Fontos, hogy mindenki magáénak érezze a haderőfejlesztési programot

A Magyar Honvédség parancsnokságának átadási ünnepségén a miniszterelnök úgy fogalmazott: vissza kell szerkeszteni a haderőt a társadalomba. Miben tud ebben segíteni a védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos hivatala?

2016-os értéken több mint 12 ezer milliárd forintos programról beszélünk. Ez olyan közös áldozatvállalás, ami megköveteli, hogy a társadalmi egyetértést is megszerezzük hozzá, nem lehet kizárólag a honvédség belügye. A haderő tartozik annyival a társadalomnak, hogy megnyitja világát, és érthetővé teszi, miért is van erre szükség. Korábban elterjedt „a történelem véget ért”-típusú felfogás, ami szerint a nekünk szükséges védelem a NATO szintjén lekezelhető: ezekben az években sokak számára még az is kérdés volt, kell-e egyáltalán nemzeti hadsereg, nemzeti honvédelem. Mi ezzel szemben azt mondtuk: nem létezik államiság, nem létezik magyar állam megfelelő honvédelem nélkül. A 2015-ös migrációs válság során aztán a lakosság számára is nyilvánvalóvá vált: az újfajta Európai Unióban annyira átjárhatóak lettek a határok, hogy adott esetben egy migránsrohamot sem tudtunk feltartóztatni. Ez pedig a jogállamiság létét is alapjában veszélyezteti. Mára elérkeztünk oda, hogy nyugodtan állíthatom: a megkötött szerződések és a folyamatosan érkező haditechnikai eszközök mentén egyértelműen garantálni tudjuk majd Magyarország és a magyar állampolgárok alapvető biztonságát. Most viszont szükségünk van a továbblépéshez arra, hogy mindenki magáénak érezze a haderőfejlesztési programot.

Mennyire reális ez a cél?

Felnőtt több generáció, amelynek nincs tudása a katonaságról, a honvédelemről. A fiatalok mellett már létezik egy középkorú generáció is, amely a kötelező sorkatonai szolgálat eltörlése miatt nem rendelkezik élő tapasztalatokkal a honvédségről. Ugyanakkor a fiatalokat figyelve nagyon érdekes, hogy mennyire érdeklődőek és fogékonyak a haditechnika, a hadiipar iránt. Ezt szeretnénk kihasználni: meg akarjuk mutatni nekik, hogy a Magyar Honvédség az elmúlt időszakban rendezte sorait, strukturálisan átszervezte saját magát, új kiképzési és új doktrinális trendeket állított föl. Ez a honvédség nemzetközi összehasonlításban bármelyik olyan sereggel felveszi a lépést, amelyekért ez a generáció a mozikban, a videójátékokban rajongani szokott. Például az afganisztáni kimenekítési akcióban a honvédség erői számarányosság tekintetében messze a legeredményesebbek közé tartoztak, ha összehasonlítjuk a teljesítményüket a többi NATO-tagállam hasonló egységeivel. Épp azért szerettük volna megmutatni a repülőnapon a szárazföldi eszközöket, magukat a katonákat is, hogy minél jobban terjedjen az országban: olyan hadsereg biztosítja az emberek mindennapi biztonságát, akikre büszkék lehetnek. De még a haderőfejlesztési program felénél sem tartunk. Ahhoz, hogy az ország és a magyar lakosság biztonságát garantálni tudjuk, további komoly lépésekre lesz szükség.

Arra nézve készültek egyébként kutatások, felmérések bármilyen formában, hogy mennyire mentek át a köztudatba a haderőfejlesztés eddigi eredményei? Tudjuk, hogy a katonák mind örömmel fogadják az új eszközöket, de milyen mértékben értesül a fejleményekről az átlagember?

Szerintem még nincs itt ennek az ideje, de a tény, hogy egy hétvége alatt 120 ezer ember kilátogat Kecskemétre, vagy azt megelőzően 70-80 ezer ember Budaörsre, önmagáért beszél. Mint ahogy az is, hogy folyamatosan monitorozzuk a médiafelületeken a híradások olvasottságát, és a haderőfejlesztésről szóló cikkek általában toplistásak. Tehát mindenképpen érzékeljük a nagyfokú érdeklődést, de még kell hozzá néhány év, hogy valós tapasztalatokat tudjunk leszűrni. A közgondolkodásban is rengeteg kérdés merül fel a haderőfejlesztéssel kapcsolatban, ám valójában nem tudjuk megmondani, hogy ezek a nemzetközi geopolitikai folyamatok miatt jönnek-e elő egyre hangsúlyosabban. Annyi bizonyos, hogy a biztonság, a holnap biztonsága egyre érzékenyebb, jobban priorizált kérdés az emberek számára. Felelős válaszokat kell tudnunk adni rá.

Hogy lehet eljuttatni a TikTok-generációhoz akár a különleges erők eredményeit, akár az új harcjárművek érkezését? Miként lehet átütni az ingerküszöbüket?

