,,Ha a bakancs nem törné a lábat…”

Nemes Antal őrnagy és Czékus Tamás nyá. zászlós figyelmesen követi a fiatalok mozdulatait, a táborlakók minden kreativitására szükség van, hogy az álcamenedékek végül megfeleljenek az elvárásoknak. Feszült figyelem, szakszerű mozdulatok, nagy igyekezet jellemzi a munkálkodást.

Zeke Dániel már az utolsó simításokat végzi az álcamenedékén, van ideje egy kicsit beszélgetni velünk. Dániel Pásztóról jött a Mikszáth Kálmán Gimnáziumból. Nem lehet ugyan ráismerni, ahogy a többiekre sem, de szívesen áll a fényképezőgép elé, hogy megörökítsük őt a weboldalunk számára.

Elsőéves hallgató rajparancsnoka, Rácz Imre szerint az első napokban voltak ugyan nehézségek, de aztán hamar hozzászoktak a nagyobb igénybevételhez. Meglepő volt számára, hogy a lányok kitartóbbak, mint a fiúk, különösen büszke arra, hogy a rajában a lányok milyen jól bírják a kiképzést. Persze, teszi hozzá, ez azért is lehet, mert ide eleve olyan lányok jelentkeznek, akik ilyesfajta kihívásokra vágynak.

Tízen egy farönkkel

Czékus Tamás szerint a tábor hangulata jó, a fiatalok a negyedik napra már egész jól felfejlődtek fizikailag.

Nemes Antal őrnagy itt kapcsolódik be a beszélgetésbe. Hogy lássuk, nem vicceltek, amikor azt mondták, fizikailag és mentálisan is fokozatosan megterhelik a fiatalokat, elmondta, hogy ma hajnali 5.20-kor keltek fel a táborozók, és legközelebb holnap délben fognak lefeküdni. Ma éjszakai gyakorlat lesz, 30 km-es gyaloglással, tájékozódással, 10 állomással, ahol feladatokat kell végrehajtani.

Napok óta készülnek az éjszakai ,,túlélésre". Egyik feladatuk volt például az a 10 km-es menet, aminek a rendeltetése éppen a terepen való tájékozódás elsajátítása volt.

Csapatépítő jellege is van a farönk közös cipelésének. Nem nézik jó szemmel a többiek, ha valaki kihúzza magát.Czékus Tamás hozzáteszi: minden feladatnak van egy elméleti része, ahol elmondják, megbeszélik a tudnivalókat, azután következik maga a gyakorlat.

Ma ebéd előtt egyébként még egy kihívás vár a fiatalokra, egyéni álcázással kell eljutniuk a túlélőknek az ebédlőig, hogy ebédet kapjanak, s akit a rajparancsnokok észrevesznek, azt elkapják, és visszaküldik az erdőbe, hogy újra próbálkozzon.

Délután még következik a terepen tájékozódás: megtanulják hogyan kell a tájolót, térképet, GPS-t használni. Ha ez is megvan, pihennek egy kicsit, feltöltik a készleteiket, utána megkapják a feladatsort, amit majd éjszaka végre kell hajtani, s azután indulás!

Sötétben, sárban, kitartóan

Este kilenc körül váratlanul a táborba érkezik Dr. Nagy Kálmán kancellár, aki igyekszik többször is meglátogatni a turnusokat, és dr. Németh András főhadnagy, aki tavaly az egyik táborban parancsnokhelyettesként vett részt. A készülődés a jelenlétükben folyik tovább.

Az éjszakai gyakorlatot a napokban többször támadó vihar, a patakokban folyó víz csak késlelteti, de nem hiúsítja meg. Az akadályokat sötétben, sárban kitartóan teljesítő fiatalok hősiesen ,,túlélték" az éjszakai gyakorlatot. És még tetszett is nekik.

S hogy mindez hogyan érhető el? A fiatalok folyamatos és fokozatos fizikai és pszichés terhelésével, a feladatok komolyan vételével, a jó közösségi munkával.

Czékus Tamás szerint a siker egyik titka, hogy a táborban az első naptól kezdve kőkemény negyvenperces (!!) reggeli tornákat tartanak. Czékus Tamás szerint az idei csapat egy kicsit jobb kondícióban van, mint a tavalyiak voltak, akkor ugyanis eleinte négyen-öten is kidőltek a reggeli torna végére.

,,Lógni nem lehet, de belehalni se kell"

Általános tapasztalat, még a fiúk szerint is az a helyzet, hogy a lányok kitartóbbak,

Debreczeni Judit is alátámasztja ezt. A 15 éves lány, aki egy Debrecen környéki faluból érkezett, már jó ideje tudja, hogy a ZMNE-re szeretne jelentkezni, megtetszett neki a katonai pálya, így a katonai vezető szakra szeretne bekerülni. Szülei azt mondták neki, ha a tábor után még mindig katona lenni, ők nem bánják, jelentkezhet a Zrínyire. Neki nem okoz nehézséget a tábor. Mint mondja: Lógni nem lehet, de belehalni se kell.

Gyarmati Ádám elsőéves hallgató, az I. raj parancsnoka szerint jó érzés, hogy a lányok így megállják a helyüket, ő maga meg volt lepődve, amikor látta, hogy milyen ügyesek és kitartóak, nem siránkoztak semmiért.

Császár Zoltán Budapestről jött a túlélők közé, mint karate harcművész, arra volt kíváncsi, hogy egy sportolónak mit jelent egy túlélő tábor. Szerinte neki sok dologban könnyebb volt megállnia a helyét, mint a többieknek, de érték azért meglepetések. Tetszik neki az itteni tevékenység, még az is lehet, hogy megszereti a katonaságot.

Az nem lehet, hogy egy táborban minden jó. Mi az mégis, amire panaszkodni lehet? ,,Ha a bakancs nem törné a lábat…szólal meg halkan Debreczeni Judit, másra nemigen lehetne panasz.

Fotók: Papula Éva