A repülés hete

Első alkalommal szervezték meg a Repülés hete elnevezésű tematikus programsorozatot a kecskeméti Petőfi-iskolában. A rendezvények a dr. Toperczer István orvos alezredes fotóiból összeállított kiállítás megnyitójával kezdődtek – a tárlatot Grécs György alezredes, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis törzsfőnöke nyitotta meg. Ezt követően Locskai László alezredes hagyatékát vették át az iskola diákjai. A 131 repülőgépmakettből álló gyűjteményt az egykor Kecskeméten is szolgált vadászpilóta lánya, Locskai Ágnes ajánlotta fel az iskola Oktatásért Alapítványának. Az ebből az alkalomból szervezett kiállítás megnyitóján elhunyt barátjáról Pap Tivadar nyugállományú alezredes is megemlékezett. Gripen- és An−26-os pilóták tartottak rendhagyó osztályfőnöki órákat, egy napra kitelepült a kecskeméti modellezőklub, volt repülőgép-hajtogató verseny, s az egy hét alatt minden osztály kilátogatott a kecskeméti repülőbázisra.

Szabó Antal, az intézmény igazgatója elmondta: ezen a héten mindennap jelen volt a repülés az iskolában, a gyerekek életében. Az angolórákon például a légi utaskísérők munkájával ismerkedtek, a németesek pedig a repülőgépek részeiről beszélgettek. A tematikus hét célja a gyerekek fantáziájának megmozgatása volt, érdeklődésük felkeltése a repülés, a műszaki tantárgyak iránt. Hiszen Kecskemét repülőváros, itt van a Magyar Honvédség egyetlen vadászrepülő-alakulata, a város közelében pedig két sportreptér is található: Matkón és Jakabszálláson. Ez utóbbi helyszínen, a program zárásaként egy családi napot is tervezett az iskola, de ez a rossz idő miatt elmaradt. Nyolc gyerek ennek ellenére is képes volt rábeszélni a szüleit egy kis kirándulásra, sétarepülésre.

Pap Tivadar nyugállományú alezredes a hét folyamán két alkalommal is kilátogatott az iskolába. A most 83 éves egykori vadászpilóta 14 éves korában szeretett bele a repülésbe. A cserkészcsapatával éppen túrázott, amikor egy fiatal hölgy, Avarosi Éva a segítségüket kérte: vitorlázógépével kényszerleszállást hajtott végre, a gépet szét kellett szedni és felvinni a domb tetejére, hogy ismét startolhasson. Tivadar bácsit attól kezdve el sem lehetett zavarni a hármashatárhegyi reptérről. Tizenhat kiscserkész cipelte az akkor elsőéves műegyetemi hallgató gépét – közülük nyolcan pilóták lettek. Az Országos Magyar Repülő Egyesületnél repültek, Pap növendék első gépe a Tücsök volt.

Rövid időn belül motoros gépre is levizsgázott, aztán oktató lett. Egy csoportot sem tudott azonban „végigvinni", mert 1949-ben behívták katonának – repülőgép-vezetőket oktatni! Honvédként ült fel a vonatra, mire viszont Szolnokra ért, már előléptették őrmesterré. Úgynevezett növendékoktató lett: együtt tanult az évfolyamtársaival, miközben repülni tanította őket. Az iskolát 1951-ben végezte el, alhadnaggyá léptették elő és 19 évesen hat Il−10-es oktatónak lett a rajparancsnoka. Alig fél év múlva, 1952. február 5-én éjszaka aztán felébresztették és felszólították, hogy azonnal öltözzön, mert várja a teherautó – ez akkoriban nagyon rossz előjelnek számított. Társaival órákig zötykölődtek a Csepel platóján, végül pedig a kecskeméti repülőtéren kötöttek ki.

A 25. vadászrepülő-hadosztály parancsnoka, egy szovjet tábornok fogadta a csapatot. Közölték velük, hogy közülük néhányan az akkor átfegyverzett hadosztály parancsnokságán fognak szolgálni, a többiek pedig a magasabbegység mellett települt 24. vadászrepülő-ezred parancsnoki karába kerülnek. Kecskeméten akkor cserélték le a Jak−9-es gépeket MiG−15-ösökre. Pap Tivadar a 2. század parancsnokhelyettese lett, az átképzést Kirpicsenkó őrnagy és Szomov főhadnagy irányításával még a vadászgépek megérkezése előtt megkezdte. Jak−11-essel repültek, a fiatal alhadnagy a harmadik felszállása után annak ellenére sikeresen teljesítette az oktatói vizsga követelményeit, hogy ezzel a típussal korábban sosem repült. MiG−15-ösön is a legjobbak közt végzett: az előírt 60. felszállás helyett már a hetediket egyedül hajtotta végre. Három hónap múlva pedig, amikor az ezred elérte a hadrafoghatóságot, kinevezték az 1. század parancsnokának – akkor 20 éves volt.

Az 1956-os forradalom idején a taszári hadosztályparancsnok repülési helyetteseként összekötőnek jelölték ki a Nemzetőrséghez, Király Bélával kellett tartania a kapcsolatot. Ezért 1958-ban elbocsátották a seregből, három év múlva pedig reaktiválták. Kecskemétre 1991-ben helyezték vissza. Alezredesi rendfokozattal 58 éves korában, 44 év szolgálati idő után vonult nyugállományba. A sárkányokat is beleszámolva 54 típust repült, több mint nyolcezer órát töltött a levegőben és végrehajtott 96 ejtőernyős ugrást. Kedvenc gépe a MiG−17PF.

Hosszú vadászpilóta-pályafutása alatt csak egyszer került veszélybe az élete: Szolnokon, közvetlen a felszállás után kigyulladt az Il−10-ese. A kényszerleszállás után belülről nem tudta kinyitni a kabintetőt, szerencsére azonban gyorsan jött a segítség. Úgy kétszáz méterre futhattak el a lángoló géptől, amikor az felrobbant.

A repülést 2002-ben, egy nagyon rosszul sikerült leszállás után hagyta abba. Motoros sárkányon akkor a svájci nagykövet volt az utasa. Saját helvéciai repülőteréről szálltak fel, a földet érést azonban a diplomata valószínűleg a mai napig nem felejtette el. A kecskeméti honvédkórházban aztán Grósz professzor „megnyugtatta": Tivadar bácsi nem repülni felejtett el, a szemével van a baj.

Fotók: Makra Csaba és a szerző felvételei