Centenáriumi tervek

Nem várt problémák

– Az Elhurcolva – Távol a hazától című kötetben helyet kaptak a hadifogságba került katonák által készített használati és emléktárgyak fotói is; e relikviákat a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében őrizzük, s azok bekerültek a Gulag-tárlatba, emellett a világhálón szintén megtekinthetők a HM HIM honlapjára (militaria.hu) feltöltött online katalógusban. A könyvhöz kapcsolódik egy CD-melléklet, a szovjet fogságban 1941 és 1955 között elhunyt több mint 60 ezer honfitársunk nevével. Az egykor a hadifogoly- és internálótáborok írnokai által összeállított, cirill betűkkel írt névsort az oroszok az ezredforduló környékén adták át nekünk. Ezt dolgoztuk fel, s tettük közkinccsé a Gulag-emlékév alkalmából – jegyzi meg dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka.

Az eredeti, orosz nyelvű adatbázis azonban messze nem volt hibátlan, hiszen annak idején a táborokban, az adatfelvétel során számos alkalommal elírták, pontatlanul jegyezték le a foglyok által elmondottakat. A fordításnál is több problémába ütköztek a szakemberek, komoly munka volt például a cirill betűkkel írt vezeték- és helységnevek pontosítása. Szintén gondot jelentett a legtöbb esetben rövidítéssel, ráadásul szovjet katonai terminológia szerint papírra vetett alakulatnevek „megfejtése". A temetési hely azonosítása sem volt egyszerű feladat, mert az egykori hadifogolytemetők többségét már felszámolták, vagy nem a korabeli formájukban léteznek.

Mindebből adódóan a HM HIM által elkészített, majd közzétett adatbázis valószínűleg nem tökéletes. Az esetleges hibák, pontatlanságok korrigálása érdekében elengedhetetlen a hozzátartozók, leszármazottak segítsége, így a szakemberek javíthatják a világhálón is – a katonakagulagon.hu címen – elérhető, szabadon kutatható adatbázist, amelyben egy-egy személyhez a következő adatok vannak rendelve: név, apai név (az oroszok ezt, és nem a fogva tartott anyjának nevét rögzítették), születési év és hely, lakhely, rendfokozat, alakulat neve (ez utóbbi kettő csak katonák esetében), a fogságba esés helye és ideje, a fogva tartás helye, az elhalálozás időpontja, illetve az eltemetés helye.

– Az efféle adatbázisok soha nem lesznek 100 százalékosak, esetünkben is „csupán" egy majdnem hibátlanról beszélhetünk. Ellenben ezt még nem mondhatjuk el a második világháború után, a hadifogolytáborokból hazatérteket illetően. Van egy nagyságrendileg 200 ezer nevet tartalmazó magyar – beszkennelt, de adatbázisba még nem rendezett – lista; további mintegy 400 ezer katona adatait az orosz hadtörténelmi levéltárban őrzik. Kollégáim lehetőséget kaptak arra, hogy betekintsenek ezekbe az iratokba, s a feldolgozásukra is megvan a remény, az oroszok partnerek ebben. A tengelyhatalmak fogságba esett katonáinak adatai azonban ömlesztve szerepelnek ezen a listán, azaz nekünk előbb ki kell válogatnunk a magyar neveket, mint ahogyan ezt a németek a saját hadifoglyaik esetében már megtették – mutat rá az ezredes.

Azonosítás 75 év után

Az egykori Szovjetunió területéről egyébként ma is kerülnek elő olyan, eltűntként nyilvántartott személyek maradványai, akik a második világháború harcaiban estek fogságba, de a hadifogolytáborba már nem jutottak el, mert az oda vezető úton elhunytak. Tízezrével vannak ilyen katonák, s róluk nem készült semmiféle lista.

