Hajdan volt helyőrségek: Cegléd

A fontos kereskedelmi és hadi útvonalak kereszteződésében épült Cegléd katonaföldrajzi jelentősége évszázadokig megkérdőjelezhetetlen volt. Dózsa György 1514-ben a város piacterén mondta el a parasztseregeket uraik ellen fordító beszédét, Kossuth Lajos pedig az alföldi toborzókörútját kezdte itt. Reznák Erzsébettől, a Kossuth Múzeum igazgatójától tudjuk, hogy az első huszárlaktanyát 1905-ben adták át Cegléden. Hét év múlva pedig a település lakói arra kérték a Magyar Királyi Honvéd Főparancsnokságot, hogy két gyalog-, vagy egy tüzér- és egy gyalogezredet is telepítsenek ide. Ezt a kérést elutasították, 1920 és 1945 között viszont a kecskeméti lovasdandár Árpád Fejedelem Huszárezrede állomásozott a városban, 1944-ben pedig innen indult a frontra többek közt a magyar királyi 3. páncélos ezred is.

A ceglédi helyőrség történetét több kiadvány is feldolgozta. Egri József és Kabai József alezredesek, Ságvári Pál nyugállományú alezredes, Sipos Gábor százados kutatásaiból tudjuk, hogy a második világháború után az egykori huszárlaktanyát egy szovjet gárda-harckocsiezred foglalta el, a városba telepítették a 103. hadikórházat és volt egy hadifogolytábor is a településen. A magyar katonáknak azonban így már nem maradt hely, ezért új laktanyát kellett építeni számukra – az építkezésben rabok is részt vettek. Az 1951-ben, a Törteli úron átadott új laktanyában alakult meg a 30. Áttörő Tüzérhadosztály Parancsnoksága, amelynek két ezrede is itt kapott helyet. A hadosztály első parancsnoka Szabó János ezredes volt. A hadosztályt 1957-ben dandárrá szervezték át, majd ezred lett, aztán megint dandár, mígnem az alakulatot 1996-ban felszámolták.

(Írásunk teljes terjedelmében a Magyar Honvéd magazin április 13-án, pénteken megjelenő számában olvasható el!)