„Egyfajta előörsként tevékenykedem”

A NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnok (SACT) pentagoni képviselőjének kiválasztása rendkívül összetett folyamat. A beosztás valamennyi NATO-tagország által megpályázható, és a pályázóknak többek között kiváló nyelvi- és kommunikációs képességekkel kell rendelkezniük, illetve tapasztalattal az ACT munkáját illetően. A pályázatok elbírálását két körben hajtották végre, a kiválasztást személyesen SACT végezte, és ezt követően az amerikai Egyesített Vezérkar vezérkarfőnökének jóváhagyására volt szükség, így a folyamat majdnem öt hónapig tartott. Úgy gondolom, hogy a kiválasztásánál a személyes képességeimen felül nagy szerepet játszott az is, hogy az ACT parancsnoka nagyra becsüli a Magyar Honvédség hozzájárulását a szövetség mindennapi munkájához. Így sokat nyomott a latban az is szerintem, hogy mind a honvédelmi miniszter, mind pedig a Honvéd Vezérkar főnök támogatását élveztem a pályázat beadása során.

Pontosan milyen feladat- és hatáskörrel, illetve felelősséggel rendelkezik ebben a beosztásban? Milyen jogkörrel jár el összekötőként, és mennyire van tere az egyéni kezdeményezéseknek?

A munkavégzéshez elengedhetetlen, hogy pontosan ismerjem az ACT munkáját, ami önmagában is megterhelő, hiszen rendkívül szerteágazó a NATO Stratégiai Parancsnokság feladatrendszere. Ezek közül kiemelném a NATO-gyakorlatok tervezését és szervezését, a kiképzés és oktatást, valamint a haderő-átalakítással kapcsolatos tervezőmunkát és a partnerségi viszony fejlesztését. Feladataim között szerepel a mindennapi kapcsolattartás az Egyesült Államok Egyesített Vezárkarával, a Védelmi Minisztériummal (OSD), valamint a Washingtonba települt kutatóintézetek képviselőivel. A SACT személyes képviselőjeként egy személyben képviselem a négycsillagos NATO Stratégiai Parancsnokot, és nagyfokú önállósággal rendelkezem.

Mennyi múlik ebben a beosztásban az adott összekötő személyiségén?

A munka megköveteli a kezdeményezőkészséget, hiszen a NATO és az Egyesült Államok hadereje is a jelenlegi biztonsági környezetben folyamatosan megújul és ebben az adaptációs folyamatban csak úgy lehetséges összehangolni a két óriási szervezet munkáját, ha az ember keresi a lehetőségeket. Az összekötő iroda vezetőjeként nagyon fontosnak tartom a személyes kapcsolatok ápolását és a nyitott, problémákat sem eltitkoló eszmecserét, hiszen csak így lehetséges a bizalom kiépítése.

Milyen az eddigi hetek tapasztalata alapján a befogadó közeg?Miként fogadták az amerikai kollégák, illetve hogy tapasztalta, milyen a Magyar Honvédség és a magyar katonák megítélése Washingtonban?

Az eddigi tapasztalataim nagyon felszínesek, hiszen csak két hete kezdtem meg a munkát az új beosztásban. De már eddig is nagyon sok segítséget kaptam, rengeteg találkozón vettem részt vezető tisztségviselőkkel a Pentagonban, ahol mindenki nagyon barátságos és segítőkész volt. Fontos megemlítenem, hogy bár magyar egyenruhát viselek, és ez a beosztás presztízs értékű, hiszen bárkivel találkozom, magyar katonát ismer meg a személyemben, ugyanakkor én a NATO-t képviselem a Pentagonban. Azt is érdemes elmondani, hogy a katonák megítélése és a társadalom általi elismertsége az Egyesült Államokban, így Washingtonban is nagyon pozitív. Számtalan olyan eset történt már meg velem, amikor valaki meglátott egyenruhában az utcán, és odalépett hozzám, hogy megköszönje a szolgálatot, amit végzek. Ez a fajta társadalmi nagyra becsültség mindenütt érezhető, és a kollégák között, akikkel eddig találkoztam, meglepő módon számos olyan akadt, aki járt már Magyarországon, illetve dolgozott valamilyen módon magyar katonákkal. Ők mindannyian nagyon kellemesen emlékeznek vissza mind a turista-élményeikre, mind pedig a munkakapcsolataikra.

Tudna-e említeni néhány konkrét ügyet, amelyekkel jelenleg foglalkozik, illetve amelyek kapcsán az utóbbi hetekben bekerült a mélyvízbe?

