Körbetekerte az országot

Gyerekkori álmát valósította meg Magyarország körbebiciklizésével Szpisják Tamás tizedes. A kecskeméti repülőbázis katonája a hiros.hu munkatársával beszélgetett élményeiről.

Először úgy terveztem, hogy három ütemben fogom megtenni az utat, de elöljáróim a szabadságom terhére biztosították, hogy végül egyben tekerhessem le a 2361 kilométert. Az eredeti tervemet annyival egészítettem ki, hogy – mivel magam is tűzoltó vagyok – meglátogatom a megyeszékhelyi tűzoltó parancsnokságokat. Ha fogadnak, kérek tőlük egy-egy állományjelzőt, melyből aztán a múzeumunk számára készítünk egy tablót. Ezen túl pedig célom volt, hogy magánemberként eljussak olyan helyekre, ahol még nem jártam. Több héten keresztül terveztem, majd rögzítettem a pontos útvonalat, mielőtt belevágtam a kalandba.

Hogy készült a túrára?

Nagy kihívás volt fizikailag, de elsősorban lelkileg kellett felkészülni. Nem teljesítménytúrának szántam, fizikailag nem készültem rá külön. Két éve kezdtem hobbiból biciklizni, és mivel továbbra is kedvtelésből tekerek, annyit mentem egyszerre, amennyi jólesett. Megálltam kávézni, fagyizni, ha úgy kívántam. Azért sem indulnék teljesítménytúrán, mert én szeretem útközben megcsodálni a tájat, leülni, nézelődni, pihenni egy kicsit. Persze a tervezett időbeosztást tartanom kellett, mert előre egyeztettem a tűzoltó parancsnokságokkal az érkezésem időpontjait.

Milyen kerékpárral, és mekkora felszereléssel vágott neki az útnak?

Egy 10 éves hegyi mountain bike-kal mentem. Nem kifejezetten hosszú túrákra való, de próbáltam kényelmi szempontból mindennel a legjobban felszerelni. Kényelmes ülés, kormányburkolat, sárvédő… A vastag gumik nem éppen a hosszú útra valók, de a lengéscsillapítást ezek biztosítják, ugyanis ezen a bringán nincsenek teleszkópok. A csomagokba legfőképpen váltásruha, tisztálkodási felszerelés került, minimális egészségügyi felszerelés, valamint a szerény kis ajándékcsomagok, amelyeket a tűzoltó parancsnokságoknál szolgáló kollégáimnak vittem. Ezen túl pedig volt még egy javítókészlet két pótgumival is. Mindezekkel együtt 35 kilót nyomott a bicikli. Hegynek felfelé elég küzdelmes volt a haladás ekkora súllyal.

A 2361 kilométer alatt hányszor kellett elővennie a javítókészletet?

Semmiféle műszaki problémám nem volt, egészen az utolsó 50 kilométeri. Ott viszont egy királydinnyétől defektet kaptam. A következő nagy túrámra már egy új bringával indulok. Az biztos, hogy hatból hatos lesz a defekttűrő képessége, és nem 3,5, mint a mostaninak.

Milyen volt a fogadtatás egyes parancsnokságokon?

Nagyon szívesen fogadtak, sok helyen kifejezetten szívesen vártak, frissítőt és vendégszobát biztosítottak. Mindenki szeretetteljesen fogadott, minden segítséget megadtak. Ahová munkaidőben érkeztem, ott a parancsnokok fogadtak, munkaidőn túl pedig a szolgálati csoport tagjai vártak, és láttak el mindennel, amire további utam során szükségem lehet.

Voltak mélypontok az út során?

A nagy meleg, és a hegyek komoly kihívást jelentettek nekem, mint alföldi srác számára. Első nap például Pécsett csak a biciklit tolva tudtam haladni. Később viszont már úgy belejöttem, hogy feltekertem a Kékesre is.

Melyik volt a legnagyobb élménye?

A Mecsek, Szilvásvárad és a Fátyol vízesés, Zalaegerszeg környéke, mind nagy élmény volt, de Kőszeget is imádtam. Ott harminc éve, gyerekkoromban jártam utoljára. Nagyon jó volt felnőttként visszatérni.

Hazaérkezésemkor az itthoni fogadtatás viszont feledhetetlen élmény volt a számomra. Egy kedves sporttársam, Balázs József elém biciklizett, és Kiskunfélegyházától ketten tekertünk a laktanyáig, ahol a szolgálatban lévő kollégáim diadalívvel fogadtak: két, egymással szemben álló tűzoltó autó vízsugarai alatt haladhattam át – azonnal vissza is fordultam, olyan jól esett a frissítő. Ezután pedig tűzoltóautóval vezettek végig az utolsó pár száz méteren. Szívmelengető élmény volt.

Van már valami terv a jövőre?

Menet közben nagyon sok biciklissel találkoztam, köztük egy nemzetközi csapattal is. Ők az Európai Duna Túrán vettek részt éppen. Ahogy meséltek az útjukról, megfordult a fejemben, hogy az is egy nagyon szép túra lenne a részemre.

Mikor pattan újra nyeregbe?

Azt hiszem, a biciklizés mára életforma lett a számomra. Hogy mit hoz a jövő? Majd látjuk. Az a lényeg, hogy jól érezzem magam bringázás közben. Amíg pedig a nyeregben jól érzem magam, addig biztosan tovább gyűjtöm majd a kilométereket.