„Az európai egyensúly képlete már a múlté”

A II. világháború végétől egészen a német újraegyesítésig, a német-francia kapcsolatok kiválóak voltak. Következett ez abból is, hogy a háború után a politikai és katonai vezető szerepet a világégésből győztesen kikerült, atomhatalommá vált, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjává lett Franciaország játszotta, a németeknek pedig a gazdasági vezető szerep jutott – mondta el a honvedelem.hu érdeklődésére Nógrádi György.

Német változások

A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: 1990. október 3-a, vagyis az újraegyesítés után megváltozott a helyzet, hiszen egyértelművé vált, hogy a megerősödött és egységes Németország Európa vezető hatalma lett, és nemcsak gazdasági, hanem politikai és katonai értelemben is. Ettől kezdve mindkét fél megkérdőjelezte a német-francia kapcsolatok meghatározó szerepét.

Nógrádi György kiemelte azt is, hogy még az újraegyesítést követően is Németország volt az egyetlen olyan állam Európában, amelyik európai módon politizált, azaz a szövetség érdekeit a sajátja elé helyezte. Ez a korszak azonban az elmúlt években véget ért, mind a mostani kancellár Angela Merkel, mind pedig a korábbi szövetségi államvezető Gerhard Schröder hivatali ideje alatt egyértelművé vált, hogy az úgynevezett „európai Németországot" felváltotta a „nemzeti Németország". Vagyis az európai egyensúly ’60-as, ’70-es és ’80-as évekbeli képlete már a múlté.

Németország mindezek mellett gazdasági érdekeit is az előtérbe tolta, s természetesen ugyanígy tett Franciaország is.

Ennek következtében mindkét állam számára felértékelődött Oroszország, így ma már mind a németek, mind pedig a franciák úgy érzik, hogy Moszkva jóval fontosabb gazdasági partner számukra, mint a szomszédos és szövetséges nagyhatalom.

Francia átalakulás

Természetesen nemcsak Németországon, hanem a franciákon is „átfújtak a változás szelei". Leginkább a hidegháború végével ment át alapvető változáson a francia politika. Az ország atomütőereje leértékelődött, s Párizs számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az Amerikai Egyesült Államok gazdasági fölénye behozhatatlanná vált.

– A német újraegyesítés előestéjén, a Német Akadémia ülésén együtt léptem fel az akkori francia köztársasági elnök, Mitterand külpolitikai tanácsadójával. Bár ekkor már mindenki számára egyértelmű volt, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság egyesítése csak napok kérdése, a politikus bejelentette: nem lesz újraegyesítés, mert az ellenkezne az alapvető francia nemzeti érdekekkel. Hiszen ha ismét létrejön az egységes német állam, akkor Franciaország visszaszorulna a Földközi-tenger nyugati medencéjébe és nyugdíjas nagyhatalommá válna – elevenítette fel saját, két évtizeddel ezelőtti élményeit Nógrádi György, aki ezt követően kitért arra, hogy ettől kezdve a két fél kapcsolatait a bizalmatlanság és a bizonytalanság jellemezte, s a korábbi dinamizmus a múlté lett.

Ráadásul mindkét országban olyan folyamatok játszódtak le, amelyek egymást keresztezték. Például Németország, az iraki háború kapcsán, eltávolodott az USA-tól, Franciaország pedig éppen, hogy közeledett, sőt még a NATO katonai szervezetébe is visszatért. Emellett még Irán, Líbia és Afganisztán kérdésében is ütközött egymással a német és a francia érdek. 2007-ben pedig Sarkozy elnök egyértelművé tette azt is, hogy számára a francia érdek az elsődleges, minden más ezután következik. Sőt a II. Világháború után először fordult elő, hogy Franciaország a nemzeti érdekeit az európai színtérre emelte, hiszen az Európai Unió, Párizs követelésére, csapatokat küldött az egykori francia gyarmatokra.

Nincs alternatíva

Ugyanakkor azt is látni kell – hangsúlyozta a biztonságpolitikai szakértő –, hogy a két ország közötti kapcsolat romlása ellenére, a francia-német együttműködésnek ma sincsen alternatívája. Már csak azért sem, mert a két ország adja az Európai Monetáris Unió bruttó hazai termékének 47, az EU GDP-jének pedig 30 százalékát.

