tehetett, ellenben nem tudtunk olyan gyorsan haladni, ahogy szerettünk volna. A másik két társam is azt mondta, nem jönnek tovább. Én viszont továbbmentem, hiszen csak nem lehet feladni.