Babákat küld a katonáknak egy idős asszony

Az első, aki Dang-it (kb. basszus!) Babát kapott, a gyártó unokája, Thomas volt, aki épp Olaszországban szolgált. “Azt gondoltam, dühös lesz, és nem fogja érteni, miért küldök neki babát" – mesélte a Dél-Karolinában élő Carol Davis, a játékok kiagyalója, ám ennek ellenkezője történt. Az unoka megörült a babának, sőt még többet is kért tőle társai számára. Így vált a Basszus-baba az amerikai hadsereg Közel-Keleten, Ázsiában, és Európában állomásozó egységei kedvencévé, eddig mintegy 17 ezret igényeltek belőle.

A bábut tulajdonképpen arra tervezték, hogy a lábánál megragadva neki lehessen csapkodni valaminek, és ezzel oldani lehessen a felgyülemlett stresszt.

“Feladata van, nem dekoráció" – jelentette ki tervezője. Megvarrásához és terjesztéséhez viszont már segítségre volt szüksége, a katonák anyukái, nagymamái, feleségei gyűlnek össze, és varrják az antistressz babákat a “Baba-hadművelet a katonák stresszének csökkentésére" fedőnevű, non-profit vállalkozásban. A játék nem eladó, kizárólag a külföldön állomásozó katonáknak juttatnak belőle ingyen, de támogatást bárkitől elfogadnak.

A kézműves termékek előállításának legdrágább része a postára adás, az elkészítés ugyanis kalákában történik. Minden egyes baba különböző, egyedi darab, más ruhában, hajjal, vagy épp más anyagból készítik, attól függően, hogy aznapra épp mit sikerült szerezni.

“Megnevettetnek. Az egységemben mindenkinek adtam egyet" – nyilatkozta James Borchardt őrmester, aki azt is elmesélte, hogy feszült pillanatokban a lába közé szorítja a babát, és a fejét ütlegeli. Nem Carol az egyetlen, aki támogatja az idegenbe szakadt hazafiakat.

Egy másik dél-karolinai asszony hagyományos sütiket, cookie-kat küld, most már lassan húsz éve. Még az öbölháború idején, 1990-ben kezdte, azóta viszont szintén nemzeti hálózatot hozott létre katonák családtagjaiból, iskolákból és cégekből, akik segítik a sütemény finanszírozását és elkészítését. Havonta mintegy száz dobozzal juttat el belőlük külföldre.