Emiatt a két ország közötti kapcsolat természetesen a továbbiakban is megmarad, hiszen ez nemzeti érdekük. De a vezetés terén lezajlott szemléletváltozás erősen rányomja a bélyegét a Párizs és Berlin közötti viszonyra. Ráadásul az Európai Unión belül elkezdődött egy német-francia-brit hármas együttműködés is, amely a jövőben az „európai fősodrás" lehet. Éppen ezért – vélte Nógrádi – Magyarország, és más, kis államok számára is nagyon fontos, hogy fel kell venniük a lépést e három nagyhatalommal, ellenkező esetben jelentősen lemaradhatnak a gazdasági fejlődésben.

A jelenlegi német-francia kapcsolatról szólva Nógrádi György elmondta azt is, hogy hosszú idő után a közelmúltban, a görög kérdésben fordult elő, hogy valóban kompromisszumos megoldást sikerült találniuk, mégpedig úgy hogy a franciák és a németek is jelentősen engedtek eredeti álláspontjukból. Ennek ellenére Franciaországban (és természetesen Görögországban is) nagy megrökönyödést keltett az a német javaslat, amely szerint a görögöknek úgy kellene megoldaniuk a válságot, hogy eladnak néhány szigetet. Emiatt nagyon kiéleződött a német-görög viszony, sőt a görögök egészen odáig mentek, hogy II. világháborús okokra vezették vissza a görög válságot.

Német-orosz viszony

A biztonságpolitikai szakértő megismételte: Németország az utóbbi években Franciaország helyett egyre inkább Oroszországot tekinti egyik legfontosabb gazdasági partnerének. Ráadásul mindezek mellett a két fél között hagyományos stratégiai partnerség is van. Ennek alapvető oka, hogy Moszkva – még Mihail Gorbacsovval az élen – semmilyen stratégiai akadályt nem gördített a német újraegyesítés elé. Mindezért cserébe a német diplomácia rendkívül visszafogott azokban a kérdésekben, amelyek esetlegesen orosz érdekeket sértenek.

– Néhány évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió arra számított, hogy Németország a híd szerepét fogja betölteni a nyugat és Oroszország között. Ezzel szemben a németek stratégiai partnernek választották az oroszokat. Amelyhez természetesen hozzájárulhatott Schröder és Putyin legendásan jó barátsága, illetve az orosz elnök tökéletes német nyelvtudása is. Jelenleg Németország Oroszország legfontosabb külkereskedelmi partnere, bár természetesen fordítva mindez nem igaz – fogalmazott Nógrádi György.

A szakértő hozzátette: Németország nagyban függ az orosz energiától, hiszen kőolaj szükségletének harminc, földgáz igényének pedig negyven százalékát szerzi be Oroszországtól.

Francia-orosz kapcsolat

A németekéhez „hasonló" politikai játszma játszódik le Moszkva és Párizs között is. Meghatározó a két fél között az úgynevezett komplementer gazdasági érdek. Emellett fontos az is, hogy ma már a franciák (és hozzá kell tenni: a németek is!) úgy értékelik, hogy a NATO további bővítése nem szükséges. Még ha ezt nem is mondják ki mindig hangosan. Ezzel pedig alapvető orosz stratégiai érdeket elégítenek ki – húzta alá Nógrádi György, aki szerint a két ország közötti kapcsolatot nagyban meghatározta, hogy Párizs alig egy hónappal ezelőtt négy Mistral típusú repülőgép-hordozó hajót szállított le Moszkvának. Erről a típusról tudni kell, hogy a De Gaulle után a legnagyobb francia hajó, akár kilencszáz embert, hat helikoptert, négy partra szállító csónakot, tizenhárom harckocsit, száz gépjárművet, vagy egy komplett tábori kórházat is képes szállítani.

A francia fegyvereladás egyébként a mai napig meghatározó – tette hozzá a biztonságpolitikai szakértő – a gazdasági válság ellenére tavaly húsz százalékkal növekedett, s ezzel megelőzi Németországot. Ráadásul a franciák az energia terén sem függnek annyira Oroszországtól, mint Németország, hiszen komoly mennyiségű nukleáris energiát használnak fel. Ugyanakkor az új, orosz külpolitikai és belpolitika irányvonal – vagyis a liberalizáció, a modernizáció, és a korrupció elleni küzdelem – a francia közvélemény számára elfogadható, és a francia politika ezt rendkívül ügyesen tálalja.