Három hónapig tartotta magát Vukovár

Vukovár a szerb és a horvát határ között fekvő meglehetősen fontos regionális központ. A soknemzetiségű városban a háború előtti, 1991-es népszámlálás szerint mintegy 85 ezer ember élt. Közülük 37 ezer horvát, míg 31,5 ezer szerb származású volt. A városban és a környező falvakban közel 1700 magyar származású ember is élt. Horvátország 1991. június 25-én kikiáltotta Jugoszláviától való függetlenségét. A szerb kisebbség mindezt ellenezte, és Szlobodan Milosevics aktív támogatása mellett fegyvert ragadott a horvátok ellen. Milosevics célja az volt, hogy a szerbek kiszakadjanak a horvát közösségből. A jugoszláv néphadsereg (JNA) vezetése viszont tovább ment: az ő céljuk egyértelműen a frissen megalakult állam vezetésének megdöntése és totális legyőzése volt. 1991. tavaszán a JNA támogatása mellett félkatonai erők telepedtek meg Vukovár közelében. Ez a lépés végképp kiélezte a Zágráb és Belgrád közötti feszültséget.

Kezdetek

A városban a konfliktus már május elején áldozatokat követelt. Igaz ekkor még „csak" két horvát rendőr kerül fogságba. A belügyminisztérium mentőcsapatot küldött megsegítésükre, ám a kialakuló erős tűzharc további áldozatokat követelt. Az ütközetben újabb tizenkét ember halt meg, 20 megsebesült. A vérengzés a Borovo Seloi gyilkosságok néven vonult be a történelembe, melynek során a szerb félkatonai erők gyakran haláluk után csonkították meg áldozataikat. A horvát vezetés és számos külföldi megfigyelő már akkor úgy vélekedett, hogy az előre kitervelt akció célja, hogy tovább szítsák az etnikai gyűlöletet. Ezt akár alá is támaszthatja, hogy Slavko Dokmanovics, Vukovár polgármestere már április 9-én levelet írt a horvát elnöknek, melyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a városban uralkodó állapotok eszkalálódással fenyegetnek, s állandósulhatnak az etnikai konfliktusok. A polgármestert később a genfi bíróság elé állították a később bekövetkezett vukovári vérengzés során elkövetett emberiesség elleni bűntettek, valamint a genfi egyezmény megsértésének vádjával.

Nyárra a horvát kormány elveszítette a hatalmát Kelet-Szlavóniában, s az ellenőrzést a félkatonai szervezetek által is támogatott JNA vette át. Vukovárt már ekkor, júliusban szórványos támadások érték, míg az első jelentősebb tüzérségi támadást augusztus elején hajtották végre a város ellen. Az ostromló erőket főként a JNA alakulatai adták. Ez összesen mintegy 50 ezer főt számlált, melyből a harcok során mintegy 36 ezren küzdöttek a térségben. Ugyan mind haderejében, mind felszereltségében jóval felülmúlta a horvátokat a JNA, azonban az alacsony morál és a vezetési hiányosságok miatt csak nehezen tudta érvényesíteni túlerejét. A nem megfelelő vezetés okán a katonák körében szinte mindennapossá vált a szükségtelen brutalitás. A város védői különféle becslések szerint 1800-2200 főből álltak, melyek nagy részét a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG) adta. A ZNG meglehetősen rosszul felszerelt egységekkel rendelkezett, ám később a harcok során sikeresen zsákmányoltak akár nehézfegyvereket is a JNA laktanyáiból.

Harcok

A csata augusztus 25-én az állandósult tüzérségi és rakétatámadásokkal kezdődött meg. Annak érdekében, hogy a horvát erők új és modern fegyverekhez jussanak, szeptember 14-én összehangolt támadást indítottak jóformán az ország egész területén a horvát laktanyák ellen. A szeptember 19-ig tartó harcokban a horvátok 36 laktanyát és 26 egyéb katonai raktárat foglaltak el, s ennek során 200-250 tankot, több száz nehéztüzérségi eszközt, valamint közel negyedmillió kézifegyvert, zömükben AK-47-est zsákmányoltak. Az összehangolt támadás során egy Vukovár elővárosában található JNA-laktanyát is megtámadtak a horvátok, ám az akció kudarcba fulladt. Az ezt követő szerb megtorlás elől kétezren menekültek el a városból. A JNA ekkor egy összehangolt támadás mellett döntött, melynek fő célja a szerbek lakta kelet-szlavóniai városok elfoglalása volt. Szeptember 19-én egy mintegy tíz kilométer hosszú szerb menetoszlop lépte át a horvát határt, amiben – egyebek mellett – mintegy száz tank, nehéztüzérségi eszközök, páncélozott szállítójárművek vonultak fel.

A Vukovár elleni egyik legnagyobb tank-, és gyalogsági támadás is a csata első szakaszára esett, amikor is 30 tank és ugyanennyi páncélozott jármű ostromolta a várost, melyet október közepére zártak körül a JNA egységei. A lakosság a bombázások és a tüzérségi támadások elől a pincékben keresett menedéket.

Október végére Panics ráébredt arra, hogy a hiábavaló harcok

Megtorlás

A szerbek a város megadása után november 18-a és 21-e között büntetőhadjáratot folytattak a megmaradt vukovári lakosság ellen. (A háború végére egyébként alig 15 ezer lakosa maradt a városnak.)