Harcművészet baka módra

Feladatrendszerébe tartozik minden olyan eljárás kidolgozása, meghonosítása és begyakoroltatása, amely a katonák saját testi épségének megóvását, harci körülmények között a túlélés esélyét és a fegyveres küzdelem megvívásához szükséges morális, akarati tulajdonságok fejlesztését szolgálja.

A kézitusa a közelharc olyan speciális fajtája, amely során változó közegben, gyakran szélsőséges körülmények között test-test elleni pusztakezes vagy hideg fegyverrel végrehajtott harc folyik, melynek célja az ellenség legyőzése és a túlélés, érthető, hogy minden parancsnok elemi érdeke a katonákat a lehető legjobb technikák alkalmazásával felkészíteni erre a küzdelemre. Harchelyzetben könnyen előfordulhat, hogy a túlélést csak a biztos közelharctudás eredményezi, amikor is a katonák akár puszta kézzel is képesek ellenfelüket harcképtelenné tenni.

A napjainkra jellemzővé vált aszimmetrikus hadviselés során a harcosok feladatrendszerében kiemelkedő jelentősége van a békefenntartó és terrorellenes feladatoknak. Ennek az igénynek megfelelően módosultak a közelharc-kézitusa helyzetekben alkalmazható eljárások, hiszen a támadás helyett az önvédelem kerül előtérbe.
A közelharc és kézitusa lényegében a fegyveres küzdelem megjelenése óta a harc megvívásának egyik formája, ezért szerves része a mindenkori katonai kultúrának. Konkrét tartalma azonban a háborúk jellegétől, sajátosságaitól függően koronként és helyszínenként változott és ennek megfelelően a katonák kiképzésében is más-más hangsúllyal jelent meg.

A magyar hadikultúrának az európai hadseregek kiképzésének változásait követve folyamatosan része volt a közelharc-kézitusa különböző elemeinek alkalmazása. Annak, hogy a közelharc-kézitusa módszereiben az utóbbi évtizedekben főként a keleti harcművészetek egyes ágai terjedtek el, történelmi okai is vannak. Noha szinte minden nép az általa megvívott harcok, háborúk során kifejlesztette saját technikáit az ember-ember elleni küzdelemben, a XIX. század kezdetétől számíthatóan Európában, így hazánkban is a porosz hadsereg által befogadott és szorgalmazott- japánból származó- önvédelmi eljárás terjedt el. Ez a folyamat a hadseregeken kívül a szélesebb társadalmi érdeklődésre is hatással volt, hiszen egyre inkább a civil sportéletben is meghonosodott a küzdelemnek ez a fajtája. Magyarországon az ’50-es, de inkább a ’60-as évektől kezdődően vált egyre népszerűbbé a fiatalok körében a keleti harcművészet.

Mindez nem maradt hatás nélkül a fegyveres erőkre sem, ezért rövidesen megjelent az igény a honvédség egyes speciális területein az önvédelmi harc elemeinek a katonák kiképzésébe való beillesztésre. Míg a 70-es évek elején a Magyar Honvédség jogelődjénél Furkó Kálmán ma már nyugállományú ezredes indította el kyokushin karate elveire és gyakorlatára épülő rendszerét, a 90-es években már a jiu- jitsu, a kempó, és egyes kung-fu irányzatok terjedtek el a fegyveres erők közelharc-kézitusa kiképzésében. Napjainkra ez a kiképzési ág már nem pusztán egy konkrét harcművészeti stílust részesít előnyben, hanem több különböző küzdősport elemeit, eljárásait foglalja magába.
A testnevelés részeként folyó kézitusa kiképzés fő célkitűzése a katonák felkészítése harc közben várható test-test elleni küzdelemre. Az elmúlt 4-5 év elméleti vitáinak köszönhetően ennek elnevezése az eddig megszokott közelharc helyett kézitusára változott.