Számos folyamatban lévő ügyet lehetne megemlíteni, amelyeket az első tárgyalásaim alkalmával rögtön át kellett hogy beszéljek az amerikai kollégákkal. A teljesség igénye nélkül megemlítenék párat azok közül, amelyek kiemelkedők, és talán a legjobban foglalkoztatják a közvéleményt. A gyakorlatok sorában kiemelkedő esemény a 2015 októberében megrendezendő Trident Juncture, amely az utóbbi tíz év legnagyobb NATO-gyakorlata lesz. A haderő-átalakítással kapcsolatban az ACT éppen most most fejezi be azt a közel két éves kutatómunkát, amelynek végén javaslatokat tesz le a jövő biztonsági kihívásait figyelembe véve olyan katonai képességek kialakítására, amelyekre szükség lesz a béke és biztonság fenntartásához. Ezeket az ajánlásokat hamarosan beépítik a NATO haderő-tervezési folyamatába. A hibrid hadviseléssel kapcsolatos stratégia megalkotása szintén egy olyan téma, amely szinte valamennyi tagországot foglalkoztat manapság. Végül, de nem utolsósorban, a tavaly meghirdetett amerikai offset stratégia – amely a védelmi innovációs kezdeményezés nevet kapta – eredményeként a NATO is dolgozik egy innovációs stratégán, amely összehangolná a tagországok fejlesztési elképzeléseit. Az említetteken kívül kiemelném még a varsói NATO csúcstalálkozóra való felkészülést, hiszen szinte minden munkafolyamat, a melyet az ACT végez valamilyen módon kapcsolódik azokhoz a kérdésekhez, amelyeket ott az államfők megvitatnak majd. Az biztos, hogy történelmi jelentőségű lehetőség előtt áll jelenleg a NATO. Az adaptációs folyamat a NATO részéről már hatvanhat éve tart, de a varsói csúcs kapcsán három terület mindenképpen figyelmet érdemel. Az első a hibrid hadviseléssel kapcsolatos veszélyek közös értelmezése, és felkészülés az ellenük való fellépésre, a második a technológiai fejlődés következtében bekövetkezett változások hatásainak kihasználása, a harmadik pedig a döntéshozatali folyamatok továbbfejlesztése és felgyorsítása.

Hogy néz ki egy átlagos munkanapja Washingtonban? Kikkel kell egyeztetnie, folyamatosan kapcsolatot tartania?

A korábban ismertetett szervezetek képviselőivel egyeztetek nap mint nap. A munkanap általában reggel hétkor kezdődik, és délután hatig tart. Este hét után a Pentagonban csak az maradhat munkavégzésre, akinek feltétlenül halaszthatatlan munkája adódott. A napjaimat én magam osztom be, így nagyon változatos, hogy éppen mivel foglalkozom. Sokat kell egyeztetnem a Pentagonban lévő szervezetek képviselőivel, ugyanakkor számos alkalommal utaznom is kell Washingtonban, amikor a kutatóintézetek képviselőivel van találkozóm. Az ACT-re is rendszeresen személyesen vissza kell látogatnom, hiszen mint említettem, a személyes kapcsolattartás rendkívül fontos, és a SACT elvárja, hogy élőben jelentsek bizonyos témákban legalább havi rendszerességgel. Ezen felül igyekszem folyamatosan kapcsolatot tartani a Norfolkba delegált, az ACT-nél dolgozó többi magyar NATO-tiszttel is, és közülük is kiemelten a nemzeti képviselővel, illetve a washingtoni magyar nagykövetség szakállományával is. Ezen felül telefonos kapcsolatot tartok az ACT alárendelt parancsnokságainak vezetőivel, a Kiválósági Központokkal, illetve a brüsszeli NATO-képviselettel is. A munka mellett hangsúlyt fektetek az egészségre is, és igyekszem hetente legalább háromszor igénybe venni a Pentagon által nyújtott sportolási lehetőségeket is. Jól esik kimozdulni az irodából, ez ugyanis egy ablaktalan helyiség, ahol csak neonvilágítás van – a Pentagon legtöbb irodája egyébként ilyen. Érdekesség még a biztonság kérdése is. Egyáltalán nem volt egyszerű belépőt szerezni, a Pentagon épületében nem működnek a mobiltelefonok, és általában is érezhető, hogy nagyon komoly hangsúlyt helyeznek a biztonságra.

Mit remél ettől a beosztástól, milyen szakmai és személyes célokat tűzött ki maga elé a következő három évre?

Az biztos, hogy nagyon komoly kapcsolatrendszert tudok kiépíteni az elkövetkezendő három évben, és rengeteg olyan információhoz férek hozzá első kézből, amely nagyon hasznos lehet a NATO-val, vagy az amerikai katonai és védelmi szektorral foglalkozó szakemberek számára. Ezen felül a kutatóintézetekkel való folyamatos kapcsolattartás eredményeképpen betekintést nyerek majd a legfrissebb kutatási eredményekbe és rálátásom lesz a napi biztonságpolitikai kérdésekre. Ezeket az információkat szeretném megosztani úgy, hogy azok ne csak a NATO Stratégiai parancsnokság, de a hazai szakemberek számára is minél szélesebb körben elérhetők legyenek. Azt is remélem, hogy ebben a beosztásban tovább fejleszthetem a vezetői képességeimet és itt meg is ragadnám az alkalmat arra, hogy egy kis reklámot csináljak és bejelentsem, hogy szeptemberben a HVG kiadó gondozásában jelenik meg a hagyományostól eltérő vezetést bemutató könyvem Szolgálj, hogy vezethess címmel. Ahogyan eddig is tettem minden előző munkahelyemen, az a filozófiám, hogy egy kicsit jobb állapotban hagyom ott a dolgokat magam után, mint ahogyan azokat átvettem. A jelenlegi beosztásban is azt remélem, hogy sikerül ezt a célt elérnem. A SACT nagy elvárásokat fogalmazott meg irányomban, és szándéka, hogy az összekötő irodán keresztül a Pentagonban növeljük a NATO láthatóságát, még jobban felkeltsük a figyelmet azokkal az értékekkel kapcsolatban, amelyeket a tagországok hozzáadnak az Egyesült Államokkal közösen folytatott műveletekhez, és folyamatosan fejlesszük a transzatlanti kapcsolatokat. Az ACT az egyetlen NATO parancsnokság az Egyesült Államokban, az összekötő iroda a Pentagonban pedig az egyetlen ACT szervezet, amely képviseli a Szövetség érdekeit és munkáját. Így tulajdonképpen egyfajta előörsként tevékenykedem, amelyre komoly és felelősségteljes feladatot bíztak.