– Feltehetően így halt meg az a több mint tíz magyar katona is, akiknek a földi maradványai a múlt nyáron kerültek elő Kirov megyében, Oroszország központi területén. A csontjaikat rejtő hatalmas tömegsírban annak idején további mintegy ezer holttestet hantoltak el, több nemzet katonáit. Az oroszok átadtak nekünk négy személyi azonosító jegyet, ezek segítségével három honfitársunk személyazonosságát tudtuk minden kétséget kizáróan megállapítani, egyikük leszármazottjait meg is találtuk. Nekik hamarosan átadjuk elhunyt hozzátartozójuk személyi azonosító jegyét, illetve az irattárunkban róla fellelt dokumentumokat – mondja a parancsnok, akitől megtudjuk azt is, hogy a tömegsír helyén – az érintett nemzetek között lezajlott egyeztetés után – emlékművet állítanak. A feltárási munkákkal kapcsolatban ugyanakkor megjegyzi: az azonosítást rendkívül megnehezíti, hogy a temetkezési helyet korábban már ismeretlenek megbolygatták, részben kifosztották.

A Kirovban megtalált magyar katonák valószínűleg a doni hadműveletek során, tehát valamikor 1942 közepe és 1943 közepe között eshettek fogságba, majd veszíthették életüket. Kevésbé közismert, hogy a 2. magyar hadsereg nemcsak az áttörés idején szenvedett nagyarányú veszteségeket, hanem a harcok korábbi szakaszában is, hiszen az alakulatok súlyos összecsapások árán jutottak el a Don folyóig.

Egy évezred fegyverei

Hazai pályán sem tétlenkedtek a HM HIM szakemberei. Ennek egyik ékes példája, hogy három év előkészítő munka után tavaly nyáron, a Múzeumok Éjszakája alakalmából megnyílt a fegyvertörténeti kiállítás; az intézményben 17 esztendő után látogatható ismét ilyen témájú állandó tárlat.

– Érdekes és népszerű projektről, hazai viszonylatban egyedülálló kiállításról beszélünk, amelyhez hasonló nem sok található Európában sem. Nagyságrendileg 1000 évet ölel fel, a magyarok által használt fegyvereket mutatja be. Mivel a tárlatnak helyet adó termekben és folyosókon mintegy 900 műtárgyat helyeztünk el, ezért enyhíteni tudtunk raktárkapacitási problémáinkon, ami fontos célunk is volt – magyarázza Kovács Vilmos ezredes.

 
A magazinunk 2017. decemberi számában részletesen bemutatott fegyvertár a szokásos múzeumi belépőn felül fizetendő külön díj ellenében látogatható, de a pluszköltségért szakértő tárlatvezetés jár, emellett a kiállított fegyverek, felszerelések egy részét kézbe vehetik, felpróbálhatják az érdeklődők. A tárlat népszerűségét szemléltetve a HM HIM parancsnoka elmondja: a látottakról elismerően szólt a NATO Szövetséges Erők európai főparancsnok-helyettese, a brit Sir James Everard vezérezredes is, aki a múlt év végén járt hazánkban, s programja során felkereste a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumot, s azon belül a fegyvertárat.

A fegyvertörténeti kiállítás tervezésénél is korábban, 2012-ben kezdett bele a HM HIM abba a vállalkozásba, amelynek célja, hogy kereshető, digitális formában publikussá tegyék az első világháborúban elesett, eltűnt, fogságba került vagy megsebesült magyar katonák adatbázisát. A munka 2015-ben az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottságtól kapott támogatással és az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozó Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára csatlakozásával kapott új lendületet.

