Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Halálos mozdulatlanság – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2015. július 9. 22:16

A Júliai-Alpokban, egészen pontosan a szlovéniai Trenta-völgyben eredő, s közel 140 kilométerrel délebbre, immár Olaszországban az Adriai-tengerbe ömlő Soča folyó ezen a néven kevesek számára lehet ismerős, de ha azt mondjuk, Isonzo, máris más a helyzet. Az ott húzódó frontvonal mentén 100 éve elkeseredett küzdelem vette kezdetét az olasz és az osztrák–magyar haderő között.

1595997071
A hadászati koncepciók kidolgozásakor az Osztrák–Magyar Monarchia stratégái nem számoltak azzal a lehetőséggel, hogy katonáiknak egyidejűleg három hadszíntéren kelljen háborút vívniuk. Az elképzelhetetlen azonban 1915. május 23-án valósággá vált: a szerbek ellen délen, míg az oroszokkal keleten küzdő Ausztria–Magyarország délnyugaton egy újabb ellenséggel, Olaszországgal került szembe.

A mintegy 600 kilométer hosszú, gyengén biztosított olasz határvidék védelmére a Monarchia hadvezetése a leggyorsabban a déli hadszíntérről csoportosíthatott át erőket, s mivel a kimerült szerb hadsereg támadásától amúgy sem kellett tartania, az új frontra vezényelte a XV. és a XVI. hadtestet; e két egységből alakult meg az 5. hadsereg.

A keleten harcoló alakulatokat ugyanakkor teljes egészében lekötötték az oroszok elleni hadműveletek, így onnan mindössze az osztrák–magyar 3. hadsereg tartalékát alkotó VII. temesvári hadtestet lehetett kivonni.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin július 10-én, pénteken megjelenő számában!)