A MH Központi Kiképző Bázison a Katonai Testnevelés és Közelharc Módszertani Részleg megalakulásának elsődleges célja a Magyar Honvédségben folyó kiképzés – különös tekintettel a katonai közelharc-kézitusa- hatékonyságának növelése, szakmai hátterének biztosítása, a katonák fizikai állapotának javítása, valamint a kiképző állomány módszertani felkészítése és szakmai felügyelete. A részleg állománya négy főből áll, akik kemény ökölvívó, birkózó, judo, karate, ju jitsu, kempo ismereteket sajátítottak el és alapos közelharc kiképzést kaptak más országok hadseregeinek specialistáitól. Vezetőjük Molnár Károly őrnagy, alapfokú közelharc-kézitusaoktató, jártas a Judo és Jiu-jitsu harcművészetekben. Számos versenyen szerepelt sikeresen, háromszoros MH amatőr kézitusa bajnok. A részleg tagja Dr. Zöllei Zoltán nyugállományú alezredes, közelharc-kézitusa szakértő, több harcművészeti ágban rendelkezik mester fokozattal, a Jiu-jitsu és a BFAK Közelharc-késharc szakág 6. danos mestere. Munkája során különböző országok hadseregeinek speciális kiképzésein vett részt, 1990 óta foglalkozik képzéssel, mint testnevelő, ill. közelharc-kézitusa oktatótiszt. A Kézitusa Oktató és Módszertani Továbbképző Központ egyik alapítója, a MH Amatőr Kézitusa Bajnokságának szervezője. A részleg kiképző tiszthelyettese Tar Tamás őrmester, alapfokú közelharc-kézitusa oktató, Kempo barna öves segédedző. 1997-ben a Kempo Világkupa első helyezését, 2002-ben a Kempo Magyar Bajnokság, idén májusban a Kempo Országos Bajnokság első helyezését érte el, kétszeres amatőr kézitusa bajnok. A részleg beosztott tisztje, testnevelője Zagyva Sándor hadnagy, felsőfokú birkózó szakedző, a közelharc-késharc szakág 3. kyu fokozatával rendelkezik.

A módszertani részleg szakmai felügyeletét a HM Hadműveleti és Kiképzési Főosztály látja el Dr. Eleki Zoltán alezredes személyén keresztül, aki maga is katonai közelharc szakértő, fekete öves Judo mester, nemzetközi cselgáncs bíró.

A részleg munkatársainak hitvallása szerint a kézitusa küzdelem nem kizárólag technikai tudást jelent. Alapelvük, hogy nem elég tökéletesen megtanulni és végrehajtani egy-egy fogást együttműködő partneren, hanem ha valaki a harctéren életben akar maradni, akkor rendelkeznie kell a megfelelő fizikai-kondicionális háttérrel is, és a kötelező alapként elsajátított technikát valóságos közeli küzdelemben reflexszerű képességgé kell fejleszteni. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a katonának komoly elméleti tudásra is szüksége van ahhoz, hogy a kézitusa ismeretek készséggé fejlődjenek.
A felsorolt képességek pedig csak akkor kerülhetnek felszínre, ha olyan stabil pszichikai háttérrel rendelkezik a katona, ami feltétele az eredményes tevékenységnek. Elég csak arra gondolni, mennyivel egyszerűbb a szakasztárs gyakorló késes támadását kivédeni, mint egy éles késsel lesújtó, ellenséges szándékkal közeledő támadóét. Éppen ezért a kézitusa kiképzésre azért van szükség, mert a mai napig ez a legolcsóbb kiképzési terület és morális szempontból is a legjobban jövedelmező, egy dolgot mindig szem előtt tartva, hogy a legvégső fegyver nem más, mint az ember, a katona maga.

Felkészítő rendezvények – MH

A MH Központi Kiképző Bázis szervezetében a módszertani részleg egyik legfontosabb partnere a kiképző bázis Mecséri János Kiképző Osztálya. A két szervezeti egység szoros együttműködésben valósítja meg a kiképző tisztek, tiszthelyettesek testnevelés foglalkozásokra történő felkészülését, a foglalkozások levezetését. A módszertani részleg az MH Központi Kiképző Bázis testnevelő tisztjével együttműködve szervezi, biztosítja a különböző laktanyai (MH Központi Kiképző Bázis és MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola) és MH szintű sportrendezvényeket. A laktanyai sportrendezvények mellett a Szentendrei Kinizsi Honvéd Sportegyesülettel együttműködve vesznek részt különböző országos és nemzetközi civil versenyeken.