Felfoghatatlan veszteség

– A Magyar Katona Áldozatvállalása a Nagy Háborúban elnevezésű projekt keretén belül zajló, több adatbázist érintő kutatás és feldolgozás befejezésekor 500–600 ezer hősi halott, 1–1,5 millió sebesült (közülük mintegy félmilliónyian többször is megsérültek a háborúban; ezt a kórházi jelentések alapján készült sebesülési feljegyzésekből tudjuk), illetve 700–800 ezer hadifogoly neve fog szerepelni a listán, míg az eltűntek számát jelen pillanatban megsaccolni sem tudjuk. Megdöbbentő adatok ezek, különösen akkor, ha figyelembe vesszük: a Magyar Királyság területéről mintegy 3,3 millió katona vonult be az első világháború idején – von mérleget az ezredes. Hozzáteszi: elsődleges forrásuk az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos – német nyelvű – veszteséglistája volt, amelyet a háború alatt folyamatosan kiadtak, egészen 1918 elejéig. A kötetek feldolgozását a közelmúltban fejezték be, öt és fél év munka után. Ezekből a nyilvántartásokból ugyanakkor nem derül ki az, hogy egy-egy katona a Monarchia melyik részéről származott, ebből adódóan alakulatról alakulatra haladva ki kellett válogatni a magyarokat.

– De kit tekintsünk magyarnak? – adódott a kérdés. Hosszas tanakodás után arra jutottunk, hogy a magyar honosságúakat, vagyis a Magyar Királyság 1914. évi területén születetteket – fogalmaz a parancsnok.

Az adatbázis összeállításánál fontos forrásoknak bizonyultak a bécsi Hadilevéltárban tárolt magyar vonatkozású anyagok (halotti anyakönyvek és temetőkataszterek) is, amelyeket beszkennelve, digitális formában juttattak haza az osztrák intézménybe delegált magyar szakemberek. Hatalmas munka volt, de a HM HIM erre is kapott pályázati forrást az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottságtól. A Bécsből érkezett dokumentumok feldolgozása jelenleg is zajlik, akárcsak a pozsonyi Hadtörténeti Levéltár által átadott 239 darab, magyar vonatkozású első világháborús halotti anyakönyv digitalizált változatáé. Az utóbbi okiratok annak idején azért kerülhettek az említett levéltárba, mert az egykori császári és királyi V. hadtest-, illetve katonai parancsnokság, valamint a magyar királyi IV. honvédkerület egyaránt Pozsonyban települt, így számos dunántúli és felvidéki kiegészítésű csapattest esetében ez a város az illetékes magasabb parancsnokság székhelyét is jelentette. Ebből adódóan e csapattestek a hadszíntéren vezetett halotti anyakönyveiket Pozsonyba küldték. Természetesen különféle egészségügyi intézmények is működtek a körzetben, s ezek dokumentumai, illetve halotti anyakönyvei szintén a pozsonyi katonai levéltárba kerültek.

– A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára csatlakozásával az ottani szakemberek az első világháborúval kapcsolatos polgári halotti anyakönyvi adatokat dolgozzák fel. A komplett veszteség-nyilvántartás a reményeim szerint 2018 novemberében válhat publikussá a felhasználók számára. Az adatbázis részeredményei egyébként intézményünk honlapján jelenleg is hozzáférhetők, de kizárólag a szakemberek (például a levéltári vagy a hadisírokkal foglalkozó kollégák) számára. A magyarezredek.hu weboldal viszont 2017. június 15. óta bárki által megtekinthető – ad tájékoztatást Kovács Vilmos ezredes.

A honlapról magazinunk 2017. novemberi számában mi is írtunk: az online felületen az érdeklődők megismerkedhetnek az osztrák–magyar közös haderő magyarországi kiegészítésű csapatainak, illetve a magyar királyi honvédség alakulatainak első világháborús történetével, egyben kutathatnak a harcokban részt vett felmenőik után is. Térképek segítségével kereshetünk rá egyes alakulatokra, „lapozgathatunk" vitézi tettek gyűjteményében, de olvashatunk fegyvernem-történeteket, valamint konkrét személyekre vonatkozó szövegeket is. Az adatbázishoz több mint 140 kiadványt használtak fel és 50 ezer oldalt digitalizáltak.

– A weboldalt folyamatosan fejlesztjük, s vélhetően e felületen jelenik majd meg az előbbiekben részletezett első világháborús veszteséglista is – tekint előre a parancsnok.

