Felderítők kiképzése

A kiképzés alapelve az volt, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel a lehető legreálisabb körülmények között gyakorolják a felderítő katonák az álcázást, a figyelést, a mozgásmódokat, a terepkutató tevékenységet, valamint a járőrbázison való tevékenységet.

Az álcázás során a katonák a hadi gyakorlóöltözeten kívül alkalmazták az álcaruha tavaszi változatát, valamint a természetes növényi álcával kiegészített ghillie-ruhát. A kiképzők bemutatták, hogy a legjobban illő környezetben mekkora előnyt jelent a hatékonyabb álcaminták alkalmazása. A figyelés során a távolság meghatározása és a célok megjelölése volt a kitűzött feladat.

A terepkutató tevékenységet az elméleti oktatás után egy terepkutató-akadálypályán gyakorolták a felderítők. Az akadálypályát úgy állították össze, hogy a katonák minél több érzékszervét próbára tegyék: a botlódrótos meglepő csapdát ugyanúgy észre kellett venniük, mint az ellenséges járőrt.

Az oktatás rajkötelékben folyt, a rajok egymás ellen tevékenykedtek, így a kiképzés során minden foglalkozáson volt „ellenség" is. A gyakorlás során a felderítő katonák mind nyílt, mind fedett terepen, tehát mezőn és erdőben is alkalmazták a megszerzett tudást. A kiképzés éjszaka is folytatódott: a katonák ilyenkor az eddigiek mellett a járőrbázison való tevékenységet is gyakorolták.

Amíg a csapat és a mélységi felderítők a betervezett kiképzési foglalkozásokat gyakorolták, a zászlóaljtörzs törzsfelkészítésen vett részt, ahol a beosztott tisztek és altisztek a harcászati, illetve hadműveleti szintű művelettervezés felderítő feladataival foglalkoztak.

Fotó: Hajdú Zoltán tizedes