Haditanács Egerben, csata Hatvannál
Szöveg: Szűcs László | 2011. április 2. 7:46A magyar hadtörténet egyik csúcspontja. Egyetlen mondattal így lehetne a leginkább jellemezni az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratát. A hat csatából álló hadjárat során egyértelműen bebizonyosodott, hogy az alig egy éve létező honvédsereg képes reguláris haderőként működni, s komoly ellenfélként felvenni a harcot a császári alakulatokkal. A tavaszi hadjárat előtt és alatt történt főbb eseményeket a honvedelem.hu kérésére Hermann Róbert történész vázolta fel. Írásunk harmadik része.
„A magyar tábornokoknak ekkor ismét dönteniük kellett arról, hogy hogyan tovább? A március 31-én, Egerben megtartott haditanács során Klapka György terjesztett elő egy meglehetősen kockázatos haditervet. Eszerint a Görgei vezette hetedik hadtest az Eger-Gyöngyös-Hatvan útvonalon tovább előrenyomulva megpróbálja elhitetni a császáriakkal, hogy ők a magyar fősereg. Közben a másik három magyar hadtest – délnyugat-északnyugat irányú kerülővel – megpróbál az ellenség Gödöllőnél állomásozó csoportosulásának hátába kerülni. Egyrészt, hogy bekerítsék az ellenséges főerőket, másrészt pedig azért, hogy így távolabbra szorítsák őket a fővárostól" – mondta Hermann Róbert, aki szerint nem lehet elégszer hangsúlyozni, már a hadjárat kezdetén sem volt magyar erőfölény.
A mai napig nem lehet pontosan tudni, hogy a négy magyar hadtest hány katonából állt – valószínűsíthető, hogy 45-46 ezer főnél nem volt több – ezzel szemben az ellenségnek legalább 55 ezer katonája lehetett a hadszíntéren. Igaz meglehetősen szétszóródva, hiszen a komáromi ostromló hadtest mellett állomásoztak császári csapatok a fővárosban, Balassagyarmatnál, Vácnál, és Kecskemét térségében is. Mindezek mellett pedig szerveződött egy tartalék hadtest a Garam folyó mögött.
Hermann Róbert elmondta: bár Windisch-Grätznek nem voltak pontos információs a honvédseregről, ő is érzékelte, hogy a magyarok készülnek valamire. Éppen ezért március 31-én utasította Schlik tábornokot, hogy a Gödöllő környékén állomásozó csapataival nyomuljon előre Hatvanig, s tudjon meg valamit a magyarokról. A parancsot teljesítve Schlik április 1-jén találkozott a magyarok előőrseivel. A hetedik magyar hadtest három hadosztályából kettő állomásozott a térségben, akiket az osztrákok Gyöngyösig űztek. Ezután Schlik úgy döntött, hogy április 2-án nagyarányú erőszakos felderítésbe kezd.
Kölcsönös tüzérségi tűz után a két magyar hadosztály szétbontakozott, s megpróbálta jobb felől átkarolni a császáriakat. Ekkor már Schlik is érzékelte, hogy nagy erővel áll szembe. Ráadásul Jászberény irányából megjelent a magyar harmadik hadtest egyik hadosztálya is és bekapcsolódott az ütközetbe. Ezt látva Schlik visszavonult Hatvanba, majd a Zagyva hídját maga mögött lebontva Gödöllő felé vette az irányt. Windisch-Grätznek pedig azt jelentette, hogy jelentős magyar erők állnak vele szemben. A fellelhető dokumentumokból azonban úgy tűnik, hogy a magyarok létszámát a valóságosnak legalább kétszeresére becsülte. (Képünkön az április 2-i, hatvani csata.)
(Folytatjuk!)
Fotó: Archív