Az MH felkészítéséért

A részleg szakállománya a HM Hadműveleti és Kiképzési Főosztály koordinációja alapján folyamatosan jelen van az MH katonai szervezetei állományának közelharc-kézitusa felkészítésén és szakmai ismereteik átadásával segítik ezt a munkát.
2009 márciusában a Vasakarat I. 2009 Közelharc Kézitusa Tábort Hajdúhadházon szervezte meg a MH 5/24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj, amelyen a részleg állománya a kiképzéshez nyújtott szakmai segítséget. A három hetes közelharc táborban Dr. Zöllei Zoltán nyá. alezredes és Molnár Károly őrnagy tartott szemináriumot és oktatást a résztvevőknek. A rendezvény zárásaként aktívan is közreműködtek a vizsgaküzdelmekben.

Májusban a MH Összhaderőnemi Parancsnokság Katonai Rendész Szolgálatot ellátó személyek felkészítő tanfolyamán, kiképzési foglalkozás keretében a közelharc részleg tagjai intézkedés-taktikai, kényszerítő intézkedések és kényszerítő eszközök lehetséges alkalmazási lehetőségeit és szabályait oktatták.
Novemberben a MH 5/24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóaljnál foglalkozás vezetőket készítettek fel, amely egy 4 összevonásból álló testnevelés és katonai közelharc-kézitusa továbbképzés első állomása.
Emellett számos, különböző szintű módszertani felkészítést tartottak azon személyeknek, akik ebben a kiképzési ágban tevékenykednek.

Sportági versenyek

A részleg tagjai nem csak magas színvonalú oktatói, módszertani tevékenységükkel tűnnek ki, hanem a különböző hazai és nemzetközi harcművészeti bemutatókon, versenyeken képviselik a honvédséget. Az elmúlt év egyik legjelentősebb eseménye ebből a szempontból a XIV. Hanshi Kupa volt, amelyen 7 ország 220 versenyzője küzdött a megszerezhető címekért. A katonák első ízben vettek részt ilyen versenyen és katonás formagyakorlataikkal különleges színt vittek a rendezvénybe. A versenyen tizenhat csapat indult, köztük a negyedik helyezést érte el „A csend harcosai"néven indult katonacsapat, amelynek tagja volt az MH KKB közelharc részlegének állománya és Radóczi Ferenc szakaszvezető, a MH 5/24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj katonája.

Bemutatók

A szakemberek nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy minden lehetséges eszközt felhasználva népszerűsítsék mind a civilek, mind a katonák körében az önvédelemnek azt a speciális katonai változatát, amely a közelharc-kézitusa fogalomkörébe tartozik. Ezért rendszeresen jelen vannak toborzó rendezvényeken, országos nyilvánosságú eseményeken, mint például a Magyar Honvédelem Napja, repülőnap vagy helyi katonai szervezetek családi napjain, road-show –n. A bemutatók sorában különleges helyet foglal el a Vígszínház művészei számára adott ízelítő a test-test elleni küzdelemből, mikor az Otelló című Shakespeare dráma mai katonai környezetben játszódó feldolgozásának nagyobb hitelessége érdekében Eszenyi Enikő igazgató, rendező az MH Központi Kiképző Bázis segítségét kérte.

A háborúról alkotott elképzelések változásai, a védelmi készség erősítése, a NATO politikai és katonai kultúrájába való beilleszkedésünk a kiképzési struktúra átalakítását is kikényszerítette és új dimenzióba helyezte a katonai közelharc és kézitusa szerepéről alkotott felfogást.
Az a szakmai örökség, amelyet Furkó Kálmán hagyott az őt követő katona nemzedékre, úgy tűnik, jó kezekbe került. Olyan szakemberek, mint Eleki alezredes, Zöllei alezredes és Molnár őrnagy nem csak kiváló művelői és oktatói szakmájuknak, hanem képesek ennek a tipikusan gyakorlatias területnek elméleti – tudományos továbbfejlesztésére, s az eredmények továbbadására szakanyagok, kiképzési segédletek formájában is.

A cikk Dr. Zöllei Zoltán PhD disszertációját felhasználva született.

Fotó: Papp Nikolett és Dévényi Veronika