Emlékeznünk kell!

A honvédelmi miniszter koszorút helyezett el a III. (szombathelyi) hadtest tavaly, a szombathelyi vasútállomáson felavatott emléktáblájánál. A tárcavezető
rövid emlékezőbeszédében kiemelte: ez a hely azért különleges, mert „a Don-kanyar történetében ez volt az első lépés, innen indulnak el 71 évvel ezelőtt a
pokolba a hadtest katonái."

„Egy évvel ezelőtt delegáció élén a Don-kanyarban tartózkodtam. A sírba
engedtük öt magyar honvéd földi maradványait, az orosz hadsereg díszsortüze
mellett; mert a halott katona nem ellenség, a hadisírok a béke követei.
Emlékezzünk apáinkra, nagyapáinkra, minden háború hőseire, essenek el
bármelyik oldalon. Véssük a szívünkbe: milyen édes is a béke" – fogalmazott a
honvédelmi miniszter.

Az éppen vonattal hazainduló Györkös Ádám sokat hallott már a magyar
katonák második világháborús hősies helytállásáról.

„Számomra elképzelhetetlen, hogy milyen körülmények között kellett
harcolniuk. Minden tiszteletet megérdemelnek" – mondta az egyetemista.

„Minden évben kijövünk megemlékezni. Tagja vagyok a Vasi Honvéd Bajtársi
Egyesületnek, a mi közreműködésünkkel állítottuk ezt az emléktáblát" –
válaszolt a honvedelem.hu kérdésére Török Györgyné.

A történelemre figyelnünk és emlékeznünk kell…

A koszorúzás előtt Hende Csaba honvédelmi miniszter ünnepélyes keretek
között megnyitotta a III hadtest 5. és 35. gyalogezredéről szóló kiállítást.
Megnyitóbeszédében a miniszter többek között leszögezte: „Emlékeznünk kell a

múltunkra, mert anélkül nincs jelen és nincs jövő sem."

„Ha érteni akarjuk, hogy mi történt a szüleinkkel és a nagyszüleinkkel,
a történelemre kell figyelnünk és emlékeznünk kell. Emlékeznünk kell a
méltányosság, a józan ész, az igazságkeresés és a békeszeretet szándékával.
Soha nem szabad azt mondanunk a rosszra, hogy jó és a jóra, hogy rossz" –
szögezte le a tárca első embere.

Honlapunk kérdésére Jagadics Péter nyugállományú alezredes, a kiállítás
szervezője elmondta: a tárlat anyagát megyei gyűjtőktől és magánemberektől
kapták kölcsön. A kiállításon láthattuk többek között vitéz Kiss László
altábornagynak, a III. hadtest első parancsnokának személyes tárgyait is.

A hadműveleti területre elsőként érkező szombathelyi III. hadtest június
28-án súlyos harcokat követően áttörte a szovjet Brjanszki és Délnyugati
Hadseregcsoport arcvonalát, majd 150-170 kilométert előretörve elérte a Dont.
A hosszan elnyúló összecsapások után a szovjetek 1943. január 12-én és 14-én nyomasztó technikai, illetve létszámbeli túlerővel újabb hadműveletet
indítottak. Bár a honvédek a legtöbb állásban − később azokból kivetve is −
erőn felül küzdöttek, a hadsereg arcvonala előbb szétszakadt, majd a többszöri
bekerítésből történő kitörésekkel tarkított visszavonulás alatt teljesen felbomlott.

A magyar katonákat dicséri, hogy jóval tovább tartottak ki, mint a németek, a
románok vagy éppen az olaszok. A III. hadtest január 26-áig tartotta állásait,
lelassítva ezzel a Voronyezs bekerítésére előretörő szovjeteket.

A parancsra visszavonuló katonáknak annak ellenére is sikerült kijutniuk az
Olim-patak völgyéből, hogy a magyar hadtörténetben páratlan módon gróf
Stomm Marcell altábornagy menet közben feloszlatta hadtestét.

Fotó: a szerző felvételei