Természetesen nagy mértékben megkönnyítené a munkát, ha nekünk is lenne Hollywoodunk, vagy olyan hőfokon égne a showbiznisz, mint az Egyesült Államokban. Ezek hiányában viszont minden eszközt meg kell ragadnunk. A fiatalok nagyon fogékonyak a technikák iránt, tehát alapvető, hogy vigyük őket közel az eszközökhöz. Látjuk, hogy egy nagyobb hadgyakorlat iránt is felfokozott az érdeklődés. Ennek megfelelően például a várpalotai régióban csak biztatni tudom a Magyar Honvédséget, hogy jobban vonják be ezekbe az eseményekbe a környéken élőket: lássák ők is, hogy gombokért nem adjuk el az országot! Emellett ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy az idősebb generáció is támogasson bennünket. Szeretném elérni, hogy akik hosszabban szolgáltak, vagy ténylegesen is a Magyar Honvédség állományába tartoztak, szintén büszkék legyenek a múltra, amit leszolgáltak, és kérem a segítségüket: igenis beszéljenek a fiatal generációval! Meséljenek történeteket, legyenek büszkék arra, ahogy biztosították az ország védelmét! Szeretném elérni, hogy amikor egy magyar katona gyakorlóban kimegy az emberek közé, érezze ugyanazt a büszkeséget, amit egy amerikai katona érez bármilyen társadalmi eseményen, amikor magára ölti az egyenruháját. Mert ott a katona a társadalom legelismertebb, leginkább megbecsült tagjai közé tartozik.

Mennyire tudják a katonák egyéni presztízsét, megbecsülését előmozdítani a haderőfejlesztési program eredményei?

Pontosan tudjuk, hogy elhivatottságában a honvédség már ma is a világon létező „high tech force-ok” közé tartozik, de hamarosan a megkapott eszközök révén is elfoglalja majd a maga helyét ebben a körben. Kifejezetten ezért indítottuk be most a Rádió 1-en a High Tech Force elnevezésű sorozatot. Szeretnénk, ha kicsit viccesebb, közérthetőbb formában a fiatalok is értesülnének erről, biztosítani akarjuk őket: ez egy nagyon-nagyon trendi, menő dolog.

Az emberek azt látják, hogy Magyarországon hirtelen – kis túlzással – hadiipari gyárak sora nő ki a földből. Mi a jellemző ebben a nagyon zárt szegmensben? Ha az egyik gyártó látja, hogy a másiknak jó sora van egy adott helyen, az számára is ösztönző tényező?

Valóban nagyon zárt terület a hadiipar, és mint minden zárt „szubkultúrában”, itt is rendkívül gyorsan terjednek az információk. A magyar harckocsik és nehéztüzérségi beszerzések egyértelműen az érdeklődés középpontjába dobtak bennünket a hadipari áttelepülések tekintetében. Jelenleg a nemzetközi geopolitikai erőtérrel együtt egy hadiipari átrendeződés is megindult a világban, amelyben hirtelen kiszámítható környezetet tudtunk teremteni, illetve a nagyon pragmatikus, nagyon gyors fejlesztési programunkkal olyan hátteret, motort adtunk ennek, hogy most – szinte – a bőség zavarával küzdünk.

Ezt hogy érti?

Olyan mennyiségben jelentkeztek be a cégek, akik új telephelyet, helyszíneket keresnek, hogy nagyon alaposan meg kell vizsgálnunk, ki az, akit valóban be kell engednünk, és ki az, akit ugyan be tudunk engedni, de világossá kell tennünk: arra már biztos nincs kapacitásunk, hogy vásároljunk tőle. Tiszta struktúrájú, egységes haderőt építünk haditechnikai oldalon is, és nincs akkora hadseregünk, hogy elbírjon ennyire különféle eszközöket. Ugyanakkor egyes cégek – legnagyobb meglepetésünkre – ennek ellenére is elindították a magyarországi betelepülést.

A kedvező gazdasági feltételek miatt?

És a nagyon stabil politikai környezet miatt is, beleértve ebbe a külpolitikát is. Magyarország ugyanis – minden ellentétes híresztelés ellenére – stabil külpolitikát folytat. Hazánk igyekszik távol maradni a nagyhatalmi konfliktusoktól, és nem gondolja, hogy ugyanolyan hibákat kell elkövetnie, mint tette azt a világháborúk alkalmával, amikor kérdés nélkül tette le a voksát egyes nagyhatalmak mellett. A stabil gazdasági pozíció biztosítja a kedvező, legális adózási környezetet, az alacsony közműköltségek pedig az ipari környezet kedvező voltát erősítik. A magyar kormány és a magyar miniszterelnök több mint tíz éve hangoztatja az Európai Unióban: ha nem sikerül lejjebb vinni az energiaárainkat, az európai gazdaság a maradék versenyképességét is el fogja veszíteni, hiába jár élen a kutatás-fejlesztésben. Magyarországon elérhető árak, kedvező iparpolitika és támogatási politika, iparbarát környezet várja a beruházókat – ennek ugyanúgy a nagyon erős szakképzés és felsőfokú képzés is része. Tehát nagyon komplex okokból döntenek mellettünk a piaci szereplők. Korábban mi voltunk az utolsó helyen, gyakorlatilag egyáltalán nem gondolkodtak bennünk, de ezt öt év alatt sikerült teljesen a visszájára fordítanunk: most már mi jutunk először az eszükbe.