„Ha még egyszer kezdeném, akkor is katona lennék”

Az MH Logisztikai Központ logisztikus tisztjével a fővárosi báró Hazai Samu laktanyában beszélgetünk, ahol éppen az évenkénti két hónapos tartalékos szolgálatát tölti – Novák Sándor őrnagy parancsnoksága alatt. Nagy Attila százados számára korántsem ismeretlen az egyenruhás közeg, hiszen pályafutását 1984-ben szintén a hadseregnél kezdte. Mint meséli, az iskolai tanulmányainak befejezéséhez közeledve – miközben az MHSZ keretében megszerezte az A, B és C kategóriás vezetői jogosítványokat – bukkant egy újsághirdetésre, amiben tiszthelyettes katonákat kerestek.

Mosollyal a szemében jegyzi meg, hogy a toborzótiszt, aki tájékoztatta, minden bizonnyal lövész lehetett korábban, ugyanis – mondhatni kérdés nélkül – azonnal ezen fegyvernemhez osztották be őt is, mondván, hogy megvan hozzá a termete és mert „az a legjobb szakma a világon". A tiszt életpálya-alakító szándékának köszönhetően került Kalocsára, ahol megkapta kétéves lövészparancsnoki képzését, amit követően Baján, az első lépcsős Dózsa György laktanyában kapott beosztást.

Nagy Attila kiemeli, hogy végig nagyon jó környezetben dolgozhatott, élvezte, hogy mennyit tanulhatott a „nagy öregektől". „Baján már én magam is azt tartottam szem előtt, amit édesapám mondott nekem mindig: »ha valamit el akarsz érni, akkor csináld jól a dolgod és legyél a szakmád profija«. Éppen ezért perfekt mód betanultam a lövészek kézi lőfegyvereit és a gépjárművek fegyverzetét. A mai napig emlékszem a konstrukciós adatokra és működésükre" – meséli.

A megszerzett tudásnak nagy hasznát vette a különböző lövészetekkor is, hiszen ha bármelyik fegyver elakadt, azonnal meg tudta mondani, hogy mi okozza a hibát. A fegyverek ilyen – mélyre ható – szeretete, saját bevallása szerint, már gyerekkorában kezdődhetett, legalábbis a Négy páncélos és a kutya című sorozat nyomán egyszer ácsolt saját magának egy fapuskát, szögből hajlított célgömbbel.

Ahogy Nagy Attila meséli, az első időszakban rendkívül kényelmetlenül érezte magát, azt hitte, hogy élete egyik legrosszabb döntését hozta, ugyanis kezdetben az oktatás nem szólt másról, mint a jogszabályi környezet ismereteinek bemagolásáról. „Aztán a gyakorlati részek megjelenésével határozottan változott, megjött a kedvem. Sőt, amikor már valós munka folyt és meg tudtam állapítani mindazt egy eset kapcsán, amit a nyomozók tőlem kértek, akkor nagyon büszke is voltam magamra. Jó érzés volt segíteni" – vallja be.

A fegyverszakértői szakmáról mesélve elmondja, hogy egy nyomozás során nagyon nagy előrelépés, ha előkerül a bűnesetkor használt fegyver. Ilyenkor a szóban forgó eszközt, eszközöket a kijelölt szakértő kézhez kapja és igyekszik minden, a nyomozók által felvetett kérdésre maradéktalanul válaszolni; mint például, hogy egyáltalán működőképes-e a vizsgált fegyver és valóban használhatták-e a bűncselekmény során. Az első vizsgálatokat követően rendszerint próbalövésre kerül sor, aminek a legfontosabb célja, hogy mind a lövedéket, mind pedig a töltényhüvelyt megvizsgálják. Ha a helyszínen is találtak ezek közül, akkor ugyanis össze lehet hasonlítani az egyedi jellemzőket.

A vizsgálatokat segítő berendezések kapcsán Nagy Attila százados hozzáteszi: olyan részletekbe menő információkat képesek kinyerni, hogy akár egy légpuska lövedékén is meg tudják állapítani a fegyver csövének huzagolását és jellemzőit.

Az éles – nemcsak bűnesetekben részt vett – fegyvereken túl munkájának most is jelentős részét töltik ki a különböző hatástalanított, történelmi relikviák. Először fegyvergyűjtők, majd pedig katonai hagyományőrzők keresték fel, hogy lássa el őket információkkal a hatályos jogszabályokról, illetve segítse őket abban, hogy tiszta jogi hátterű darabokat vásárolhassanak. Mint mondja, nagyra tartja az ilyen elhivatott embereket, hiszen a történelem egy-egy darabját akarják megszerezni azzal a céllal, hogy gondoskodva állapotukról megőrizzék az utókor számára, kiegészítve őket egyenruhákkal, felszerelésekkel – a hitelesség érdekében. „Tiszteletre méltó, támogatandó dolognak tartom, hiszen a történelem egy-egy darabját mentik meg ezzel" – fogalmaz.

Sokéves tapasztalatszerző szolgálat után megszerezte az igazságügyi fegyverszakértői kinevezést. Egy 2007-ben életbe lépő törvény okán – ami kimondta, hogy igazságügyi szakértő nem tartozhat a rendőrség állományába -, harmincegy év, hét hónap és huszonegy nap hivatásos szolgálat után nyugállományba vonult. Visszaemlékezése szerint az első nyugdíjas év az útkeresésről szólt, majd elkezdett a csongrádi Diana Vadász- Felnőttképző Szakképző Iskola és Kollégiumban oktatni fegyverművesek, fegyvermesterek részére. Itt nyílt lehetősége arra, hogy bekerüljön a budapesti Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetbe (ma már a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ része), amiről úgy tartották, hogy a fegyverszakértők fellegvára. Egy újabb törvényi módosítás miatt nyugdíjasként nem dolgozhatott tovább állami cégnél, de megbízásokkal továbbra is folytatódott a kapcsolat a testülettel.

Öt évvel ezelőtt talált rá a Magyar Honvédség önkéntes műveleti tartalékosi szolgálatára, amely lehetőséggel élve rövidesen jelentkezett is. Először a szolnoki MH Béketámogató Kiképző Központba került, majd egy alkalommal rátalált Novák Sándor őrnagy, akinek régóta szüksége volt egy igazságügyi fegyverszakértőre az MH Logisztikai Központ kiképzés-technikai csoportjában. Azóta Nagy Attila százados minden évben két hónapot szolgál a központban. Mint fogalmaz: „ha még egyszer kezdhetném, akkor is katona lennék. A honvédségben mindig nagyon családias környezetben voltam. Noha most »csak« két-két hónapokat vagyok egyenruhában, de most is nagyon hasonlót érzek. Mint régen, most is családra leltem a hadseregben."

A hatgyermekes családapa büszkén meséli el azt is, hogy a vér nem válik vízzé, hiszen legidősebb két fia közül az egyik rendőr, a másik fia pedig katona, a harmadik legidősebb fiúgyermeke sportoló, az ifjabbak pedig ugyan még az iskolapadot róják, de a legkisebb, négy és fél éves kislánya már most kijelenti időnként: ő bizony katonaparancsnok lesz!

Fotó: Nagy Attila archívuma