Hadisírokat gondoztak Székesfehérváron
Szöveg: Tabiné Darabos Anna őrnagy | 2012. május 24. 12:44Több mint hatvanan, társadalmi és katonai szervezetek képviselői, civilek és katonák, idősek és fiatalok közösen vettek részt Székesfehérváron 2012. május 23-án a Hosszú temetőben lévő katonasírok rendbetételében.
„E nemes cselekedettel szeretnénk példát mutatni, ápolni és átörökíteni a történelmi hagyományokat, eszméket, valamint leróni tiszteletteljes kegyeletünket azok előtt a katonaelődök előtt, akik munkája, élete, tevékenysége méltó és példaértékű lehet a mai kor embere számára" − mondta Domján László vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka, aki Vargha Tamással, a Fejér Megyei Közgyűlés elnökével, dr. Cser-Palkovics Andrással, Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármesterével és Róth Péter alpolgármesterrel közösen vett részt Vitéz Hollosy-Kuthy László altábornagy családi sírboltjának rendbetételében. Ezután az MH Altiszti Akadémia hallgatóival és más érdeklődőkkel együtt rövid sétát tettek a temetőben, és elhelyezték az emlékezés virágait.
Vitéz Hollosy-Kuthy Lászlóaltábornagy Buziásfürdőn született 1896-ban.
Katonai iskoláit Kőszegen, majd Mödlingben a Császári és Királyi Műszaki Akadémián végezte.
1915. március 15-én avatták hadnaggyá, s első beosztását a szegedi árkászzászlóaljnál töltötte be.
Az I. világháborúban arcvonalszolgálatot teljesített, olasz hadifogságba esett.
Szabadulása után elvégezte a vezérkari hadiiskolát, majd műszaki beosztásokban szolgált. Az 1920-as években Székesfehérvárra vezényelték, és itt alapított családot.
1939-ben a szegedi V. Hadtest vezérkari főnöke lett, majd a nyíregyházi Könnyű Hadosztály parancsnoka. 1942 novemberétől a Donnál, az urivi védőállásban a kecskeméti 13. Hadosztály parancsnoki feladatait látta el. Csapatai nehéz körülmények között harcoltak, az utolsók között vonták ki őket. Osztrogorszknál az oroszok bekerítették őket, s bár kitörtek a gyűrűből, hatalmas veszteségeket szenvedtek: a 13 000 fős hadosztályból mindösszesen 4800-an tértek haza.
Később, az erdélyi 25. Gyaloghadosztály parancsnokaként Torda védelméért volt felelős. Egy hónapon keresztül sikeresen tartóztatta fel a szovjet csapatokat. A III. Hadtest parancsnokaként, már mint altábornagy, a Kárpátokban harcolt.
Németországban amerikai hadifogságba került. Hazatérése után leszerelték, segédmunkásként dolgozott, s a munkát nyugdíjasként sem hagyta abba.
Frontélményeit feldolgozó emlékiratait a Fejér Megyei Levéltár adta ki.
1979-ben, 83 éves korában halt meg. Családi körben temették el a Hosszú temetőben.
Fotók: Bödő Viktória