Az első teljes év

A HM HIM keretein belül 2016 őszén hozták létre a Centenáriumi Pályázati Igazgatóságot (CPI), illetve a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóságot, vagyis a két új szervezeti elem első teljes éve a tavalyi volt.

– A kormány 2016 végén határozatban rendelte el, hogy fel kell újítani a Magyarországon található első világháborús katonasírokat, temetőn belüli emlékműveket. A munkához kétmilliárd forint költségvetési forrást biztosítottak, míg a pályázat – amelyen önkormányzatok, egyházak vehetnek részt – lebonyolítására a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumot jelölték ki. Az alapvetően a már meglévő igazgatóságok munkatársaiból létrejött Centenáriumi Pályázati Igazgatóságra várt ez a feladat: nekik első körben – a pályázatok kiírásával párhuzamosan – a magyarországi első világháborús emlékműveket, hadisírokat kellett összeírni, illetve felmérni azok állapotát. Gyors és jól szervezett munkával mindössze négy hónap alatt megtették ezt. Tevékenységüket segítették a bécsi Hadilevéltárból származó temetőkataszterek, a fotóarchívumunkban őrzött, első világháborús temetőkről készült fényképek, valamint az önkormányzatoktól 2013-ban kapott önbevallásos lista is, de a személyes szemrevételezés minden esetben nélkülözhetetlen volt. Ezt alátámasztandó, két számadatot mondok: az imént említett, az 1910-es, 1920-as évek fordulójáról származó temetőkataszterek szerint 865 magyarországi településen található első világháborús hadisír, míg a helyhatóságok öt évvel ezelőtti tájékoztatása szerint kb. 380 helyszínen – említ szemléletes példát Kovács Vilmos ezredes. Hozzáteszi: az archív fotók segítségével pedig nemcsak azt tudhatták meg, hogy hol lehetnek katonasírok, emlékművek, hanem megismerhették azok eredeti állapotát is. A pályázatok elbírálásánál ugyanis fontos szempont, hogy mennyire sikerült visszaállítani az eredeti állapotot.

Adja magát ugyanakkor a kérdés: miként lehetséges az, hogy Magyarországon első világháborús hősi halottak nyugodjanak, miközben hazánk területe akkor nem volt hadszíntér?

– A hátországi kórházakban meghalt katonák is hősi halottnak számítanak, hiszen a háborúban szerzett sérülésük következtében hunytak el – ad választ a parancsnok, akitől megtudjuk azt is, hogy nem csak magyar hadisírok felújítására lehet pénzt nyerni. Az adott önkormányzat, egyház az általa fenntartott temetőben elhantolt, hadifogságban elhunyt külföldi katona nyughelyének rendbetételére is pályázhat.

A felújítás befejeztével ugyancsak a Centenáriumi Pályázati Igazgatóság ellenőrzi az elvégzett munka minőségét. A pályázatok benyújtására még ebben az esztendőben van lehetőség, az erre a célra elkülönített összeg mintegy kétharmadát azonban már felhasználták. Időközben a kiíráson is módosítottak: eszerint a hősi halottak végső nyughelyéül szolgáló családi kripták felújítására szintén lehet forrást igényelni. Munkájához a CPI komoly szakmai segítséget kap a másik új szervezeti egységtől, a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóságtól, amely emellett a második világháborús hadisírok felújítását is felügyeli, nem beszélve a külföldön végzett felmérésekről: az első világháborúban elesett magyar katonák 90 százaléka ugyanis idegen földben nyugszik, elsősorban a mai Lengyelország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Szlovénia és Olaszország területén.

Hadtörténelmi 100

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum elődjét 1918. november 16-án, közvetlenül az első világháború befejezése utáni napokban alapította két magyar katonatiszt, Gabányi János és Aggházy Kamil. Az intézmény két igazgatósággal, a Hadtörténelmi Levéltárral és a Hadimúzeummal kezdte meg működését. A budavári Kapisztrán térre az 1920-as évek végén kezdték meg az átköltözést; új otthonukban 1937-ben nyitották meg az első állandó kiállításukat, míg a levéltár 1945 után tette át oda a székhelyét.

