„Az Esztike gyűrűjéhez hasonló történetek megerősítenek minket abban, hogy folytatnunk kell a munkánkat”

Bár Magyarországon a hadisírgondozás története az elő világháborúig nyúlik vissza, a magyar hadisírok intézményesült és szabályozott gondozásáról az 1948-as kommunista hatalomátvételt követően nem lehetett szó. A rendszerváltozás azonban ezen a téren is változást hozott, s ma már a HM HIM egyik igazgatósága foglalkozik ezzel a szakterülettel. Göröngyös volt az idáig vezető út?

Huszonhét évvel ezelőtt, 1993-ban mindössze néhány ember kezdett el foglalkozni ezzel a szakterülettel – Erdős László ezredes vezetésével. Több szervezeti változást és átalakítást követően jutottunk el odáig, hogy 2016 őszén ismét a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum feladatkörébe került a szakterület. Azt mondtam ismét, hiszen 2010 előtt egyszer már az intézményünk volt a felelős a magyar hadisírok gondozásáért. Négy évvel ezelőtt a Honvédelmi Minisztérium egyik főosztályának osztályát vettük át, s alakítottuk ki belőle a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóságot, azaz, ahogy mi hívjuk, a KEHI-t. Ugyanekkor alakult meg a Centenáriumi Pályázati Igazgatóság, amelynek legfontosabb feladata a kormány döntése értelmében a HM HIM által kiírt, első világháborús hadisírok és emlékhelyek felújítására szóló pályázat lebonyolítása volt. Az erre a célra elkülönített kétmilliárd forintból minden olyan magyarországi település kaphatott, amelyek területén lévő temetőben volt első világháborús hősi hadisír, vagy pedig a temető kerítésén belül első világháborús emlékhely. A lehetőségre az önkormányzatok, illetve az egyházi temetők esetében a fenntartó egyházak pályázhattak. A projekt során több mint 24 ezer első világháborús hadisír újult meg. E pályázatnak köszönhetően a két igazgatóság egy ideig egymással párhuzamosan működött – őszintén be kell azt is vallani, hogy ez nem mindig ment zökkenőmentesen –, de amikor a pályázatok nagy része elindult és az elnyert pénzeket kiutaltuk az önkormányzatoknak, illetve az egyházaknak, akkor létre tudtuk hozni a jelenlegi, három osztályos szervezeti formát. A Külhoni Hadisírgondozó Osztály a jelenlegi határokon kívüli hadisírgondozással foglalkozik, a Belföldi Hadisírgondozó Osztály nevéből egyértelműen következik a feladata, míg a Pályázati Monitoring Osztály, a korábbi pályázat hároméves fenntartási időszakában menedzseli a pénzek felhasználásának folyamatát.

Milyen feladataik vannak jelenleg a Külhoni Hadisírgondozó Osztály munkatársainak?

Az első és a második világháborúban elesett katonák temetkezési helyeivel kapcsolatban bőven van teendőjük. A Nagy Háborúban - egy rövid időszakot, 1914 őszét leszámítva – végig az akkori Magyarország területén kívül zajlottak a harci cselekmények. Azaz a temetőket is az ország határán kívül hozták létre. Persze az már más kérdés, hogy a maradványok jelenleg is abban a temetőben vannak-e, ahol eredetileg eltemették őket, illetve egyáltalán megvannak-e még azok a sírkertek? Ugyanis a temetők központosítása több országban is napirenden volt a háború után, s az olaszok például meg is valósították e tervet. A szlovéneknél és a lengyeleknél ugyanakkor még a mai napig megvannak az eredeti temetők. Az osztály munkatársainak feladata, hogy ezeket regisztrálja, hogy tudjuk, egészen pontosan merre találhatóak a temetők, a magyar hadisírok. Amikor ez megtörtént, akkor a második lépés a haditemetők állapotának felmérése, a harmadik pedig az, hogy ha ezek felújítása szükséges, akkor tegyük oda mellé a forrást. Idén például felújítottunk két lengyelországi temetőt, ahol többségében magyar katonasírok vannak. A beruházás fele-fele arányban lengyel és magyar pénzből valósult meg. Sajnos a koronavírus-járványból eredő korlátozások miatt még nem tudtuk hivatalosan átvenni ezeket a sírkerteket.

Hány, az első világháborúban hősi halált halt katona nyugszik külföldön?

