Harminc centi sár

Szöveg: Csete László törzszászlós | 2013. február 4. 10:57

Hideg és az eső nem túl jó párosítás, nagyon kevés ember akad, aki szereti ezt az időjárást. De van egy maroknyi lelkes csapat, amelynek tagjai a zord körülmények dacára is a gyakorlóteret választják a laktanya helyett. Ők a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár 11. harckocsi-zászlóaljának katonái.

A technikai eszközök reggeli felkészítése – mindennapi rutinként – már a telephelyen megkezdődött, mindennek sikerét az itt-ott felmorduló előmelegítő motorok és a hangárból gomolygó szürkésfehér gázolajfüst jelzi.

Néhány perccel később hatalmas harckocsik lopakodnak ki a hangárkapun. Megalakul a menetoszlop, és a parancsnok utasítására a látszólagos összevisszaságból pillanatok alatt rendezett alakzat válik. Sorakozó, eligazítás, menetparancs – ez így szabályos, aztán végre felhangzik a várva várt vezényszó: „Harckocsihoz! Harckocsiba!"

Lassan megindul a maga után összefüggő füstkígyót eregető oszlop. Az arcokon mosoly. A jól megszokott menetvonalon araszolnak előre az indítóhelyig, ahol már mindenki tudja, hová kell besorolnia. Minden óraműpontossággal működik, ahogy ez a tervekben megszületett…

A gyakorlótér sarát évtizedek óta dagasztó lánctalpak nyomai már részei a tájnak. Az indítóhelynél bokáig érő dagonya fogadja a csapatot. A pálya berendezve, rádiók rendben, összeköttetés felvéve az indítóponttal. Kezdődhet a vezetési gyakorlat!

Az első próbálkozásoktól a mindinkább magabiztosabb mozdulatokig jól látszik, hogy a harckocsivezető-jelöltek kezdenek megbarátkozni az „öreg vassal". Délre már mindenki nyakig sáros, de ez sem szegi kedvüket.

Az ebéd is jobban esik egy ilyen mozgalmas napon kint a friss levegőn. Az ellátóponton a meleg ebéd és a meleg tea mellett jólesik kicsit átbeszélni a nap történéseit, az új élményeket megosztani másokkal. Itt az alkalom arra is, hogy az öregebbektől pár jó tanácsot kapjanak az újoncok.