„Barack Obamát a válságnak köszönheti a világ”

A gazdasági világválság kapcsán az Európai Unió teljesítménye leginkább az EU és Oroszország, valamint az EU és az Amerikai Egyesült Államok viszonyán mérhető le – emelte ki Gereben Ágnes egy budapesti kerekasztal-beszélgetésen. A történész hangsúlyozta: a közösség viszonya igencsak megromlott Amerikával a Bush-kabinet regnálása idején. Az EU Oroszországgal szemben sem teljesít meggyőzően. Gereben Ágnes hangsúlyozta: az EU sok mindenben feleslegesen enged Moszkvának, aminek – szerinte – két oka van.

Hatástalan energiafegyver?

Olaszország, Franciaország és Olaszország annak ellenére engedékeny gazdaságpolitikát folytat Oroszországgal szemben, hogy konzervatív kormányok vannak hatalmon. Az új demokráciáka kelleténél jobban megismerték a félelmet, ami mélyen beleivódott az egész társadalomba, így az értelmiségbe és a politikusokba egyaránt. A félelem tartotta össze az államszocializmust – mondta Gereben Ágnes.

Most gyakran azzal indokolják az Oroszországgal való engedékeny politikát, hogy „félni kell attól, hogy elzárják a gázcsapot" – fogalmazott a történész, aki azonban úgy vélte: az alacsony olajár megfosztotta az oroszokat az energiafegyvertől. Az egykor 150 dollár körüli tonnánkénti kőolajár most 40 dollár körül alakul. Ahhoz, hogy az orosz költségvetés nullszaldós legyen legalább 70 dolláros kőolaj árra lenne szükség – vélekedett a szakértő, aki hozzátette: mindezek miatt jelentősen túlértékelt az orosz energiafegyver. Ahhoz, hogy az EU túlélje az eredményességi válságát, közös külpolitikára lenne szükség az USA-val és Oroszországgal szemben is – mondta Gereben Ágnes.

Ha például Moszkva terjeszkedni akar, akkor azt európai keretek között tegye – fogalmazott a történész, hozzátéve: ez azt is jelenti, hogy ha Grúziának konfliktusa van Dél-Oszétiával és Abbháziával, akkor azt ne az orosz tankok intézzék el. Ehhez Szájer József azt tette hozzá, hogy az EU Oroszország-fóbiában szenved, s ebben jelentős szerepe van az új tagállamoknak. Az Európai Parlamenti képviselő kiemelte: egy közös politikához közös elhatározás is kellene. Gereben Ágnes pedig azt hangsúlyozta ennek kapcsán, hogy az EU-orosz viszonyokat mélyen áthatja a pozíciók megszerzését és megtartását előtérbe helyező brüsszeli szemlélet.

Bizalmi deficit

Az EU-ban azonban nem csak a közös kül- és biztonságpolitika a hiánycikk. A közös kül- és biztonságpolitikához kellene illeszkednie egy közös energiapolitikának is – mondta Bayer Mihály. A Nabucco nagykövet hozzátette: ma azonban tagállami szinten kezelik a kérdést. Közös döntések esetleg a szabályozásban, a készletezésben és a finanszírozásban lehetségesek, ám a diplomata véleménye szerint nem lesz gyors haladás ezen a téren. Az egyes tagállamoknak ugyanis eltérőek az érdekeik. Magyarország például gázfelhasználásának 83 százalékát Oroszországból szerzi be , ami egy évtized múlva akár 93 százalékra is nőhet. Hazánkba egyébként két forrásból, de egy orosz tulajdonú, örökölt hálózaton érkezik a gáz. Németország esetében viszont az orosz földgáz akár diverzifikációs forrás is lehet.