Vannak magyar hadisírok Olaszországban, Szlovéniában, Lengyelországban, Ukrajnában, Szerbiában és Ausztria területén is, de pontos számot nem tudok mondani. Ami biztos, hogy a mai Magyarország területén több mint húszezer, a Nagy Háborúban szolgált magyar katona van eltemetve, ők azok, akik hadikórházakban haltak bele a harcok során szerzett sebesüléseikbe vagy betegségekbe. A közelmúltban átadott, és a HM HIM honlapjáról elérhető első világháborús adatbázis építése során 702 ezer, magyar honosságú elesett katona adatait digitalizáltuk. Ebből könnyen kiszámolható, hogy az ország mai területén kívül mintegy 680 ezer első világháborús hősi halott lehet. Azt azonban mindenképpen tudni kell, hogy a Nagy Háborús adatfeldolgozás már a harcok első hónapjaiban is nagyon pontatlan volt, tehát a pontos számokat valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.

Van hasonló adatbázisuk a második világháborús veszteségekről is?

Pillanatnyilag még dolgozunk rajta. Úgy gondolom, jövőre, a hősök napján már be tudjuk mutatni és át tudjuk adni a szakemberek, valamint a nagyközönségnek használatra, kutatásra. Az adatbázis-építés egyébként kiemelt fontosságú feladat számunkra. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem lehet úgy hadisírgondozást végezni, hogy ne állna mögötte egy használható adathalmaz. Enélkül a munka csak kapkodás, az meg nem vezet jóra. Éppen ezért arra törekszünk, hogy a munkánkat egy koncepció mentén végezzük, s ezeket az irányelveket lefektettük. Tevékenységünk a hátterében tudományos igényű munkának kell állnia. A hadisírgondozás ugyanis nemcsak arról szól, hogy odamegyek egy temetőbe, rendbe teszem a sírokat és teszek rá két szál virágot. Ez a munka sokkal több ennél: szolgáltatnunk kell, komplex hátteret kell hozzá felépítenünk. A szolgáltatáson azt értem, hogy ha megkeres minket egy, a világháborúban elhunyt katona leszármazottja, akkor ne csak azt tudjam neki megmondani, hogy nagy valószínűséggel hol halt meg a felmenője, hanem adjak át neki minden információt, amit a keresett katonáról tudni lehet.

Milyen állapotban vannak jelenleg a külföldön található magyar, második világháborús hadisírok?

Ismereteink szerint a mai Oroszország területén nagyjából 30 ezer magyar katona van eltemetve az I. és a II. magyar központi katonai temetőkben, Bolgyirevkán és Rudkinóban. E két helyen helyeztek végső nyugalomra minden magyar katonát, akik a hadműveleti területen haltak meg a doni harcok során. Feltételezzük, hogy lehetnek még olyan települések az egykori frontvonal mentén, ahonnan különféle okok miatt még nem temették át a magyar katonákat, így még nem dőlhetünk hátra. Már csak azért sem, mert lassan már húsz éve annak, hogy kialakítottuk e két temetőt. Azaz hamarosan időszerűvé válik a felújításuk – például kopnak ki a fejfákról a betűk –, nekünk pedig kötelességünk elvégezni a szükséges karbantartási feladatokat. A sírkertek mellett Oroszország területén 369 - az orosz államadósság fejében kialakított - emlékmű is található, olyan egykori temetőkben, ahova a hadifogolytáborokban elhunyt magyar katonákat, munkaszolgálatosokat temették. A nagyjából asztal nagyságú gránit vagy márvány emlékművek 66 ezer magyar halott emléke előtt tisztelegnek. Ezekről a katonákról is elkészítettük a katonakagulagon.hu oldalunkon kutatható adatbázist.

Oroszország mellett mely államokban vannak még második világháborús magyar katonatemetők?

Az egykori keleti hadszíntér területén Ukrajnában és Belorussziában is nagyon sok magyar katonasír található. Sajnos ezen országok belpolitikai helyzete miatt ezeken a területeken nem tudjuk megfelelő hatásfokkal végezni a munkánkat. Hasonló a helyzet Romániában is, itt sem tudunk előre lépni a feladatainkban. Nyugszanak még második világháborús magyar katonák Németország területén is, akik a visszavonulás során itt estek el a harcokban, vagy haltak meg a hadifogolytáborokban. Ezek a temetők rendben vannak, akárcsak a Lengyelországban található magyar katonasírok.

A közelmúltban, Esztike gyűrűje kapcsán ismét reflektorfénybe került a belföldi hadisírgondozás. Ezen a téren van még adósság, amit törleszteni kell a társadalom felé?

