Információ első kézből

Tizenöt éve a klubban címmel írt tanulmányt a szövetséghez történt csatlakozásunk jubileuma alkalmából Rómában, a NATO vezérkari akadémiáján Ugrik Csaba ezredes. A 124. Senior Course tanfolyam huszonnyolc országból érkezett hetvennyolc résztvevője közt a kecskeméti repülőbázis parancsnoka volt az egyetlen magyar hallgató.

„Globális biztonságpolitikai kérdésekkel foglalkoztunk. A világ válságövezeteiben kialakult konfliktusok okait elemeztük, és megvitattuk az adott térségre jellemző feszültségek csökkentésének általunk modellezett lehetőségeit" – foglalta össze az öt és fél hónapos kurzus tematikájának irányvonalát Ugrik ezredes.

„Nyelvórával kezdtük a napot, aztán a kiscsoportos foglalkozások következtek, délután pedig összevont előadásokat hallgattunk. A mi csoportunkban tízen voltunk, hallgatótársaim Olaszországból, az Egyesült Arab Emirátusokból, Franciaországból, Hollandiából, Spanyolországból, Angliából, Németországból, az Egyesült Államokból és Törökországból érkeztek. A csoportokat ugyanis úgy alakították ki, hogy azokba minden nemzetnek csak egy képviselője kerüljön. A döntéseinket viszont – csakúgy, mint az Észak-atlanti Tanács politikusainak – konszenzus alapján kellett meghoznunk. El lehet képzelni, hogy milyen viták árán tudtuk kidolgozni a csapat minden tagja által elfogadható javaslatokat egy-egy felvázolt konfliktus megoldására."

A kurzuson a foglalkozások „fordított sorrendben" követték egymást: az összevont előadások témáját előre kiadták, ezt a hallgatóknak csoportjukon belül fel kellett dolgozniuk, a nagyelőadóba pedig már felkészülten mentek. Aztán kiderült, hogy az álláspontjuk mennyire egyezik az előadóéval. A tanfolyamoknak nincsenek állandó oktatói, a foglalkozásokat az adott témát legjobban ismerő meghívott előadók tartják.

„Értékelnünk kellett az előadások színvonalát. Nagyon sok remek, hozzáértő szakembert hallgathattunk meg, de voltak olyanok is, akiket »megbuktattunk«, mert felkészületlenül érkeztek, vagy nem a témáról beszéltek. Őket a következő kurzusokra már nem fogják meghívni" – folytatta Ugrik ezredes.

„A kint töltött közel fél év alatt egyébként három tanulmányt készítettünk. Egyet mindenkinek magának kellett megírnia, és a saját csoportunkon belül beszéltük meg. Az én munkám a NATO-csatlakozásunk évfordulójához kapcsolódott, a címe: Tizenöt éve a klubban. A második dolgozatot viszont már közösen kellett összeállítanunk, ez egy vízió volt: a NATO általunk elképzelt fejlődési folyamatának bemutatása. Hogyan képzeljük a szövetséget 2035-ben? Végül csoportunknak egy tizenöt oldalas munkában azt kellett elemeznie, hogy a NATO számára mi a kedvezőbb: a szövetségbe jelentkező országok felvétele, vagy partnerségi viszony kialakítása velük. Mi azt az álláspontot képviseltük, hogy a »kaput hagyjuk nyitva«, de a további bővítés ütemét célszerű mérsékelni. Elsősorban azokat az országokat fogadjuk sorainkba, amelyek képesek hozzáadni valamit közös értékeinkhez, s nem csak a NATO védőernyője alá akarnak bekerülni."

A tanfolyam egyhetes zárógyakorlattal ért véget. A hallgatói csoportoknak egy fiktív országban kirobbant konfliktus kezelése volt a feladatuk. A feltételezett helyzet annyira eszkalálódott, hogy az ENSZ felkérésére a NATO katonai beavatkozása vált szükségessé. A hallgatóknak egy-egy ország vezető politikusának a helyzetébe kellett beleképzelniük magukat; Ugrik Csabára a román külügyminiszter szerepét osztották. A magyar érdekeket török kollégája képviselte.

„Abban kellett konszenzusra jutnunk, hogy mikor, milyen eszközök alkalmazásával, mekkora erővel és milyen mélységben avatkozzunk be. A közös álláspont kialakítását azonban nehezítette, hogy az adott országban kirobbant konfliktus forrása az olaj volt. Gazdasági érdekeik alapján ezért minden nemzet »vezetője« más-más megoldást vélt célravezetőnek. Napokig tárgyaltunk, mire mindenki által elfogadható döntést tudtunk hozni. Én is sikeresen képviseltem a térségben vendégmunkásként dolgozó »állampolgáraim« érdekét: ígéretet kaptam, hogy a NATO segítséget nyújt evakuálásukhoz. Kommünikéket adtunk ki, sajtótájékoztatókat tartottunk, rengeteg kínos »újságírói« kérdésre kellett válaszolnunk – a kérdezők a hallgatótársaink voltak. Azt feszegették, hogy mit keresünk abban a távoli országban? Az olajkincset, saját gazdasági érdekeinket, vagy tényleg a vallásuk, a törzsi hovatartozásuk miatt üldözött emberek életét akarjuk-e megvédeni?"

A Senior Course hallgatói három tanulmányi úton is részt vettek. Első körben a NATO-tagországok közül Albánia, Németország, az Egyesült Királyság és Franciaország politikai és katonai vezetőitől kaptak tájékoztatást az általuk képviselt biztonságpolitikai elvekről, utána a transzatlanti út, Brüsszel, Washington, New York és Ottawa következett; a helyszíni tapasztalatgyűjtés helsinki, tallinni, stockholmi, oslói és koppenhágai látogatással zárult. Ugrik ezredes elmondta, hogy az utak során egy új kifejezést is megtanult: a katonailag nem elkötelezett országok meghatározást. Ebbe a kategóriába azokat a korábban semlegesként emlegetett országokat sorolják, amelyek az Európai Unióval szoros politikai kapcsolatot ápolnak, fegyveres erőik viszont egyetlen katonai tömbhöz sem tartoznak.

Fotó: archív

Forrás: Magyar Honvéd 2014. szeptember