Hasonló a helyzet a már említett Olaszországban is, ahol a gáz 26 százaléka származik Oroszországból. Gereben Ágnes kapcsolódva a diplomatához megjegyezte: nem csupán a gáz eredete fontos az energiabiztonságban, hanem az elosztóhálózatok tulajdonviszonyai is. A történész utalt arra, hogy legutóbb a francia hálózatban próbáltak oroszok részesedést szerezni. Ezt a félelmet túlzottnak találta Bayer Mihály, aki hozzátette: igaz, hogy kísérleteztek ez az oroszok, de mára szerényebbek lettek. A diplomata szerint ugyanis belátták, hogy a Gazprom két évvel ezelőtti terve túlzott volt, ráadásul most rosszabb gazdasági helyzetben is vannak. Amennyiben pedig Oroszország tulajdont szerezne valamely tagállam hálózatában, akkor az EU szabályai vonatkoznának a működésére.

Bayer Mihály szerint ráadásul Oroszország azt is felismerte, hogy a 2006. januári gázválság során (amikor is az ukrán gázcsap elzárása miatt Magyarországon is jelentősen lecsökkent a betáplált gáz szintje) túl messzire mentek. A döntés következtében egy bizalmi válság alakult ki, ami a grúz krízisig sem oldódott meg. Az EU-nak nem csak ezek miatt kell új források után néznie. Egy – igaz a gazdasági válság előtti – prognózis szerint 2020-ra az EU-nak 85-120 milliárd köbméter, míg 2030-ra már 120-280 milliárd köbméter extra gázigénye lesz, attól függően, hogy az egyes államok milyen mértékben járulnak hozzá az atomenergia bevonásához. Jelenleg három nagy projekt szolgál az orosz gázfüggőség megoldására.

Bayer Mihály elmondta: ezek közül a Nabucco esetében tartanak legelőrébb az előkészítő munkálatok. Az eredetileg főként iráni gázra alapozott hálózat 2020-ra 31 milliárd köbméter gázt szállíthat majd. Ugyanekkorára tehető a Déli Áramlat kapacitása is. Ezek külön-külön a felmerülő extraigények mintegy 5-6 százalékát elégítik majd ki. Az Északi Áramlat teljesítménye pedig 55 milliárd köbméter lehet, ami az igények 6-8 százalékát érik el. A diplomata mindezek kapcsán kiemelte: a három tervezett vezetékhálózat együttesen sem képes kielégíteni az extra igényeket, azonban elengedhetetlenül fontosak az energiabiztonság miatt.

Verseny vagy együttműködés?

A nemzetközi politikai változások középpontjában a transzatlanti kapcsolat áll majd. Ezt már Szemerkényi Réka mondta. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: az elmúlt 5-8 évben ez jelentős változáson ment keresztül. Az EU egyes tagállamaiban az is felmerült, hogy a közösségnek szüksége van-e a NATO-ra. Ez egyébként a 90-es évek óta központi kérdés, ami már egyáltalán nem tekinthető elméletinek. Az EU külpolitikájának önállósítására tett kísérletek az iraki háború kapcsán teljesedtek ki, amikor is számos tagállam, így Franciaország is szembehelyezkedett a washingtoni állásponttal. Ezt kihasználva más tagállamok (például Magyarország is) erős kétoldalú kapcsolatokra törekedett az Egyesült Államokkal. Azonban egyik út sem volt igazán sikeres, ezért 2007-ben markáns fordulat következett be, s az EU visszatért az atlantizmushoz – mondta a szakértő.

A válságnak egyébként direkt és indirekt nemzetközi politikai következményei is lettek. Ezt már Szemerkényi Réka mondta. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: a világ a válságnak köszönheti, hogy a demokrata elnökjelölt, Barack Obama szokatlanul fölényes győzelmet aratott John McCain felett, aki a krízis kirobbanásáig egyenrangú ellenfele volt. Az EU esetében pedig az lett a direkt következménye a válságnak, hogy Nicolas Sarkozy francia elnök új szerepet adott az EU elnökségnek, aminek következtében az EU először tűnt fel az USA egyenrangú partnereként a transzatlanti viszonyban. A következő időszak tétje az lesz – mondta a biztonságpolitikai szakértő Réka, hogy a nemzetközi politika a versengő politizálásból átlép-e egy tárgyalásos, együttműködőbb politizálásba. Washington abban érdekelt, hogy kiépítse azt az új világrendet, ami a nagyhatalmak kooperációján alapul – hangsúlyozta Szemerkényi Réka.