Amikor négy évvel ezelőtt a HM HIM-hez került vissza a hadisírgondozás, nem tudtuk megmondani, hogy egészen pontosan hány, a második világháborúban elesett magyar katona van az ország területén eltemetve. Sajnos még ma is csak megközelítőleges számaink vannak, a pontos adatokkal még adósok vagyunk. A már említett, hamarosan elkészülő második világháborús veszteség-adatbázissal erre a kérdésre is választ tudunk majd adni. Ugyanakkor előrelépéseink is vannak, hiszen pontosan Esztike gyűrűje mutatta meg nekünk, hogy a hadisírgondozás ma sokkal többre képes, mint néhány évvel korábban. Hogy mit értek ezalatt? Nézzük Nagy Endre tizedes és lányának esetét. A hadisírgondozók egy lakossági bejelentést követően kiszálltak a helyszínre, feltárták a maradványokat, majd a megtalált ejtőernyősjelvényt és a karikagyűrűt behozták a múzeumba. A fémjel alapján azt is sikerült kiderítenünk, hogy melyik műhelyben készült az ékszer, a jelvényről pedig kiderült, hogy még a téma szakértői sem találkoztak ilyennel, holott tudjuk, hogy rendszeresítették. A levéltári kutatások során megtaláltuk az 1/1-es ejtőernyős zászlóalj hadijelentését, amelyben leírták, hogy mi történt Sülysáp határában 1944 novemberében. A leletekből az is látszik, hogy a sírban megtalált három ejtőernyős halálát tüzérségi vagy harckocsi lövedék okozta. A jelentésből ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ki volt a szembenálló fél, melyik gárdalövész hadosztály, s hogy ők SZU-76-os voltak felszerelve. Szinte azt is meg tudjuk mondani, hogy melyik oldalszámú löveg adta le a végzetes lövést. Egy másik szálon pedig eljutottunk a családhoz is, amiben természetesen a szerencsének is része volt. Akik ugyan tudták, hogy felmenőjük a Sülysáp környéki harcokban esett el, arról azonban nem volt információjuk, hogy hol temették el. Az előkerült gyűrűnek köszönhetően – valamint a HIM-ben dolgozó hadisírgondozók, hadtörténészek, levéltárosok és muzeológusok közös munkájának eredményeként - sikerült lezárnunk a 76 évvel ezelőtt történt esetet. Azaz jól látszik, hogy ma a hadisírgondozás sokkal komplexebb folyamat, mint például 10 évvel ezelőtt volt. Másképp fogalmazva: a hadisírgondozás jelenleg sokkal többet tud adni a társadalomnak, mint azt, hogy valahol megújul egy temetőrész. Az jól látható, hogy a KEHI a HM HIM, mint hadtörténeti kompetencia központ részeként hatékonyan működik. Az Esztike gyűrűjéhez hasonló, mindenkit elérzékenyítő történetek pedig megerősítenek bennünket abban, hogy jó úton járunk és folytatnunk kell a munkánkat.

Mik a további terveik a hadisírgondozás vonatkozásában?

Véleményem szerint a tudományos hátteret kell erősíteni ahhoz, hogy a megfelelő színvonalon tudjunk tovább dolgozni. Néhány évvel ezelőtt elindítottuk a Hősök emlékezete elnevezésű programunkat, ami öt elemből áll. Az első, az 1848-49-es szabadságharcban elesett hőseinkkel kapcsolatos információk összegyűjtése jelenleg is folyamatban van, reményeink szerint a jövő év végére elkészül ez az adatbázis. A következő időszak, azaz a második elem az első világháború, amelynek veszteségadatbázisát szeptember közepén mutattuk be a nagyközönségnek. A honlapot az első három héten több mint másfélmillióan nézték meg, amely a legoptimistább előrejelzéseinket is többszörösen felülmúlta. A második világháborús adatbázist – mint említettem – reményeink szerint néhány hónap múlva át tudjuk adni kutatásra. A negyedik elem, azaz az 1956-os forradalom során hősi halált halt mintegy 300 katonáról szóló adattár informatikai fejlesztése már zajlik. Az ötödik elem pedig a békeidőben, illetve a missziókban hősi halált halt katonák adatbázisa lenne. Szeretném, ha 2021 év végén elmondhatnánk: minden adatbázist feltöltöttünk, azokat a szakemberek és az érdeklődő állampolgárok egyaránt használhatják és kutathatják. Így a HIM az információs kárpótlás egyik legkiemelkedőbb intézménye lehet. A régóta tervezett hősi parcella kialakítása is immár a rövidtávú terveink közé tartozik, hiszen a közelmúltban megkezdődött a Fiumei úti sírkert 52-es parcellájának felújítása. Ez eddig is honvédségi temetkezési hely volt, de mi részben hősi parcellát szeretnénk belőle kialakítani. A jövőben ide temetnénk azokat a hősi halált halt magyar katonákat, akiknek földi maradványait az ország területén találjuk meg. Természetesen a nemzetközi kapcsolatok terén is vannak terveink: szeretnénk kétoldalú hadisírgondozói megállapodást kötni Szlovákiával, valamint Szerbiával – e szerződésekkel ugyancsak régi adósságunka tudnánk törleszteni. Emellett pedig törekszünk arra, hogy a jövőben – a nemzetközi normáknak megfelelően - normalizáljuk a románokkal a jelenlegi egyoldalú viszonyunkat. Mi nyitottak vagyunk a tárgyalásokra…