Elismerték a NATO líbiai érdemeit a német vezetők

Angela Merkel kancellár egy augusztus 28-i, vasárnapi interjúban hangsúlyozta, hogy az atlanti szövetség minden tiszteletet megérdemel líbiai szerepvállalásáért. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy a német tartózkodás nem jelentett semlegességet. A kormány politikai és gazdasági szankciókkal kívánt hozzájárulni Moammer Kadhafi líbiai vezető megbuktatásához, és ezt partnerei tudomására is hozta – fogalmazott a kancellár, akihez hasonlóan foglalt állást – ugyancsak vasárnap – külügyminisztere, Guido Westerwelle is.

A katonai akcióban való közvetlen német részvétel elutasítását élesen kritizálták a szövetségesek, de bírálta azt Merkel konzervatív elődje és volt patrónusa, Helmut Kohl korábbi kancellár is. Joschka Fischer volt külügyminiszter a Der Spiegelnek adott nyilatkozatában a háború utáni német külpolitika egyik legnagyobb kudarcának nevezte azt, hangoztatva, hogy a döntés rendkívüli módon ártott Németország nemzetközi tekintélyének.

A kancellár és külügyminisztere egyszerre visszakozott, de úgy, hogy egyformán igyekezett védeni a német álláspontot.

„Szilárdan kitartunk szövetségesi kötelezettségeink, illetve a NATO mellett" – szögezte le a Bild am Sonntag című vasárnapi lapnak nyilatkozva Angela Merkel, hangsúlyozva, hogy Németország támogatni kívánja egy új Líbia felépítését. Westerwelle külügyminiszter pedig egy interjúban kijelentette: „Örülünk annak, hogy a nemzetközi katonai akció elősegítette a líbiai rezsim megbuktatását."

Merkel közvetve visszautasította Kohl kijelentését, amely szerint a kormány külpolitikai döntései érthetetlenek, és azok kiszámíthatatlanná tették Németország irányvonalát. Kifejtette, hogy konzervatív-liberális kormánya Konrad Adenauer és Helmut Kohl külpolitikai öröksége alapján határozza meg saját politikáját. Ezen örökség legfontosabb elemei között említette az Egyesült Államokhoz, továbbá a két szomszédos országhoz, Franciaországhoz és Lengyelországhoz fűződő barátságot, valamint az európai egyesülés félreérthetetlen támogatását. A kancellár szerint ezek azok az alapelvek, amelyek nélkülözhetetlenek a mai konkrét kihívások kezelésében.