Dióhéjban a globális klímaváltozásról
Szöveg: Szűcs László | 2009. március 31. 14:07„A vártnál gyorsabban növekszik az üvegházhatású gázok kibocsátása.” „Az évszázad végéig egy méterrel is emelkedhet a tengerek szintje.” „Az emberiség felkészületlen a klímaváltozással szemben.” Három írás címe abból a több százból, amellyel találkozhat az ember, ha interneten valamelyik keresőprogramba beírja a klímaváltozás kifejezést.
A klímaváltozás a Föld klímájának, éghajlatának tartós és jelentős mértékű megváltozását jelenti helyi vagy globális szinten. Utóbbi, vagyis a globális klímaváltozás az egész emberiség jövőjét megváltoztathatja. Hiszen már nemcsak a veszélyes meteorológiai jelenségek megszaporodása, hanem az esetleges pusztító háborúk víziója is felrémlik, ha az ember ezt a kifejezést hallja.
A globális klímaváltozás, vagy más néven a globális felmelegedés, mint jelenség a 20. század hetvenes éveiben – vagyis mindössze alig negyven esztendővel ezelőtt – került be a köztudatba. Először az ENSZ 1972-ben, Stockholmban megrendezett konferenciáján vetődött fel, hogy kutatásokat végezzenek a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó gázok környezeti hatásainak feltárására. Hiszen az addig elvégzett mérések eredményei egyértelműen bebizonyították, hogy az elmúlt évtizedekben lassan, de észrevehetően növekedett a légkör szén-dioxid tartalma és ezzel párhuzamosan a Föld átlaghőmérséklete is.
A nyolcvanas években a tudósok már egyre nagyobb figyelmet fordítottak a lehetséges klímaváltozás okainak, lehetőségeinek feltárására és elemzésérére, A környezetvédők és a politikusok egy része felkarolta a globális felmelegedés valószínűségét, mert valóban jelentős kockázatnak tartották a kialakuló légköri folyamatokat. Sajnos azonban a „többség" még ekkor sem ébredt rá a kérdés fontosságára, sőt sokan vannak, akik a mai napig nem tartják „lényeges problémának" a klímaváltozást. Hiába riogatnak a legrosszabbal a környezetvédők és ma már egyre gyakrabban a biztonságpolitikai szakértők is.
A klímaváltozás hatásainak csökkentését csak húsz évvel Stockholm után, 1992-ben, Rio de Janeiroban határozták el. Ekkor az ENSZ égisze alatt 178 ország küldöttsége vett részt a „Föld-csúcson", s elfogadták a 21. század akciótervét, az „Agenda 21" elnevezésű dokumentumot. E dokumentum – amelyet a résztvevők többsége aláírt – elemzi a bolygó környezeti állapotát és megfogalmazza a környezetromlás megállításának cselekvési programját.
A következő fontos állomás az 1997-es kiotói konferencia volt, ahol a résztvevő országok vállalták, hogy 2008 és 2012 között – 1990-hez képest – átlagosan 5,2 százalékkal csökkentik hat, üvegházhatást okozó gáz kibocsátását. Sajnos néhány vezető ipari nagyhatalom, köztük Japán és az Amerikai Egyesült Államok – a szerződés aláírása ellenére – a mai napig nem ratifikálta, így értelemszerűen nem is tartja be a megállapodást.
Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Bizottságának (IPCC) két évvel ezelőtt megjelent átfogó jelentése már egyértelműen leírja azt, hogy a Föld átlaghőmérséklete nő, és ennek fő okozója az ipari forradalom – de leginkább az elmúlt fél évszázad – óta zajló emberi tevékenység. A jelentés szerint a 1905 és 2005 között átlagosan 0,74 Celsius-fokkal nőtt a levegő földközeli átlaghőmérséklete, s mindez a 19. század közepe óta a levegőbe bocsátott, üvegházhatást okozó gázok hatalmas mennyiségében következménye. A tanulmány szerzői emellett azt is valószínűsítik, hogy a folyamat nem áll meg, s 2100-ig újabb jelentős, akár 6 Celsius-fokos földfelszíni hőmérsékletnövekedés is várható.
Az IPCC jelentéséből kitűnik az is, hogy a globális hőmérséklet-növekedés jelentős környezeti változásokhoz, például a tengerszint emelkedéséhez, a csapadék mennyiségének és térbeli eloszlásának megváltozásához, szélsőséges időjárási viszonyokhoz vezet. Emellett várhatóan változik a mezőgazdaság termelőképessége is. Mindezen tényezők pedig komolyan hathat az országok gazdaságára. Számítani lehet mindezek mellett a legkülönfélébb meteorológiai jelenségekre – például felhőszakadásokra, hurrikánokra – valamint a gleccserek olvadására, és egyes területeket elsivatagosodására is.
Éppen ez utóbbi tényező okozhat komoly biztonságpolitikai problémákat az elkövetkező években. Napjainkban a Föld édesvízkészlete ugyanis a 150 évvel ezelőtti harmadára esett vissza, s bolygónk szegényebb régióiban már ma is legalább egymilliárd ember küzd a szomjhalállal, vagy nem jut megfelelő minőségű-mennyiségű ivóvízhez. A biztonságpolitikai szakértők éppen ezért azt feltételezik, hogy a közeljövő háborúinak egyik kirobbantója az édesvíz fölötti rendelkezési jog lesz.
