Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Egyszerre a legszebb és a legnehezebb

Szöveg: Petróczy Levente | Fotó: Schöff Gergely és Vimpek Balázs felvételei |  2024. október 14. 16:30

Gyermekkorukban sokan szeretnének vadászpilóták lenni, de legtöbbjüknek ez nem sikerül, a pályaválasztáshoz érve már régen letesznek ezen álmukról. Vimpek Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar állami légiközlekedési alapképzési szak, állami légijármű-vezetői szakirány hallgató zászlósa nem ehhez a táborhoz tartozik, ugyanis a közelmúltban nagy lépést tett álmai beteljesüléséért. Három honvéd tisztjelölt társával az Amerikai Egyesült Államokban sikeresen elvégezték a tizennyolc hónapos Undergraduate Pilot Training képzést.

Vimpek_Balazs_USA_20

Kik jelentkezhetnek erre a képzésre? Milyen szempontoknak kellett eleget tenni a sikeres felvételért?

Ezt a képzést az amerikai légierő iskolája indítja. A tananyag úgy van összeállítva, hogy akár egy nullkilométeres ember, aki még soha nem vezetett repülőgépet, is képes legyen elvégezni a tizennyolc hónapos tanfolyamot. A képzés elején egy kicsi, 80 lóerős géppel repültünk, ebből az állapotból eljutottunk oda, hogy egy utánégetővel rendelkező, 3200 font tolóerejű, sugárhajtóműves gép irányítására is képesek lettünk.

A tanulmányi eredmények, de legfőképpen a repülési képességeim alapján választottak ki engem, de nem a nullkilométeresekhez tartoztam. Nekünk, honvéd tisztjelölteknek annyiban volt ez egy kicsit könnyebb, hogy Szolnokon közel hatvan órát repülhettem a Zlin 242-es típusú repülőgépen. Ezáltal nekem műrepülő-, műszeres és navigációs alaptudásom már volt, illetve kötelékrepülésekben is teljesítettem már tíz órát, ami nagyon-nagyon sokat számított.

Milyen modulokból áll a képzés?

Megérkezésünkkor egy két hónapos nyelvi kurzussal indítottunk San Antonioban. Ezután az alapvető repüléskészségeket fejlesztő modul következett, ennek a helyszíne a Colorado államban található Pueblo városa volt. Ezt követően Oklahomába mentünk, Enidben először turbólégcsavaros repülővel száz órát repültünk, majd a sugárhajtóműves T38-as géppel mintegy száz órát teljesítettünk. Az utolsó részben rendszerint már nem magára a repülőre koncentráltunk, hanem a kötelékben repülésre és az alap taktikai feladatok végrehajtására.

20241011_Vimpek_Balazs_interju_SG_001

Másfél év alatt elég sok dolgot kellett elsajátítanod. Mennyire volt feszített a tempó?

Gyakorlatilag 2023 májusában kezdtünk a 80 lóerős repülővel tanulni, majd rá egy évre, idén májusban már a sugárhajtóművessel repültünk. Utólag visszatekintve szinte hihetetlen, hogy mennyi mindent tudtak belesűríteni ebbe az egy évbe. Szeptemberben fejeztem be a képzést, összesen 240 órát repültem, ami nagyon soknak számít. Naponta kétszer-háromszor repültünk, ez nyáron és télen is megterhelő. A legnagyobb melegben 40, de akár 50 Celsius-fokban kellett repülnünk, nappal és éjszaka egyaránt. Ez volt életem legszebb és egyszerre a legnehezebb tizennyolc hónapja.

Kiváló eredménnyel végeztél. Az oktatók mit mondtak, mi volt az erősséged, ami osztályelsővé tett?

Az alkalmazkodóképességem. Oktatóim azt mondták, hogy nem kellett plusz időt szánniuk rám, elsőre megértettem a feladatot. Vizuális típus vagyok, amit egyszer gyakorlatban, repülés közben meglátok, azt már mondhatni, hogy elsajátítottam. Nem tartom magam kimondottan jó tanulónak, nem szeretek a könyvekben elveszni. Természetesen az elméleti részeket megtanulom, de jobban szeretem magamat gyakorlatban kipróbálni.

Az amerikai légierő iskolája patinás intézmény. Miben különbözik a többi iskola képzéseitől?

Minden képzésnek megvan a sajátos lebonyolítási rendje, ezáltal más-más úton lehet kinevelni, kitanítani a pilótát. A kanadai képzéssel összehasonlítva elmondható, hogy mind a két képzés a legmagasabb tudást nyújtja. Mindig a végeredményt, a pilótát kell nézni. Ebben a szakmában a mentalitás számít, amit mindkét iskola megad a tanítványoknak, minden itt végzett a „top level” képviselője.

20241011_Vimpek_Balazs_interju_SG_008

A tanfolyam után most egy rövid időt itthon töltesz. Mi következik ezután?

Folytatom külföldi tanulmányaimat, Olaszországba megyek, ahol a harcászati, taktikai elemeket fogom megtanulni. Az alap technikai képességekkel már rendelkezem, itt nem az én repülésemen lesz a hangsúly, hanem a repülés közben végzendő feladatokat gyakoroljuk majd. Innentől kezdve már gyakorlatilag a harctéren kell gondolkoznom, hogy hogyan pozicionálom saját magamat és a köteléktársaimat.

Mit tanácsolsz azoknak, akik vadászpilóták szeretnének lenni?

Elhivatottság, elszántság kell, merjenek nagyot álmodni, ne hallgassanak senkire, menjenek előre, menjenek a saját fejük után! Soha ne mondjanak le az álmaikról, csak azért, mert valaki azt mondta, hogy ez lehetetlen! Próbálják meg, hiszen nincs annál rosszabb, mint amikor az álom egy örök kérdés marad. Itt a legjobb tulajdonság az alkalmazkodóképesség, ezzel minden akadályt le lehet győzni és nehézséget meg lehet oldani.

Kapcsolódó cikkek