– A centenáriumi emlékév ünnepi, „Hadtörténeti 100" elnevezésű programsorozatát 2017. november 16-án indítottuk útjára. Egy évszázados történetünket interaktív kiállítás keretében készülünk bemutatni; ezt novemberben nyitjuk meg. A LAJTA monitor múzeumhajó az idén nemcsak a Parlament előtt lesz látogatható, hanem Győrtől Mohácsig tizenegy Duna-parti városban is; az első világháborús úszóegység 3–5 napot horgonyzik majd egy-egy település kikötőjében. A Múzeumok Éjszakáján ezúttal a katonai sportokat állítjuk a középpontba, míg a 170 éves honvédséget intézményünk vándorkiállítással köszönti. A tárlatnak készül egy angol nyelvű verziója, amely az elképzelések szerint például Brüsszelben, Norfolkban és Monsban lesz látható. A kiállítást emellett a visegrádi együttműködés (V4) államaiba is szívesen elvinnénk, az erre vonatkozó egyeztetések már megkezdődtek. S ha már V4-ek, a csehországi Dobřanyban tervezünk egy kisebb tárlatot a helyi születésű Ormai Norbert honvéd ezredesről, az 1849. augusztus 22-én kivégzett első aradi vértanúról. 2018 novemberében Londonban, a National Military Museummal nyílik közös kiállításunk, amely a brit könnyűlovasság magyar vonatkozásait, illetve a huszárság történetét mutatja be. Idén folytatjuk a pákozdi katonai emlékpark felújítását. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával néhány éve már rendbe tettük az 1848/49-es forradalom és szabadságharc időszakát bemutató kiállítást, ami rendkívüli népszerűségnek örvend. Ezúttal pedig az első és a második világháborús részre kerül sor; nekünk a szakmai vezető szerep jut e feladatban. Májusban a varsói múzeummal közösen tartunk lengyel napot intézményünkben. Ennek központi témája az 1944. augusztusi varsói felkelésben vállalt magyar katonai szerep lesz. Kevésbé ismert tény, hogy a lengyel főváros környékén állomásozó magyar megszálló csapatok a szövetséges németek kifejezett kérésére sem avatkoztak be a harcokba, sőt egészségügyi felszereléssel látták el a lakosságot. Erről Maria Zima írt könyvet, amelynek tavaly elkészült a magyar fordítása, s reményeink szerint május–június környékén ki is adhatjuk. Érdekes szelete ez a történelemnek, Lengyelországban sokkal nagyobb publicitást kapott, mint hazánkban – sorolja a 2018-ra vonatkozó terveket a parancsnok.

Mindezeken túl, folytatódnak az első világháborús hadisírkutatások, elsősorban Lengyelország területén. Tervezik továbbá egy szlovéniai központi magyar emlékmű létrehozását is; ennek helyszíne a Monte San Gabriele magaslat oldalában lenne, ahol a 11. isonzói csata idején a védelem gócpontja volt. A területrendezést a szlovének vállalták, az emlékmű pedig magyar forrásokból valósulna meg, az elképzelések szerint 2018 őszére. A fővárosi önkormányzattal kötött megállapodás értelmében folytatódik a budapesti első világháborús köztéri emlékművek felújítása is; ez a munka valószínűleg 2019-ben fejeződik be.

– Emellett Lengyelországban két első világháborús, míg Ukrajnában és Belorussziában egy-egy, Szlovákia területén pedig három második világháborús emlékművet szeretnénk felújítani. Végezetül még egy fontos esemény: 2018 őszén mi rendezhetjük meg a nemzetközi hadisírgondozó konferenciát. Először lehetünk házigazdái e találkozónak, amelyre előreláthatóan 8–10 országból érkeznek majd szakemberek – zárja a beszélgetést Kovács Vilmos ezredes.

Fotó: Galovtsik Gábor, Rácz Tünde, Szikits Péter és Tischler Zoltán