Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Hadgyakorlat vagy legénybúcsú?

Szöveg: Pogrányi Zoltán |  2008. szeptember 17. 13:54

„Nekem ez egy rendhagyó gyakorlat!”, mondta Orsós Sándor szakaszvezető, a Magyar Honvédség 25. Klapka György Lövészdandár tüzér katonája, a Magyar Honvédség legnagyobb horderejű gyakorlata, a Bevetési Irány 2008 helyszínén, a Várpalotához közeli nullaponti lőtéren. Ez lesz ugyanis a fiatal katona utolsó “nőtlen” bevetése.

A szeptember 15-én megnyitott gyakorlaton részt vesz a Magyar Honvédség legnehezebb technikával felszerelt, és legnagyobb tűzerejű alegysége, a dandár harcitámogató zászlóalja is.

Orsós Sándor szakaszvezető, a tüzér, páncéltörő és harckocsizó alegységekből álló tatai zászlóalj tüzér ütegének lőszeres katonája négy éve szolgál a tatai alakulat állományában. 2005-óta mindegyik „Bevetési Irány" gyakorlaton részt vett, de saját bevallása szerint ez mindegyik közül a legemlékezetesebb.

– Nem a gyakorlatra való felkészülés és a végrehajtás különleges – tette hozzá a tüzér – hiszen a gyakorlótéren érzi magát igazán otthon a katona. Azért más ez a gyakorlat, mert október elején lesz az esküvőm a Pécs melletti Komlón és lényegében ez a legénybúcsúm – mondta mosolyogva.
Orsós szakaszvezető elmondta, hogy a gyakorlat mindenképpen a hasznára válik, ugyanis nem lehet elégszer gyakorolni a feladatok végrehajtását.

– Minden lövéssel egyre jobbak leszünk, és büszke vagyok, hogy egy ilyen egyedülálló fegyvernemhez tartozhatok. A csapattal, elöljáróimmal és a kollégáimmal már jól összeszoktunk. Ismerjük egymás erősségeit, gyengéit, tudjuk, hogy a lövészetek alkalmával hogy dolgozhatunk a leghatékonyabban. Segítünk egymásnak a feladatok végrehajtásában, a szakmai fejlődésben, de összetartunk a munkaidő után is. Lőszeresként a feladat nem egyszerű, hiszen a közel 47 kilogrammos gránát mozgatása nem könnyű. Rajtam is nagyban múlik a löveg tűzgyorsasága, és mivel mindig a legjobb teljesítményre törekszünk, jócskán el is fáradunk. Viszont mindenért kárpótolnak a lövések pillanatai, és a nap végén a jól végzett munka tudata. A tábori körülményeket megszoktuk, az étel finom, már csak az esküvőt várom nagyon – mosolyodott el Orsós Sándor szakaszvezető.

De nem csak a tüzérek, hanem a harcitámogató zászlóalj páncéltörő és harckocsizó katonái is derekasan dolgoznak. Saját szakterületén mindenki a legjobbat hozza ki magából, megtesznek mindent a „Bevetési Irány 2008" gyakorlat sikeréért, és öregbítik a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár jó hírnevét.