Ékes öltözék, rend és érdem
Szöveg: Tamás Tibor | 2012. január 29. 8:10Január első szombatjától újra a Magyar Honvédség katonái, a Honvéd Palotaőrség tagjai adnak díszőrséget a Sándor-palotánál. A palotaőrség a Nemzeti Honvéd Díszegység része, amelyhez hasonló katonai alegységgel számos ország büszkélkedhet. Ezért, hogy jobban megismerjük hagyományaikat, bemutatunk néhány szomszédos, valamint különleges sajátossággal rendelkező díszelgőegységet. Következzék most sorozatunk ötödik része, amelyben a görög és a török egységeket mutatjuk be.
Görögországgal kapcsolatban rögtön érdemes leszögezni, hogy a görögök stratégiai és turisztikai szempontból is jó helyen telepedtek meg. Utóbbihoz persze nem elegendő a hajdani hellén kultúrkör, hanem mai látványosság is szükséges. Ilyen például a görög Elnöki Gárda, amelynek elődje 1868-ban alakult meg. Esztrádműsorba illő szertartásait végző legénységét napjainkban az elit Evzones könnyű gyalogsági egység biztosítja. Görögországnak van zászló- és – a királyság maradványaként – palotaőrsége is. A 120 tagú gárdába bekerülni rendkívül nagy megtiszteltetésnek számít.
A nap 24 órájában adnak szolgálatot, amely az elnöki palotán kívül az ismeretlen katona sírjára s a parlamentre is kiterjed. A Syntagma-téren és a Vasilissis Sofia sugárút egy szakaszán díszsétát is tesznek párosan, lassított lépésekkel. A turisztikai attrakcióként is ismert, ünnepélyes, katonazenekarral kísért ceremóniát minden vasárnap 10 óra 55 perctől láthatják az érdeklődők.
A másik nagy egység a Tsoliades; ennek katonái khakiszínű díszegyenruhában feszítenek a kék-fehér őrbódékban – ők is mozdulatlanul, sőt rezzenéstelenül markolják puskájukat.
Egyébként rendkívül barátságosak és büszkék hazájukra, hagyományaikra. Két nagy nemzeti ünnepük − március 25. és október 28. − a függetlenségükhöz kötődik.
Az Észak-atlanti Szövetség második legnagyobb haderővel bíró tagja Törökország. Érdemes megjegyezni, hogy a magyarok egyik ősi ága, a türkök és a törökök is az ugyanazon ázsiai lovaskultúrába tartozó kardos-kopjás íjászok – a szolákok – alapján fejlesztették ki a jelenkor díszőrségét, testőrségét.
Külön díszegység őrzi a modern török állam megteremtője, Musztafa Kemál Atatürk ankarai mauzóleumát.
Mennyiségileg is lenyűgözőek a több mint egymillió fős török haderő (Türk Silahli Kuvvetleri vagy Türk Ordusu) égisze alá tartozó díszelgőegységek (seref kitasi), hiszen a válogatott daliák haderőnemenként, teljes török nacionáléval, színben, formában látják el a díszőrséget, s így hajtják végre a váltást, a díszmeneteket, a parádékat is. Óriási hangsúlyt kap a nemzeti önazonosság, egyszersmind állandóan tapasztalható a készenlétiség.
A katonák, ha őrt állnak, szinte mindenre érzéketlenek. A koreografált mozdulatsorok mintha egyetlen katonára lennének rávetítve. A figyelmet még inkább felkelti a sokszínű kísérőzene − a dallamokban fölfedezhetünk magyar motívumokat is. Egyébiránt a macar kardestirt (magyar testvért) roppant komolyan veszik Törökországban: 532 képviselőjükből 368-an léptek be a parlament török−magyar baráti társaságába.
Nagy ünnepeik: április 23. – a nemzeti függetlenség és a gyermekek napja; május 19. – az ifjúság és sport napja (Atatürk-emléknap); augusztus 30. – a győzelem napja; október 29. – a köztársaság napja (1923-tól), illetve november 10. – Atatürk halálának emléknapja. Ezenkívül fontos még számukra az áldozat napja, a koszorúk, a tulipánok s a cukor ünnepe, amelyek a katonasághoz, a díszelgőegységhez is kötődnek.
A törökök egyébként nagyon tudnak ünnepelni: ilyenkor minden bezár, s mindent elborít a virág, az ikon, a zászló s az embertömeg. Mindenre érvényes mozgatórugóik a folyamatos fejlesztés, újjászervezés (tanzimat), a rend és fegyelem (düzen ve disiplin), az erény (erdem vagy fazilet) és a boldogság (sasadet).
(Folytatjuk!)
