Az alakulatoknál is megemlékeztek az aradi vértanúkról

166 évvel ezelőtt katonához méltatlanul kivégzett, aradi vértanúkra emlékeztek a Veszprém helyőrségben települt katonai szervezetek képviselői, október 6-án. A Helyőrségi Templomban padsorai nem teljesen töltődtek fel, hiszen a veszprémi katonák is elsősorban a déli határok mentén teljesítenek szolgálatot.
„Miközben lerójuk kegyeletünket az 1848-49-es szabadságharc Aradon kivégzett tizenhárom vértanújának emléke előtt, tisztelegjünk egyúttal minden katona előtt, akik szabadságküzdelmeink során hősiesen védelmezték hazánk nemzeti függetlenségét" – hangzottak el File Gábor hadnagy, az MH 54. Veszprém Radarezred katonájának megemlékező gondolatai.

A hadnagy beszédében hangsúlyozta, hogy „a szabadságharcban sokféle nemzetiségű ember harcolt együtt, kiket a szabadság és a demokrácia eszméi egyesítettek."

Hallhattuk: a szabadságharc bukása és az azt követő megtorlása nemcsak az akkori magyarságban hagyott mély sebeket, hiszen az akkor történtek a máig hatással vannak napjainkra.

Szécsi Ferenc kisegítő katolikus tábori lelkész és Szabó György alezredes református tábori lelkész ökumenikus istentisztelete is felhívta a figyelmet az emlékek őrzésére, mivel hőseink és történelmünk tiszteletének őrzése nemzeti identitásunk fennmaradásának egyik alapja.

Szöveg és fotó: Péter Gergely hadnagy

Budapest

Az MH Anyagellátó Raktárbázisnál a nemzeti gyásznap alkalmából gyertyagyújtással és egy perces néma felállással tisztelegtek az 1848-49-es szabadságharc vértanúinak emléke előtt. Kovács Dóra hadnagy ünnepi beszédében kiemelte, hogy „1849 januárjában az Európában átzúgó forradalmak már mind elültek. Egyedül a magyar tartotta magát, s még hátra voltak diadalai – mielőtt az is elcsendesült. Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, valóságos rokonszenvet váltott ki Európában, sőt Amerika szerte, mely táplálta a nemzet reményeit, hogy egy kedvező fordulat alkalmával egyszer véglegesen kivívhatja függetlenségét."

Szöveg: Szabó Beáta
Fotó: Háda István százados

Szentendre

A nemzeti gyásznapon laktanyasorakozón emlékezett az MH Altiszti Akadémia állománya az aradi vértanúkra. „Tanuljunk történelmünk nagy alakjaitól és a magyar valóságban addig nyújtsuk kezünket egymás felé, míg az át nem ér az ideológiai és gazdasági törésvonalak szakadéka felett" – fogalmazott ünnepi beszédében Bozsik Rafael, a Kinizsi Pál Altiszti Oktatási Osztály tanára.

Nánai László őrnagy, a laktanya evangélikus lelkésze imádságában a magyar szabadság védelmében meghalt vértanúkra emlékezett. „Úgy tekinthetünk október 6-án kivégzett eleinkre, mint példaadó tanulságtevőinkre, az önzetlenség, az odaadás, az elvekért való bátor helytállás, az elpusztíthatatlan szabadságvágy és hazaszeretet tanítóira"– mondta.

A sorakozó végén Soós Lajos törzszászlós, az akadémia vezénylőzászlósa kongatta meg az Altiszti Emlékharangot. 

Szöveg és fotó: Duruczné Téglás Dóra főhadnagy

Székesfehérvár

Az 1848-49-es szabadságharc Aradon kivégzett tizenhárom honvédtisztjére emlékeztek az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred katonái és polgári alkalmazottai október 6-án, a Nagysándor József laktanyában.

A kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át. 1849-ben ezen a napon volt a szabadságharcot követő megtorlás legvéresebb napja. Az Aradon kivégzett tizenhárom vértanú között ott volt az ezred névadója, Nagysándor József tábornok is, aki a szabadságharc számos csatájában – például a szolnoki, a tápióbicskei és az isaszegi ütközetekben – részt vett. A világosi fegyverletétel után kötél általi halálra ítélték.

Takács Tamás alezredes, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Tábori Püspökség kiemelt vezető tábori lelkésze beszédében kiemelte a tábornokok vértanúságának erkölcsi tanulságát. Az ünnepi beszéd után a résztvevők elhelyezték a megemlékezés koszorúját és gyertyáit a Nagysándor József emlékét őrző mellszobor előtt.

Az ezred nemcsak a laktanyában emlékeztek az aradi vértanúkra, hanem a székesfehérvári és pákozdi emlékműsorokban is részt vettek – zenekari, koszorúzási és díszelgési feladatokban.

Szöveg: Vizinger Diána hadnagy
Fotó: Bödő Viktória