Barátokat szereztek a magyar nemzetnek

Méltató beszédében Hende Csaba kiemelte: a kiadvány a magyar és a török nemzet két közös hőséről, a közös történelem egyik szinte elfeledett epizódjáról szól, amelyre a harmadik évezred elején is érdemes odafigyelni. A honvédelmi miniszter felelevenítette: a világosi fegyverletétel után a magyar honvédsereg tisztjei előtt két lehetséges kényszerpálya állt nyitva. Vagy a fegyverletételt és az otthont választották, vagy a szabadságot és az emigrációt, hogy kívülről találják meg a szabadsághoz vezető utakat. Guyon Richárd, az 1849. február 5-ei branyiszkói csata hőse, illetve Kmety György az utóbbi lehetőség mellett döntött: minden szükséges előfeltétel hiányában kezdték újra életüket az Oszmán Birodalomban, ahol új egzisztenciát kellett teremteniük, és el kellett fogadtatniuk magukat.

Hende Csaba rámutatott: a tábornokok természetesen nem írhatták át kardjukkal és tehetségükkel a nemzetközi diplomácia kottáját és a világtörténelem nagy erők által mozgatott rendjét, és nem is szerezhették meg fegyveres kézzel a magyar szabadságot török földön. De bíztak benne, hogy hősiességükkel a magyar ügyre irányíthatják a figyelmet, és az általuk véghezvitt nagyszerű eredmények az oroszokkal szembeni háború tisztes megvívásához segítették a törököket. Sikereik, példamutató helytállásuk révén hatalmas dolgot tettek: barátokat szereztek a magyar nemzetnek. A törökök eleve nagy kockázatot vállaltak az emigránsok befogadásával, Guyon és Kmety hadisikerei azonban igazolták e döntés helyességét.

„Innen eredeztethető az a két nemzet közötti eltéphetetlen kötelék, az a rendkívüli barátság, amely a legnehezebb időkben is kitartott és kitart a mai napig" – mondta a honvédelmi miniszter. Magyarország és Törökország ma is közös úton jár a NATO megbízható szövetségeseként, és vállvetve áll helyt a közös küldetésekben, így például Afganisztánban. „Közös múltunk feltárásában is hatalmas feladatok állnak még előttünk" – tette hozzá Hende Csaba, aki emlékeztetett: a két ország a jövőre száz évvel ezelőtt kitört első világháborúban is egymás mellett harcolt, sőt, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik, főleg magyarokból álló ezrede részt vett a harcokban Törökországon és a Szentföldön. Ennek következtében egyébként Jeruzsálemben is vannak magyar katonasírok.

„A közös múlt összekapcsol, és a jövőképünk is közös az egyre nagyobb és egyre erősebb török nemzettel" – zárta beszédét a tárcavezető, aki köszönetet mondott a szerzőknek, a HM HIM szakembereinek és a Magyar-Török Baráti Társaságnak is.

A kiadványt ezután dr. Hermann Róbert hadtörténész, a HM HIM tudományos parancsnok-helyettese, a kötet egyik szerzője mutatta be. Az 1848-49-es honvédsereg, majd az oszmán haderő tábornokainak életpályáját és tevékenységét több szakember jegyzi: a könyv megírásában Hermann Róbert mellett Arbanász Ildikó, Csorba György, Ayan Dursun és Hóvári János vett részt. A magyar és török nyelvű kötet méltó emléket állít a kétszáz évvel ezelőtt született tábornokoknak: életrajzuk mellett az oszmán hadseregben teljesített szolgálatukra vonatkozó török iratok gyűjteményét, illetve Kmety Györgynek a karszi erőd védelméről szóló emlékiratát is tartalmazza.

A bemutató zárásaként dr. Csikány Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának tanára szólt két szintén friss kiadványról: Solymosi József Forradalom és szabadságharc Északkelet-Magyarországon, illetve Pászty László A Magyar Honvédség harcászata az 1848-49-es szabadságharcban című műveiről.

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária