Csúcs után: közös NATO-EU hadsereg a megoldás?

A bukaresti NATO-csúcs több szempontból is érdekes volt. Egyrészt ez volt az első olyan esemény a szövetség életében, ahol vita volt a tagállamok között. Az is elképzelhető, hogy amennyiben demokrata elnöke lesz az Egyesült Államoknak, egyes döntéseket felül kell majd vizsgálni. Ezt lapunknak Nógrádi György azzal támasztotta alá, hogy a két demokrata elnökjelölt azonnali csapatkivonást ígér Irakból, míg az afganisztáni szerepvállalást újra gondolná. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: a csúcson ugyanakkor arról döntöttek, hogy megerősítik a NATO két fő misszióját Koszovóban és éppen Afganisztánban.

A csúcson kiderült: a NATO-tagállamoknak négymillió katonája van, de ennek csak a töredéke, mintegy 300 ezer fő vethető be külföldön. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy öt NATO-műveletben (Afganisztán, Koszovó, Irak, Afrika, Földközi-tengeri térség) 66,5 ezer fő teljesít szolgálatot, ötezer főt 17 nem NATO-tagállam vezényelt a térségekbe. Ezért mindenképpen új stratégiát kell majd kidolgozni.

Nógrádi elmondta: az amerikai, a holland, a brit és a francia vezérkari főnök közösen dolgozta ki, hogy kell a NATO-t megreformálni.

Eszerint közös hadsereget kellene létrehozni az EU-val, és meg kellene szüntetni a párhuzamosságokat, illetve új parancsnoki rendszert és új struktúrát kellene kialakítani. Az lenne a cél, hogy a NATO csak egy partner legyen a nemzetközi missziókban, és ne több – fogalmazott Nógrádi.

George W. Bush amerikai elnök egyébként többször hangoztatta, hogy a NATO fő célja a nemzetközi biztonság megteremtése. Ez is felülvizsgálat tárgya lehet, hiszen ezt elutasítják a demokraták.

A NATO-csúcs három fő veszélyforrást jelölt meg a világban: a kiberterrorizmust, a környezetbiztonságot, az energiabiztonságot. Emellett a tagállamok hitet tettek egy új biztonságpolitikai koncepció kidolgozása mellett is, amire szükség is van, hiszen a bushi politikával például maga Madeleine Albright volt külügyminiszter is szembefordult legújabb könyvében. Bush politikájának ugyanis két alappillére volt: a terrorveszély Oszama bin Ladenben testesül meg, Irán pedig fenyegeti Romániát. Előbbiről szólva Albright azt írta, hogy az éppen Bush alatt erősödött fel, míg az utóbbi esetében kiegyezést sürgetett Iránnal.

A bushi elképzelés kudarcát jelzi az is, hogy nem sikerült meggyőznie Oroszországot a rakétavédelmi rendszerrel kapcsolatban. Nógrádi György megjegyezte: le fognak ülni tárgyalni róla, mert az amerikai elnöknek senki nem tud ellenállni, de csak középtávon jöhet létre bármi is belőle, és csak akkor lehet integrálni a meglévő rendszerrel.

Az a nézet is egyértelmű kudarcot vallott, hogy a NATO bővítése belügy – mutatott rá a szakértő.

A bővítéssel kapcsolatban egyébként Nógrádi megjegyezte: Bush megígérte Vlagyimir Putyinnak néhány nappal a csúcs előtt, hogy az a biztonságot fogja szolgálni. A bővítés egyébként nem más, mint egyfajta versenyfutás a NATO és az EU között, hogy melyikük veszi fel hamarabb az új tagállamokat. Ukrajna és Grúzia MAP-tagsága eleve elvetélt gondolat volt, előbbiben ugyanis a lakosság kétharmada NATO-ellenes, utóbbi esetleges felvételekor pedig azonnal kiszakadt volna Dél-Oszétia és Abházia az államból. Ezt egyébként hasonlóképpen vélte Tálas Péter is.

A szakértő szerint Grúzia területi integritását veszélyeztette volna a felvétel. Az ukrán-grúz felvételt úgy jellemezte Nógrádi György, hogy azt csak Kelet-Európa szovjetellenes beidegződése támogatta, de sok értelme nem volt, legfeljebb szembekerültek miatta az oroszokkal. A kelet-európai vezetők a vágyaikat vették elő, de ennek nem volt létjogosultsága – fogalmazott Nógrádi György.

Miközben Macedónia felvételének elutasításakor mindenki az Athén és Szkopje közötti névvitát emlegeti fő indokként, Nógrádi még egy aspektusra mutatott rá. Szerinte ugyanis Görögország attól is tartott, hogy a csatlakozás után előbb-utóbb az új tagállam követelné a macedón tartományokat. A három másik balkáni állammal kapcsolatban megjegyezte: Szerbiának fontosabb Koszovó, mint a NATO vagy az EU.